Egy különleges, csaknem százéves újságcikk került elő az 1930-as Pesti Hírlapból. Csóór Gáspár „Egri csillagok, egri diákok” című írása nem egyszerűen Gárdonyi Gézáról mesél. Egy olyan Egert idéz fel, amikor a vár még egészen más arcát mutatta, a kazamaták jó része alig volt feltárva, az egri diákok pedig valódi kalandként élték meg a régi falak, föld alatti járatok és az Egri csillagok helyszíneinek felfedezését.
A történet egyik legérdekesebb szereplője Balogh honvédszázados, aki a cikk szerint akkor szolgált Egerben, amikor Gárdonyi már javában dolgozott történelmi regényén. A százados nemcsak katonatiszt volt: megszállottan kutatta a várat, és felfedezéseivel állítólag magának Gárdonyinak is segítséget nyújtott.
Az 1930-ban megjelent visszaemlékezés így egyszerre szól Gárdonyiról, az Egri csillagok születéséről, a régi egri várról és azokról a diákokról, akik számára a történelem még szó szerint ott rejtőzött a lábuk alatt.
Gárdonyi és a vár – amikor még nem volt minden feltárva
Gárdonyi Géza 1897-ben telepedett le végleg Egerben. Vár fölötti házából szinte naponta láthatta azt a történelmi helyszínt, amely később legismertebb regényének központi színtere lett.
Az Egri csillagok azonban nem pusztán az író képzeletének terméke.
Gárdonyi komoly történeti kutatómunkát végzett. A Magyar Nemzeti Levéltár is hangsúlyozza, hogy számos eredeti vagy már korábban publikált történeti forrást használt. A valóságosan élt várvédők adatait, a vár történetét és az ostrom eseményeit úgy dolgozta össze saját írói fantáziájával, hogy az olvasó sokszor alig tudja eldönteni, hol végződik a dokumentált történelem és hol kezdődik a regény világa.
A Pesti Hírlap 1930-as írása ehhez tesz hozzá egy különösen érdekes helyi történetet.
Balogh százados, aki a föld alatt kutatta Egert
Csóór Gáspár visszaemlékezése szerint a várban állomásozó Balogh honvédszázados szenvedélyesen foglalkozott a régi erődítménnyel.
A cikk azt írja, hogy kutatásai során a vár csatornáinak, emlékeinek, föld alatti részeinek nyomába eredt, és munkájával Gárdonyi érdeklődését is felkeltette.
A százados három különös, csodálatosnak tartott ágyúgolyót is talált.
A történet szerint a lövedékeket kötélen húzták napfényre. A több száz év alatt erősen korrodálódott vasgolyók különös látványt nyújtottak. A korabeli írás szinte filmszerűen meséli el a felfedezés pillanatát.
De ennél sokkal izgalmasabb volt, ami a vár alatt húzódott.
A kazamaták akkor még valódi rejtélynek számítottak
Ma az Egri vár föld alatti védelmi rendszerének egy része kiépített, bemutatott történelmi látványosság. Az 1900-as évek elején azonban egészen más volt a helyzet.
A Pesti Hírlap szerint Balogh százados és társai a föld alatti járatok iránt különösen érdeklődtek.
A cikk egy nagyon fontos kifejezést is használ: „titkoknak” nevezi azokat a föld alatti részeket, amelyek izgalomban tartották a kutatókat.
És nem csak a katonákat.
Az egri diákokat is.
Az egri gyerekek számára a vár volt a legnagyobb játszótér
Talán ez az egész újságcikk egyik legszebb része.
Csóór Gáspár arról ír, hogy iskolai szünnapokon a gyerekek szinte természetes módon indultak a várba.
A Bolyky-bástya, a Nagypást, a várfalak és a föld alatti részek olyan helyek voltak számukra, ahol az 1552-es ostrom története nem könyvből megtanulandó lecke volt.
Ott volt körülöttük.
A szerző visszaemlékezése szerint játék közben újrajátszották az ostromot. Voltak „törökök”, voltak várvédők, és természetesen megjelent Dobó István alakja is.
