.jpg)
474 évvel ezelőtt ezekben a szeptemberi napokban Eger körül már minden az elkerülhetetlennek látszó összecsapásról szólt. 1552. szeptember 13-ára az oszmán főerők Eger alá érkeztek, a vár körüli ostromgyűrű pedig teljessé vált. Dobó István és emberei előtt ekkor már nem az volt a kérdés, megérkezik-e az ellenség, hanem az, hogy meddig képesek feltartóztatni a sokszoros túlerőt.
Eger történetének legismertebb fejezetét hajlamosak vagyunk egyetlen eseményként, „az 1552-es ostromként” emlegetni. Valójában azonban a vár körülzárása és az ostrom kezdete több napon át tartó folyamat volt.
A Minden, ami Eger szeptember 9-i összeállításában már felidéztük, hogy ezen a napon az oszmán előhad elérte Eger közvetlen környékét. A Várlexikon történeti összefoglalója szerint 1552. szeptember 9-én a török előhad már Makláron járt, ahol négy egri főhadnagy emberei lesből támadtak rájuk, majd zsákmánnyal tértek vissza a várba.
474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma – Minden, ami Eger
Napról napra közelebb került a hatalmas oszmán sereg
1552 addigra katasztrofális esztendőnek bizonyult a magyar végvárrendszer számára.
Temesvár július végén elesett, Ali budai pasa csapatai pedig több észak-magyarországi erősséget is elfoglaltak. A török seregek végül Szolnok térségében egyesültek, majd Szolnok elfoglalását követően Eger felé fordultak.
Eger következett.
A támadást vezető oszmán had három meghatározó parancsnoka Kara Ahmed pasa, Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég és Hadim Ali budai pasa volt.
Az ostromló had pontos létszámáról évszázadokon át nagyon eltérő adatok jelentek meg. A régebbi történeti munkák és a hagyomány gyakran százezres vagy még nagyobb seregről beszéltek, a modernebb kutatások azonban jóval kisebb, nagyjából 30–40 ezer fős oszmán haderőt tartanak reálisnak.
Ez még mindig óriási túlerőt jelentett.
Egerben alig kétezer ember várta őket
Dobó István helyzete első pillantásra reménytelennek tűnhetett.
A történeti adatok szerint körülbelül 1800 katona, valamint a várba behívott és oda menekült civilek álltak rendelkezésére. A vár védelmében összesen valamivel több mint kétezer ember vehetett részt.
Dobó azonban nem szeptemberben kezdett készülni a támadásra.
1548-ban került az egri vár élére, és már évekkel korábban világossá vált számára, hogy az Oszmán Birodalom előrenyomulása előbb-utóbb Egert is eléri. Erősítette a falakat, növelte a helyőrséget, fegyvereket és élelmiszert halmozott fel, valamint hírszerzőket alkalmazott.
A Minden, ami Eger korábbi cikkében bemutattuk azt a kevésbé ismert hátteret is, amely nélkül a vár felkészítése sokkal nehezebb lett volna: 1550-től már szervezett postakapcsolat működött Eger, Pozsony és Bécs között, amelynek katonai és hírszerzési jelentősége is volt.
A győzelem láthatatlan hősei: az első egri postaállomás története (1550–1552) – Minden, ami Eger
A várost már nem lehetett megvédeni
Amikor az oszmán főerők megérkezése elkerülhetetlenné vált, Dobó meghozta az egyik legkeményebb döntést.
A védelem központját a várba vonta vissza.
A Várlexikon összefoglalója szerint az érkező török főerők elől Dobó emberei felgyújtották a város házait, hogy azok ne nyújthassanak fedezéket és használható szállást az ostromlóknak. A vár épületeinek gyúlékony tetőzetét szintén eltávolították.
A ma ismert történelmi belváros helyén tehát egészen más látvány fogadhatta azt, aki 1552 szeptemberének közepén Egerre tekintett.
A várban katonák, mesteremberek és civilek készültek a támadásra, körülötte pedig egy hatalmas oszmán had táborozott.
Felnémet lakói is kivették részüket a védelemből
Az ostrom története nem kizárólag a vár katonáinak története.
Eger környékéről is érkeztek emberek a védelemre. Különösen érdekes ebből a szempontból Felnémet története, amelyről korábban részletesen írtunk.
A felnémeti férfiak közül többen Dobó hívására vonultak be a várba. Köztük volt Kovács Jakab kovácsmester, akit a várkapitány később a védelem egyik legkiemelkedőbb alakjaként említett, és akinek teljesítményét pénzzel, ruhával és adómentességgel jutalmazták.
