1572. szeptember 8-án, 454 évvel ezelőtt koronázták magyar királlyá Pozsonyban I. Rudolfot. Amikor fejére került a Szent Korona, Eger már húsz éve az 1552-es diadal emlékét őrizte, és a Magyar Királyság egyik legfontosabb végvárának számított. Rudolf uralkodása alatt azonban bekövetkezett az, amit Dobó István és katonái évtizedekkel korábban még megakadályoztak: 1596 őszén Eger vára török kézre került.
Rudolf koronázásának évfordulója ezért Eger történetéhez is különösen érdekes kapcsolódási pont. A két esemény között mindössze huszonnégy év telt el, mégis gyökeresen megváltozott közben a város és az egész térség helyzete.
1552 után: Egerből korszerű erődöt akartak építeni
Az 1552-es ostrom után pontosan tudták, hogy a török előbb-utóbb ismét megpróbálkozhat Eger elfoglalásával.
A várat ezért a következő évtizedekben jelentősen átépítették és megerősítették. Császári parancsra itáliai hadmérnökök is dolgoztak azon, hogy a középkori eredetű erősséget a kor tüzérségével szemben is ellenállóbb végvárrá alakítsák.
Az 1552-es győzelem tehát nem jelentette azt, hogy Eger veszélye elmúlt.
Éppen ellenkezőleg: a város és a vár továbbra is a török elleni magyarországi védelmi rendszer egyik stratégiai pontja maradt.
A Dobó István Vármúzeum összefoglalója szerint az 1552-es diadal után hatalmas költségekkel folytak az erődítési munkák, és 1596-ban már német, vallon és magyar katonákból álló helyőrség várta az újabb támadást.
Rudolf uralkodása és Eger
Rudolf 1552-ben született – érdekes módon éppen abban az évben, amikor Dobó István és az egri védők visszaverték az oszmán sereget.
Húsz évvel később, 1572. szeptember 8-án Pozsonyban magyar királlyá koronázták.
Eger problémái ekkor már az ország vezetése előtt is ismertek voltak. Ugyanebben az évben a rendek arra hívták fel az uralkodó figyelmét, hogy Eger városának körülfalazása hiányos. A történeti források szerint azonban elsőbbséget a vár megerősítése kapott.
Rudolf uralkodása idején tovább folytak a végvárral és az egri püspökség javaival kapcsolatos intézkedések. 1579-ben például királyi bizottság érkezett Egerbe, amelynek többek között a vár tartozékait és jövedelmeit kellett összeírnia.
Mindez mutatja, milyen fontos szerepet tulajdonítottak Egernek a felső-magyarországi védelmi rendszerben.
1596: újra megjelent a hatalmas török sereg
A tizenöt éves háború idején ismét Eger került az oszmán hadvezetés célkeresztjébe.
1596-ban III. Mehmed szultán személyesen indult hadjáratra. A törökök egyik legfontosabb célpontja Eger volt.
A vár kapitánya ekkor Nyáry Pál volt.
Negyvennégy év telt el Dobó István legendás győzelme óta. Eger falai ismét hatalmas ellenséges sereggel néztek szembe – de a körülmények már egészen mások voltak, mint 1552-ben.
A várban magyarok mellett jelentős számban szolgáltak idegen zsoldosok is. Hiába erősítették meg az erődöt az előző évtizedekben, a védők helyzete egyre reménytelenebbé vált.
Ami 1552-ben sikerült, 1596-ban már nem
Eger második nagy török ostroma nem vált olyan diadallá, mint az első.
1596 októberében a vár elesett.
A Hadtörténelmi Levéltár történeti összefoglalása szerint az oszmánok október 13-án foglalták el a „Felső-Magyarország kulcsának” tekintett Eger várát.
A kapituláció után tragikus események következtek.
A Dobó István Vármúzeum ismertetése szerint a törökök a magyar védőknek megkegyelmeztek, a vár német katonái közül azonban sokakat lemészároltak. A történteknek régészeti bizonyítékai is előkerültek: egy feltárt tömegsírban a kivégzett védőkhöz kapcsolható leleteket, köztük nyolc aranypénzt találtak.
A pénzek feltehetően az egyik elesett katona zsoldjához tartoztak.
A föld tehát évszázadokkal később is őrizte Eger egyik legsötétebb napjának emlékét.
Nyáry Pált később felmentették
Eger elvesztése természetesen óriási visszhangot váltott ki.
Felmerült a kérdés: ki felelős a stratégiai jelentőségű vár feladásáért?