Még fegyverük is akadt: játékpuska, nyílpuska, parittya, fakard és különféle saját készítésű „harci eszközök”.
A gyerekek azonban időnként veszélyesebb játékba is kezdtek.
A visszaemlékezés szerint a vár környékén talált vasdarabok, régi tárgyak és a kazamaták világa ellenállhatatlanul vonzotta őket.
Gárdonyi Géza pedig figyelte őket
A történet egyik legkedvesebb részlete szerint Gárdonyi időnként figyelte a várban játszó gyerekeket.
A cikk szerzője úgy emlékezett, hogy az író pipázva szemlélte a diákok „csatáját”.
Ez különösen érdekes kép.
A regényíró, aki könyvében életre keltette Dobót, Bornemisszát, Mekcseyt és az egri várvédőket, néhány évtizeddel később azt láthatta, hogy Eger gyerekei az ő történetének szereplőivé változtatják saját magukat.
Az Egri csillagok ekkor már nem egyszerűen könyv volt.
Része lett Eger mindennapi életének.
Egy alkalommal Gárdonyi közbe is lépett
A visszaemlékezés szerint az egyik játék már túlságosan valóságossá vált.
A gyerekek rohamot indítottak, mire Gárdonyi – látva, hogy a „csata” kezd veszélyessé válni – közbelépett.
A történetből szinte látjuk magunk előtt az egykori várat: poros bástyák, falak, kiabáló gyerekek, fakardok és kövek – a háttérben pedig az író, akinek regénye mindezt inspirálta.
Az igazi nagy kaland azonban a föld alatt kezdődött
A cikk szerint az egri diákokat különösen izgatták a kazamaták.
Gárdonyi érdeklődése is kiterjedt a vár föld alatti világára. Az Egri csillagokban maga a Sötét kapu és a föld alatti térség is szerepet kap: a regényben Eger várának rajzát vizsgálva külön szó esik a föld alatt vezető kapuról.
A harmincas évek visszaemlékezése azonban ennél tovább megy.
A szerző szerint a diákok olyan járatokba is bemerészkedtek, amelyek akkor még egyáltalán nem számítottak mai értelemben vett látogatható történelmi helyszínnek.
Ez valódi föld alatti kaland lehetett.
Gárdonyi állítólag szinte minden járható kazamatát bejárt
Csóór Gáspár egy különösen érdekes állítást is megőrzött.
Azt írja, hogy Gárdonyi:
„kalandozta a vár összes járható, bujható kazamatáit.”
A korabeli szerző szerint az író gyakran Miskolcig is eljutott, ugyanakkor Eger föld alatti világát rendkívüli alapossággal ismerte.
Ez azért érdekes, mert megmutatja, milyen erősen összefonódott Gárdonyi számára a helyszíni tapasztalat és a történelmi kutatás.
Nem csupán könyvekből akarta megérteni a várat.
Látni, bejárni és megtapasztalni is igyekezett.
Vajon valóban létezett a regény titkos alagútja?
A cikk természetesen eljut az Egri csillagok egyik legizgalmasabb motívumához: ahhoz a föld alatti úthoz, amelyen Cecey Éva a várba jut.
A Pesti Hírlap szerzője felteszi a kérdést: hogyan találta ki Gárdonyi ezt az alagutat?
A válasz azonban már óvatosságot kíván.
A regény történelmi alapokra épül, de nem történeti dokumentum. A Magyar Nemzeti Levéltár is figyelmeztet arra, hogy Gárdonyi valós személyekből és hiteles adatokból indult ki, majd írói fantáziájával teremtett belőlük élő regényvilágot.
Vagyis nem szabad minden, az Egri csillagokban szereplő föld alatti járatot ténylegesen létezett alagútként kezelni.
Éppen ettől különösen értékes az 1930-as cikk: megmutatja, hogy már akkor is foglalkoztatta az egrieket, vajon mennyi lehetett igaz Gárdonyi föld alatti világából.
