Voltak-e „menő” építési vállalkozók Egerben 200–300 évvel ezelőtt? A válasz egyértelműen igen. Csak akkoriban nem generálkivitelezőnek vagy projektvezetőnek hívták őket. Építőmesterek, kőművesmesterek és pallérok voltak, akik terveket értelmeztek, munkásokat irányítottak, költségekkel számoltak, és olykor maguk is terveztek. Közülük az egyik legérdekesebb egri mester Povolni János, akinek keze nyomát ma is őrzi a város.
Az Élményséták Egerben eredeti írása találóan a barokk kor „generálkivitelezőiként” említi ezeket a mestereket. A párhuzam nem is túlzás: egy jó pallérnak nemcsak az építéshez kellett értenie, hanem embereket, anyagokat és különböző szakmákat is össze kellett hangolnia.
Povolni János – egy név, amelyet érdemes megjegyezni
Povolni János alakja azért különösen érdekes, mert nem egyetlen nevezetes épülethez kapcsolódik. Az Élményséták összefoglalója szerint munkásságának nyomai megtalálhatók többek között a Líceumnál, a püspöki – későbbi érseki – palotánál, az egykori Angolkisasszonyok Intézeténél, a papi szemináriumnál, valamint több egri polgárháznál is.
A 18. században Eger óriási átalakuláson ment keresztül. A török uralom utáni város helyén fokozatosan kialakult az a barokk településkép, amely ma Eger egyik legnagyobb értéke. A város hivatalos örökségvédelmi dokumentuma Telekessy István, Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly püspökök nagyszabású építkezéseit emeli ki, és olyan mestereket sorol fel, mint Giovanni Battista Carlone, Gerl Mátyás és József, Fellner Jakab, Falk János és Nitsmann János. Ebben a pezsgő építészeti közegben dolgozott Povolni is.
A Líceum építésénél is ott találjuk
Az egri Líceum 1765 és 1785 között épült. A nagyszabású egyetemi elképzelés Barkóczy Ferenc püspöksége alatt bontakozott ki, majd Eszterházy Károly folytatta. Az első tervező Gerl Mátyás volt, később Fellner Jakab vette át a munkát.
A korabeli építkezés azonban jóval több ember közös munkája volt, mint amit egyetlen építész neve sugall. A Magyar Katolikus Lexikon adatai szerint 1764 augusztusában Povolni János volt az építkezés pallérja. A négy évre tervezett kőművesmunkák végül tizennégy évig tartottak.
Mai nyelven Povolni tehát ahhoz a szakemberhez állhatott közel, aki a terveket a tényleges építkezés mindennapjaivá változtatta.
Carlone-tól Fellnerig – Eger igazi építészeti műhely lett
Povolni története nem érthető meg a korszak többi nagy mestere nélkül.
Az olasz származású Giovanni Battista Carlone már a század első felében meghatározó szereplője volt az egri építkezéseknek. Az egykori jogi iskola – a későbbi Angolkisasszonyok Intézete – új épülete például Carlone, majd Povolni János tervei alapján készült. Az oktatás 1754-ben kezdődött meg benne.
Később Fellner Jakab vált Eszterházy Károly egyik legfontosabb építészévé. Nevéhez Egerben elsősorban a Líceum és az érseki palota munkálatai kapcsolódnak.
Így a 18. századi Eger építkezései valójában egy nemzetközi és helyi szakembergárda együttműködéséből születtek: tervezők, pallérok, kőművesek, ácsok, kőfaragók, lakatosok, festők és más mesterek dolgoztak egymás mellett.
Povolni egyik leglátványosabb öröksége: a Rác templom
Ha egyetlen épületet kellene választanunk Povolni János egri örökségéből, talán a Szent Miklós Görögkeleti Szerb templomot, közismert nevén a Rác templomot érdemes kiemelni.
A város hivatalos ismertetője szerint az épület 1785 és 1799 között készült Povolni János tervei alapján, miután II. József engedélyezte a templom megépítését. Belsejének legnagyobb értéke a hatalmas, mintegy hatvan táblaképből álló ikonosztáz.
A templom karcsú tornya ma is meghatározza Eger északi városrészének látképét. Vagyis amikor egy panorámaképen meglátjuk, tulajdonképpen egy több mint kétszáz éve dolgozó egri építőmester alkotásával találkozunk.
Az építőmester fia folytatta a családi hagyományt
A történet ráadásul Povolni János 1808-ban bekövetkezett halálával sem ért véget. Fia, Povolni Ferenc ugyancsak építőmester lett. Az Élményséták több jelentős munkát is kapcsolatba hoz vele, köztük a hortobágyi Kilenclyukú hidat és a pétervásárai templomot.
Pétervására hivatalos településtörténete megerősíti, hogy az 1812–1817 között emelt, ma a „palócok katedrálisaként” is emlegetett Tours-i Szent Márton-templomot Povolni Ferenc egri mester építette fel.
Így apa és fia munkássága már messze túlnőtt Eger határain.
Amikor a házak mögött újra meglátjuk az embereket
Eger történelmi belvárosában járva könnyű csak az épületeket látni. A Líceumot, a palotákat, templomokat és barokk lakóházakat ma már szinte természetes részeinek érezzük a városnak.
Pedig mindegyik mögött emberek álltak.
Valaki megrajzolta őket. Valaki kiszámolta, mennyi kőre, téglára és fára lesz szükség. Valaki megszervezte a munkásokat, vitázott a megrendelővel, megoldotta a kivitelezés közben felmerülő problémákat – és valakinek vállalnia kellett a felelősséget azért is, hogy az elképzelésből valódi épület szülessen.
Povolni János ilyen ember lehetett.
Ha tehát mai szóval kérdezzük, hogy voltak-e sikeres építési vállalkozók Egerben két-háromszáz évvel ezelőtt, a válasz: természetesen. Csak éppen pallérnak és építőmesternek nevezték őket.
És ami talán a legnagyobb különbség: a „referenciamunkáik” közül jó néhány még ma is áll.
Források
Élményséták Egerben – Voltak-e „menő” építési vállalkozók 200–300 évvel ezelőtt Egerben?
Eger város – Líceum
Eger város – Angolkisasszonyok Intézete
Eger város – Szent Miklós Görögkeleti Szerb Templom
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem – Itáliai mesterek öröksége Egerben
Pétervására – Településtörténet