Nyáry Pál várkapitány török fogságba került, majd kiszabadulása után vizsgálatot követeltek ellene. Rudolf azonban végül nem találta bűnösnek Eger elvesztésében.
A fennmaradt történeti források szerint az uralkodó nemcsak ártatlannak tekintette Nyáryt, hanem később birtokadománnyal is jutalmazta, és a váradi vár őrzését bízta rá.
Ez önmagában sokat elárul arról, hogy Eger bukását már a kortársak sem egyszerűen egyetlen várkapitány hibájának tekintették.
Eger eleste egész Heves vármegye sorsát megváltoztatta
A vár elvesztése messze túlmutatott Eger falain.
A korabeli stratégiai rendszer egyik kulcspontja került az Oszmán Birodalom kezére. Egerből ezután a törökök észak felé is kiterjeszthették befolyásukat.
A történeti források szerint Eger bukása után Heves vármegye területén gyakorlatilag megszűnt az a terület, ahol a vármegyei igazgatás a török fennhatóságtól függetlenül működhetett volna.
Eger pedig hamarosan egy új oszmán közigazgatási egység központjává vált.
Megszületett az egri vilájet
A törökök felismerték Eger stratégiai jelentőségét.
A megszerzett várat nem egyszerű végvárként kezelték: Eger egy oszmán tartomány, az egri vilájet központja lett.
A korábbi püspöki palota is új szerepet kapott. A Dobó István Vármúzeum történeti ismertetése szerint az épületben rendezték be az egri vilájetet irányító beglerbég palotáját, és fürdőt, valamint dzsámit is kialakítottak benne.
Ezzel Eger történetének teljesen új fejezete kezdődött.
A város 91 éven át, egészen 1687-ig maradt oszmán uralom alatt.
Az egri káptalannak is menekülnie kellett
A vár elvesztése az egri egyházi intézmények életét is alapjaiban változtatta meg.
Az 1597-es országgyűlés rendelkezése értelmében az Egerből elűzött káptalan közhitelű székhelyét Kassára kellett áthelyezni mindaddig, amíg Egert vissza nem foglalják.
Még az elveszett káptalani pecsét pótlásáról is rendelkezni kellett.
Az egri püspökség és káptalan számára tehát 1596 nem egyszerű katonai vereség volt: évszázados intézményi folytonosság szakadt meg Egerben.
Néhány nappal később újabb súlyos vereség következett
Eger elvesztése után a hadjárat még nem ért véget.
A keresztény és az oszmán seregek Mezőkeresztes térségében csaptak össze. A többnapos mezőkeresztesi csata végül török győzelemmel végződött.
Így 1596 őszén Eger elvesztése és a mezőkeresztesi vereség együtt súlyos csapást jelentett a Habsburg–oszmán háborúban.
Az 1552-ben Európa-szerte híressé vált egri végvár immár az Oszmán Birodalom északi határvidékének egyik legfontosabb támaszpontjává vált.
Huszonnégy év két dátum között
1572. szeptember 8. – Rudolf magyar királlyá koronázása.
1596. október 13. – Eger várának török kézre kerülése.
Mindössze huszonnégy év választja el egymástól a két eseményt.
Eger történetéből nézve Rudolf hosszú uralkodásának egyik legsúlyosabb magyarországi eseménye kétségtelenül a vár elvesztése volt.
Az 1552-es diadal után több mint négy évtizeden át sikerült megőrizni Egert. Amikor azonban 1596-ban a félhold végül megjelent a vár felett, nem csupán egy erőd veszett el.
Egy egész korszak ért véget Eger történetében – és elkezdődött a város 91 esztendeig tartó török korszaka.
Kapcsolódó témák
Az 1552-es ostrom, Dobó István és az egri vár története szorosan kapcsolódik az 1596-os eseményekhez. A két ostrom összehasonlítása különösen jól mutatja, mennyit változott Eger, a hadviselés és a Magyar Királyság helyzete alig több mint négy évtized alatt.
Források
Ezen a napon – Szeptember 8.: 1572-ben magyar királlyá koronázták Rudolfot
Dobó István Vármúzeum – Csont és arany: az 1596-os egri események régészeti emlékei
Dobó István Vármúzeum – Az egri vár története
Magyar Elektronikus Könyvtár – Borovszky Samu: Heves vármegye története
Magyar Elektronikus Könyvtár – A Hadtörténelmi Levéltár képeskönyve
Borítókép: Eger ostroma 1596-ban egy korabeli oszmán miniatúrán. III. Mehmed szultán hadjárata során a vár októberben török kézre került, és ezzel Eger történetének 91 évig tartó oszmán korszaka kezdődött.