474 évvel ezelőtt ezen a napon új, minden korábbinál pusztítóbb szakaszába lépett Eger ostroma. 1552. szeptember 17-én az oszmán tüzérség megkezdte a vár módszeres, nagy erejű lövetését. Dobó István védőinek ettől kezdve nemcsak az ellenség támadására kellett készülniük: nappal harcoltak, éjszaka pedig a szétlőtt falakat javították.
Az 1552-es ostrom történetét szeptember 9. óta napról napra követjük a Minden, ami Eger oldalán. Alig több mint egy hét alatt az oszmán előőrsök megjelenésétől eljutottunk addig, hogy Eger körül bezárult az ostromgyűrű.
Szeptember 17-én pedig elkezdődött az, amire a várvédők napok óta készültek.
Az első lövések már korábban eldördültek
Fontos különbséget tenni az ostrom első ágyúlövései és a szeptember 17-én meginduló nagy tüzérségi támadás között.
Hadim Ali pasa már szeptember 11-én tüzet nyitott a várra. A korai lövetés azonban még nem jelentette azt a folyamatos és tervszerű ágyúzást, amelynek célja a várfalak lerombolása és a későbbi gyalogsági rohamok előkészítése volt.
Közben megérkeztek az oszmán főerők, kialakították a táborokat és felállították az ostromágyúkat.
Szeptember 14–15. körül a vár már lényegében teljes ostromzár alatt állt.
Korábbi cikkünkben is innen hagytuk abba a történetet:
Ezen a napon – 1552. szeptember 15-én Eger már az ostromgyűrű szorításában várta a nagy ágyúzást
Két nappal később elérkezett a pillanat.
Szeptember 17-én megindult a nagy ágyúzás
Az oszmán hadvezetés tisztában volt vele, hogy Eger várát pusztán emberi túlerővel nem lehet egyszerűen elfoglalni.
Előbb rést kellett ütni a falakon.
Ehhez jelentős tüzérséget vonultattak fel Eger körül. Az ostromágyúk állásait úgy választották ki, hogy a vár különösen veszélyeztetett pontjait támadhassák.
1552. szeptember 17-én megkezdődött a módszeres tüzérségi támadás.
Ettől kezdve súlyos lövedékek csapódtak a várfalakba, bástyákba és a vár épületeibe. A cél nem egyszerűen az volt, hogy veszteségeket okozzanak a védőknek. Az ágyúk feladata az volt, hogy olyan réseket nyissanak az erődítésen, amelyeken keresztül később megindulhatnak a rohamozó csapatok.
Nappal romboltak, éjszaka javították a falakat
A tüzérségi ostrom különös küzdelmet indított el.
Amit az oszmán ágyúk nappal leromboltak, azt a várbelieknek lehetőség szerint még az éjszaka folyamán helyre kellett állítaniuk.
Földdel, fával, gerendákkal és minden rendelkezésre álló anyaggal erősítették a sérült védműveket. A leomlott falszakaszok mögött új akadályokat emeltek.
Nemcsak katonák dolgoztak.
A várban tartózkodó civileknek és asszonyoknak is szerep jutott a védelemben, hiszen az ostrom alatt szinte minden munkaképes emberre szükség volt.
A várvédők számára így gyakorlatilag megszűnt a nappal és az éjszaka közötti különbség.
Amikor nem harcoltak, javítottak.
Amikor nem javítottak, készültek a következő támadásra.
Dobó nem pazarolhatta a lőport
Dobó István egyik legnehezebb feladata a készletek beosztása volt.
A támadók tüzérségi fölényét a vár ágyúival nem lehetett egyszerűen kiegyenlíteni. Ha az egriek minden oszmán lövésre válaszoltak volna, gyorsan elfogyhatott volna a lőpor és a muníció.
Márpedig senki sem tudta, meddig tart majd az ostrom.
A várkapitánynak ezért arra is gondolnia kellett, mi történik akkor, amikor a tüzérségi előkészítés után megindulnak a gyalogos rohamok.
A lőpor akkor életet jelentett.
Minden lövésnek jelentősége volt.
Egyre súlyosabb károk keletkeztek
Az ágyúzás nem egyetlen nap története volt.
Szeptember 17-ével hosszú, pusztító időszak kezdődött. Az ostromlók újra és újra lőtték a várat, miközben figyelték, hol gyengül meg annyira a védelem, hogy érdemes legyen támadást indítani.
A Dobó István Vármúzeum összefoglalója szerint mintegy 45 ezer fős ostromló haderővel körülbelül 1800 várvédő állt szemben. Dobó azonban előzetesen felkészítette az erődöt: élelmiszert, fegyvereket és lőszert halmoztak fel, a vár védelmét pedig megszervezték.
Az ágyúzás azonban napról napra próbára tette ezt a felkészültséget.
Még messze volt az első nagy roham
- szeptember 17-én a várvédők még nem tudhatták, pontosan mikor próbálják majd megrohamozni a falakat.
A következő napokban tovább szóltak az ágyúk.
Az ostromlók türelmesen rombolták Eger védműveit, miközben a várban minden éjszaka azért dolgoztak, hogy másnapra ismét legyen mit védeni.
A tüzérségi támadás végül előkészítette a későbbi nagy gyalogsági rohamokat.
De az oszmán hadvezetés egy dolgot nem tudott ágyúkkal szétrombolni: a védők ellenállását.
Nyolc nap alatt jutott el idáig Eger
Az ostrom első napjainak eseményeit egymás mellé téve jól látható, milyen gyorsan változott meg a helyzet:
Szeptember 9. – az oszmán csapatok megjelennek Eger közelében.
Szeptember 10. – Dobó még futárt küld Bécsbe segítségért.
Szeptember 11. – eldördülnek az első oszmán ágyúlövések.
Szeptember 13–14. – az oszmán főerők elfoglalják állásaikat Eger körül.
Szeptember 15. – a vár már az ostromgyűrű szorításában várja a nagy támadást.
Szeptember 17. – megkezdődik a vár módszeres, nagy erejű ágyúzása.
Mindössze nyolc nap telt el.
Eger előtt pedig még az ostrom legnehezebb hetei álltak.
A várban ekkor senki sem tudhatta, hogy több mint egy hónappal később az oszmán sereg végül eredménytelenül hagyja el Eger környékét.
1552. szeptember 17-én azonban még csak az ágyúk beszéltek.
És az egri vár falainak ki kellett bírniuk a következő napokat.
Kapcsolódó cikk
Ezen a napon – 1552. szeptember 15-én Eger már az ostromgyűrű szorításában várta a nagy ágyúzást
Források
Minden, ami Eger – Ezen a napon, 1552. szeptember 15.
Dobó István Vármúzeum – Az Egri vár 1552-es ostroma
Eger város – „1552 hősiessége”
Magyar Elektronikus Könyvtár – történeti forrás Eger váráról
Borítókép: Eger vára 1552-ben, az ostrom idején – történeti rekonstrukció. Kép: Pazirik Kft.