Egy elpusztult alagút emléke is felbukkan
Csóór Gáspár szerint a vár ostromakor az alagutaknak, föld alatti védelmi rendszereknek komoly szerepük lehetett. A szerző egy olyan járatról is beszél, amelynek nyomait később már nem lehetett egyértelműen követni.
Itt azonban különösen fontos elválasztani a korabeli visszaemlékezést, a helyi hagyományt és a régészetileg bizonyított tényeket.
A cikk éppen azért izgalmas, mert megőrizte azt, amit az 1900-as évek elején az egriek a várról meséltek és gondoltak.
Ez önmagában is történeti érték.
Gárdonyi nem véletlenül tudta ennyire hitelesen megírni Egert
Az Egri csillagok erejének egyik titka éppen a részletesség.
Gárdonyi valóban élt személyeket is szerepeltetett a regényben. Dobó István, Mekcsey István vagy Bornemissza Gergely mellett számos kevésbé ismert várvédő neve is fennmaradt.
Az író hagyatékában még a várvédők névsora is megtalálható volt, amelyet fia, Gárdonyi József az 1923-as kiadásban tett közzé.
A Magyar Nemzeti Levéltár kutatásai szerint a várvédőkről fennmaradt korabeli listák és iratok valóban komoly történeti alapot biztosítottak Gárdonyinak, még ha a szereplők személyiségének és életének jelentős részét már az író teremtette is meg.
Az Egri csillagok pedig visszaadta Egernek saját történelmét
Van valami különösen szép ebben az egész történetben.
Gárdonyi Egerben kutatta a vár múltját.
A vár történetéből megszületett az Egri csillagok.
A könyvet elolvasták az egri gyerekek.
A gyerekek pedig visszamentek ugyanabba a várba, hogy eljátsszák Gárdonyi történetét.
Így zárult be a kör.
Az 1552-es ostromból irodalom lett, az irodalomból pedig újra élő egri történet.
Közel száz év után különösen érdekes olvasni
Csóór Gáspár 1930-as írását ma már nem elsősorban azért érdemes elővenni, mert minden részlete bizonyítható történeti tény lenne.
Hanem azért, mert páratlan hangulatú kordokumentum.
Megmutat egy olyan Egri várat, amelyet ma már nem ismerhetünk.
Egy várat, ahol a falak között katonák szolgáltak, ahol a föld alatti járatok még valódi titkokat jelentettek, ahol az egri diákok szabadon játszották újra Dobóék harcait – és ahol még élénken emlékeztek arra az emberre, aki a vár fölött lakott, és Egri csillagok címmel halhatatlanná tette Eger történetének legismertebb fejezetét.
Gárdonyi 1922-ben halt meg Egerben. Végül maga is visszatért ahhoz a várhoz, amely annyira foglalkoztatta: sírja a Bebek-bástyán található.
A vár pedig azóta is őrzi egyszerre Dobó István, az 1552-es védők és Gárdonyi Géza emlékét.
Kapcsolódó cikkek a Minden, ami Eger oldalán
Ahol az Egri Csillagok című regény született – Gárdonyi Géza egri otthona
Tündérpart utca – Eger varázslatos utcája, ahol Gárdonyi Géza álmai is szárnyra kaptak
Eger misztikus arca – legendák, föld alatti titkok és különös történetek a városból
Források
Pesti Hírlap, 1930 – Csóór Gáspár: Egri csillagok, egri diákok – a cikkhez mellékelt korabeli újságoldalak.
Magyar Nemzeti Levéltár – Az egri vár védői, 1552
Magyar Nemzeti Levéltár – Az Egri csillagok és a történelem
Magyar Elektronikus Könyvtár – Gárdonyi Géza: Egri csillagok, teljes szöveg
Nemzeti Örökség Intézete – Gárdonyi Géza élete és egri kötődése
Dobó István Vármúzeum – kutatási projekt Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéről
Borítókép: Eger, az egri vár kazamatájának részlete egy régi képeslapon. Forrás: Hungaricana / Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény képeslapgyűjteménye. Eger – Vár, kazamata részlet | Hungaricana