Az egri vár falait napok óta ágyúzta az oszmán tüzérség. A falakon egyre több sérülés keletkezett, a vár körül pedig ott állt a hatalmas ostromló sereg. 1552. szeptember 22-én mégsem csupán a falak mögött védekeztek az egriek. A források ezen a napon több olyan eseményt is megőriztek, amelyek különösen jól megmutatják, milyen emberek harcoltak Dobó István mellett.
Egy lovascsapat kitört a várból. Egy gyalogos az ellenség szeme láttára mentette meg a lesodort várzászlót. Egy másik vitéz pedig háromszor is kiugrott a megrongálódott falon, hogy fegyverrel fenyegesse az egyre közelebb húzódó oszmánokat.
Szeptember 22. ezért az 1552-es ostrom egyik kevésbé ismert, mégis rendkívül emberközeli napja.
Napok óta rengett a vár az ágyútűztől
A Minden, ami Eger oldalán szeptember eleje óta napról napra követjük az ostrom történetét. Korábbi cikkünkben már felidéztük, hogy 474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma, majd szeptember 15-re az oszmán főerők már körülzárták a várat.
Az Ezen a napon – 1552. szeptember 15-én Eger már az ostromgyűrű szorításában várta a nagy ágyúzást című cikkünkben bemutattuk, hogyan szorult egyre szorosabbra a gyűrű Eger körül.
Szeptember 17-én aztán megkezdődött a vár módszeres, nagy erejű lövetése.
Az oszmánok célja világos volt: az ágyúkkal réseket kellett ütni a falakon, hogy azokon keresztül később tömeges rohamot indíthassanak. A várvédőknek eközben nemcsak harcolniuk kellett. A sérült falakat javították, a réseket eltorlaszolták, őrséget adtak, és folyamatosan figyelték az ellenség mozgását.
A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalása szerint Eger ekkorra már korszerűsített, belső és külső várból álló erődítmény volt, de az 1552-es ostrom során a tüzérségi támadás súlyos károkat okozott a védművekben.
Szeptember 22-én azonban a várvédők megmutatták, hogy a falakon kívül is képesek kezdeményezni.
Lovasok törtek ki az ostromlott várból
A napi események egyik legdrámaibb mozzanata egy lovas kitörés volt.
A csapat tagjai között harcolt Budaházy István püspöki lovagtiszt is. Budaházy az egri püspökség birtokain szolgált, és öt lovas katonájával együtt rendelték be Eger védelmére.
Szeptember 22-én a várból kitörő lovascsapattal ő is az ellenségre támadt.
A vállalkozás azonban súlyos árat követelt.
A janicsárok puskával vállon lőtték Budaházyt. Sérülése nem lehetett jelentéktelen: a fennmaradt adatok szerint később öt csontdarabot kellett eltávolítani a vállából. A sebesülés emlékét Tinódi Lantos Sebestyén is megőrizte históriás énekében.
Budaházy még hónapokkal később sem gyógyult meg teljesen. Egy 1553. január 8-án készült sebesültjegyzék szerint azt javasolták, hogy orvosának költségeit fizessék ki, ő maga pedig pénz- és sójutalmat kapjon azért, hogy továbbra is Egerben szolgáljon.
Ez az apró részlet sokat elmond arról, mi rejtőzik a jól ismert „egri várvédők” kifejezés mögött.
Valós emberek, valódi sebekkel.
Török László kiugrott a várból a zászlóért
Ugyanezen a napon egy másik egri vitéz egészen különleges tettet hajtott végre.
Török László gyalogos története akár Gárdonyi regényének egyik jelenete is lehetne – csakhogy az eset történeti forrásokban is fennmaradt.
Az Ókapu tornyán lobogó egyik várzászlót egy oszmán ágyúlövés a leomló falszakasszal együtt lesodorta.
A lobogó odakint maradt.
Török László pedig kiment érte.
Az ostromló had szeme láttára egyedül ugrott ki, megszerezte a zászlót, majd visszavitte a várba. Dobó István szeptember 22-én külön megjutalmazta tettéért: egy forintot és 1 forint 20 dénár értékű bergamói posztót kapott.
Mai szemmel a jutalom összege talán kevésbé érzékelteti a tett súlyát.
A zászló azonban a 16. századi hadviselésben nem egyszerű dísz volt. Egy katonai közösség jelképe, tájékozódási pontja és becsületének hordozója is lehetett.
Török László tehát nem egyszerűen egy darab szövetért kockáztatta az életét.