Egerhez tartozó Felnémet település nagy történelmi múltra tekint vissza – Minden, ami Eger
Ez is jól mutatja, hogy az 1552-es győzelem mögött nem csupán néhány híres várkapitány állt. Katonák, kovácsok, ácsok, parasztok, asszonyok és más civilek munkája és kitartása egyaránt kellett hozzá.
Szeptember 13-án már nem nagyon maradt visszaút
A szeptember 9-én Maklár környékén megjelenő előhad után folyamatosan érkeztek az oszmán csapatok Egerhez. Szeptember 13-ra a főerők is a vár térségében voltak, és a körülzárás teljessé vált.
Ez a pillanat azért különösen fontos, mert innentől a várvédők helyzete alapvetően megváltozott.
A vár és a külvilág közötti mozgás rendkívül veszélyessé vált. Jól mutatja ezt Nagy Lukács tizedes története. Huszonnégy emberével még Szolnok eleste idején indult portyára, de mire visszatértek, az oszmán sereg már körülvette Egert. Előbb Szarvaskőn húzódtak meg, majd csak jóval később sikerült átverekedniük magukat az ostromlókon és bejutniuk a várba.
Odabent eközben mindenki tudhatta, hogy hosszú küzdelem következik.
Mekcsey István egyik, testvéréhez írt levelének hangulata különösen jól érzékelteti a helyzetet: a várvédők már naponta várták a támadást, és azzal is számoltak, hogy talán életük utolsó leveleit küldik el Egerből.
Dobó már az ostrom előtt tudta, mi közeledik
A török sereg megjelenése nem érte teljesen váratlanul a várkapitányt.
Dobó kiterjedt hírszerző hálózatot működtetett. Korábbi összeállításunkban bemutattuk, hogy a fennmaradt számadások szerint 1552-ben 27 forint 55 dénárt fizettek ki kémeknek, miközben egy katona havi zsoldja hozzávetőleg 2–3 forint lehetett.
A hírek Budáról, Nándorfehérvárról és távolabbi területekről is érkeztek.
Dobó tehát tudta, hogy Eger következhet.
Amit azonban előre nem tudhatott, az az volt, hogy emberei képesek lesznek-e heteken keresztül kitartani.
A legenda ekkor még csak elkezdődött
- szeptember 13-án még senki sem tudhatta, hogyan végződik az ostrom.
Az oszmán had túlereje nyomasztó volt. A támadók komoly tüzérséggel rendelkeztek, miközben az egri vár védművei korántsem voltak bevehetetlenek. Különösen veszélyesnek számított a vár fölé magasodó Almagyar-hegy, ahonnan az ostromlók tüzérsége kedvező helyzetből támadhatta az erődítést.
A következő hetekben ágyúk rombolták a falakat, rohamok indultak a rések ellen, aknákat ástak, lőpor robbant, emberek százai haltak és sebesültek meg.
Az egriek azonban kitartottak.
Október közepére már az oszmán had is súlyosan kimerült. Fogyott a hadianyag, betegségek jelentek meg a táborban, és közeledett a hideg idő.
Október 17-én Kara Ahmed és Szokollu Mehmed serege megkezdte az elvonulást, másnap pedig Ali budai pasa csapatai is elhagyták Eger környékét.
A vár állva maradt.
474 évvel később ugyanazokra a falakra nézünk
Ha ma felsétálunk az egri várba, nehéz elképzelni azt a szeptemberi napot.
A vár alatt ma házak, utcák, terek és turistákkal teli belváros terül el. 1552 szeptemberének közepén azonban ugyanerről a magaslatról egy egyre nagyobb oszmán táborra tekinthettek le a védők.
Szeptember 13. ezért az egri ostrom történetének egyik fontos állomása.
A török had már ott állt Eger alatt.
A várat körülzárták.
A védők pedig maradtak.
A történet végét ma már ismerjük – de azon a szeptemberi napon még semmi sem garantálta, hogy Egerből győzelem és legenda születik.
Kapcsolódó cikkek
474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
A győzelem láthatatlan hősei: az első egri postaállomás története (1550–1552)
Az egri vár Eger nagy történelmi múltú vára
Egerhez tartozó Felnémet település nagy történelmi múltra tekint vissza
Források
Eger vára – Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái – Várlexikon
Minden, ami Eger – 474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
Minden, ami Eger – A győzelem láthatatlan hősei: az első egri postaállomás története
Borítókép: Eger várának 1552-es ostroma – az egri vár védőinek küzdelmét bemutató történeti rekonstrukció. Kép: Pazirik Kft.