Varga János háromszor ugrott ki a falon
És még mindig nincs vége szeptember 22. történetének.
A várban harcolt Varga János gyalogos puskás, aki Bolyky Tamás borsodi puskásainak segédhadával érkezett Egerbe. Bolyky ötven gyalogos puskással vett részt a védelemben; emberei között szolgált Varga is.
Varga János ezen a napon egészen vakmerő módon ingerelte az ellenséget.
A vár egyik nagyobb omlásánál – a forrás feldolgozója szerint valószínűleg a külső vár északi vagy keleti falainál – háromszor egymás után kiugrott, öklét rázta, és kivont fegyverével fenyegette a sáncokban egyre közelebb húzódó oszmán katonákat.
Hogy egyszerű vakmerőség, düh vagy tudatos provokáció állt-e mögötte, azt több mint négy és fél évszázad távolából már aligha dönthetjük el.
Dobó azonban értékelte a tettét.
Varga János 1552. szeptember 22-én egy forint jutalmat kapott, ugyanazon a napon, amikor Török László bátorságát is elismerték.
Dobó nemcsak parancsolt – számon tartotta az emberek tetteit
Ezekből az apró adatokból az ostrom egy ritkábban látható oldala bontakozik ki.
A történetírás természetesen megőrizte Dobó István, Mekcsey István és Bornemissza Gergely nevét. A vár védelme azonban több száz olyan ember teljesítményén múlt, akik közül sokaknak ma már alig ismerjük a történetét.
Pedig Dobó számon tartotta a kiemelkedő teljesítményeket.
Csiffáry Gergely kutatásából tudjuk, hogy a vár védelmében nemcsak hivatásos katonák vettek részt. Püspöki lovagtisztek, puskások és gyalogosok mellett iparosok is dolgoztak és harcoltak. A jutalmazásra javasolt iparosok között borbélyok, puskaművesek, mészárosok, kovácsok és molnárok is szerepeltek.
Az ostrom története ezért nem csupán néhány híres várkapitány története.
Budaházy István, Török László és Varga János neve ugyanennek a történetnek a része.
Szeptember 22-én még egy veszélyes vállalkozás indult Egerből
A nap eseményeihez ráadásul egy kevésbé ismert küldetés is kapcsolódik.
Dobó István parancsára Varsányi Imre gyalogos tizedes, Tóth András és egy ma már név szerint nem ismert társuk szeptember 22-én megpróbált átjutni az Eger körül húzódó oszmán záróvonalon.
Céljuk Szarvaskő vára volt.
Dobó segélykérő levelet küldött Szalkay Balázsnak, Szarvaskő kapitányának, és azt is el akarta érni, hogy Vas Miklós hírnök visszajusson Egerbe.
A vállalkozás veszélyességét jól mutatja, hogy az ismeretlen nevű harmadik katonát útközben megölték az oszmánok. Varsányi és Tóth azonban eljutott Szarvaskőre, majd Vas Miklóssal együtt sikeresen visszatért az ostromlott várba.
Ez különösen fontos mozzanat: Eger körül ott állt az ostromló had, a várvédők mégis képesek voltak kapcsolatot teremteni a külvilággal.
1552. szeptember 22. – egyetlen nap négy története
A nagy történelmi eseményeket hajlamosak vagyunk néhány mondatban összefoglalni.
A török ostromolta Egert.
Dobó és katonái kitartottak.
Az ostromlók végül elvonultak.
Szeptember 22. története azonban megmutatja, mennyi minden történt e néhány mondat mögött.
Budaházy István kilovagolt a várból és súlyosan megsebesült.
Török László az ellenség szeme láttára visszahozta a lesodort várzászlót.
Varga János háromszor is kiugrott a megrongálódott falon.
Varsányi Imre és társai pedig az ostromgyűrűn keresztül próbálták fenntartani Eger kapcsolatát Szarvaskővel.
474 évvel később ezek a nevek talán kevésbé ismertek, mint Dobóé vagy Bornemisszáé.
Pedig 1552 őszén az ő bátorságukból is épült Eger legendája.
Kapcsolódó cikkeink
474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
Ezen a napon – 1552. szeptember 15-én Eger már az ostromgyűrű szorításában várta a nagy ágyúzást
Források
Minden, ami Eger – 474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
Magyar Nemzeti Levéltár – Az Egri csillagok és a történelem
Borítókép: Az egri vár 1552-es belső várudvar – történeti rekonstrukció: Pazirik Informatikai Kft.