.jpg)
A Mátra déli lábánál, Gyöngyöstől alig tíz kilométerre fekszik Halmajugra. A település neve viszonylag fiatal, története azonban évszázadokkal korábbra vezet vissza. A mai község ugyanis két egykori falu, Gyöngyöshalmaj és Hevesugra 1950-es egyesítésével jött létre. Ha valaki végigsétál Halmajugrán, ma is felfedezheti a két régi település nyomait: külön templomaik, régi utcáik és egykori faluközpontjaik őrzik azt az időt, amikor Halmaj és Ugra még önálló életet élt.
A Kelet-Mátraalja településeinek történetében sok a közös vonás: középkori eredet, nemesi birtokosok, török kori pusztulás, újbóli benépesülés, majd a szőlő- és földművelésre épülő falusi élet. Halmajugra azonban még ezen a vidéken is különleges helyet foglal el. Egyik temploma középkori eredetű, környezetében régészeti lelőhelyeket tartanak nyilván, és a település múltjában az Aba nemzetség története is megjelenik.
Két faluból született Halmajugra
A mai Halmajugra 1950-ben jött létre Gyöngyöshalmaj és Hevesugra egyesítésével. A két falu addig évszázadokon keresztül külön településként szerepelt az oklevelekben, összeírásokban és térképeken.
Ez azért érdekes, mert Halmajugra szerkezetét ma sem lehet teljesen megérteni a két elődtelepülés nélkül. Nem egyszerűen két név összeillesztéséről volt szó: két külön történelmi közösség került egy közigazgatási egységbe.
A település Gyöngyöstől kelet–délkeleti irányban, a Mátra déli előterében fekszik. A tájat évszázadokon keresztül a földművelés és a szőlőtermesztés alakította. A környék falvai szoros kapcsolatban álltak Gyöngyössel, miközben a Mátraalja mezőgazdasági kultúrájának sajátosságait is megőrizték.
Halmaj középkori gyökerei
Gyöngyöshalmaj története egészen a középkorig követhető. A Halmaj név különböző alakokban már középkori oklevelekben megjelenik, és a 14. századi pápai tizedjegyzékekből az is kiderül, hogy templomos hely volt.
A falu története korántsem volt zavartalan. A 16–17. század háborúi, a török hódoltság és a térségben zajló hadmozdulatok a Mátraalja számos településéhez hasonlóan Halmaj életét is megtörték. A falu elnéptelenedett, majd ismét benépesült.
A későbbi évszázadokban több nemesi család rendelkezett itt birtokokkal. Halmaj alapvetően jobbágyfalu volt, lakói elsősorban a mezőgazdaságból éltek.
A település régi szerkezetének egyik érdekessége, hogy történelmi magját a templom körül félkörívben elhelyezkedő házak alkották. Az egyes utcák és utcarészek neve pedig egykori társadalmi és foglalkozási viszonyokat őrzött. A mai Kossuth utca egy részét például „mestersornak” nevezték, mert ott mesteremberek telepedtek le.
Egy természeti katasztrófa is átírta a falu történetét
Halmaj történetének kevésbé ismert fejezete 1813-hoz kapcsolódik. Abban az évben súlyos árvíz pusztított a térségben, amely a települést is komolyan érintette.
A természeti csapás nemcsak épületeket pusztított el, hanem a lakosság életére és a település fejlődésére is hatással volt. A 19. század elején megfigyelhető népességcsökkenésben az árvíz következményeinek is szerepe lehetett.
Az ilyen események ma már szinte teljesen eltűntek a helyi emlékezetből, pedig jól mutatják, mennyire kiszolgáltatottak voltak egykor a falvak a természeti környezetnek.
Ugra és az Aba nemzetség
Hevesugra múltja legalább ilyen érdekes.
A középkori Ugra az Aba nemzetség birtokvilágához kapcsolódott. A falut hosszú időn keresztül az Aba nemzetség ugrai ága birtokolta. Az Ugrai család tagjai több középkori oklevélben is feltűnnek, birtoklásuk pedig egészen a család 15. századi kihalásáig követhető.
1438-ban Ugra királyi adományként a nánai Kompolti család birtokába került. Később újabb birtokosok váltották egymást.
A 16. század közepén a török előretörése ezt a falut is elérte. Ugra behódolt településsé vált, és az adóösszeírásokból az is érzékelhető, milyen kicsi közösségről beszélhetünk: az 1554-es összeírásban mindössze négy portával szerepelt.
A 17–18. század fordulóján Ugra ismét lakatlan volt, majd újra benépesült. A betelepülők között német családok is voltak.
A középkori templom Halmajugra egyik legnagyobb kincse
Halmajugra talán legérdekesebb történelmi épülete az egykori Hevesugra Szent Imre tiszteletére szentelt római katolikus temploma.
A hely különlegességét az adja, hogy nem egyszerűen egy régi falusi templomról van szó. Az épület középkori eredetű, története legalább a 14. századig nyúlik vissza.
A templomra vonatkozó legkorábbi írásos adat az 1332–1334-es pápai tizedjegyzékekben található. A középkori templom építését valószínűleg az Ugrát birtokló Aba nembeli Ugrai családhoz lehet kapcsolni.
Különösen érdekes adat, hogy a templom 1400-ban pápai búcsúengedélyt kapott. Ez arra utal, hogy már több mint hatszáz évvel ezelőtt is jelentős vallási helynek számított.
Gótikus részletek rejtőznek a falak között
Az évszázadok során többször átépített templomban számos középkori építészeti részlet fennmaradt.
Ilyen a gótikus diadalív, a nyugati bejárat gótikus szemöldökgyámos kapuja, valamint a templom szerkezetének több részlete. A szentélyben középkori falképek töredékei is előkerültek.
Ezeket a belső felújítások során fedezték fel az 1980 körüli években.
A templom történetéből az is kiderül, hogy állapotának megőrzése évszázadokon keresztül komoly gondot jelentett. Az 1746-os egyházlátogatás például rossz állapotú épületről számolt be: a tető beszakadt, a régi torony fedetlen volt, és annak összeomlásától is tartottak.
A későbbi évtizedekben folyamatosan javították és átalakították az épületet.
Egy 1747-es üzenet a templom falán
A templom egyik apró, könnyen elkerülhető részlete különösen érdekes.
A homlokzaton egy feliratos kőtábla található, amelyen szív, három liliom és rózsaág szerepel. A latin felirat Szent Imréhez kapcsolódik, a kő pedig az 1747-es évszámot őrzi.
Egy ilyen részlet önmagában is sokat elmond arról, hogyan épültek egymásra Halmajugrán a különböző korszakok. A középkori templom falai között 18. századi emlékek, 19. századi átépítések és később feltárt középkori freskók találkoznak.
A toronyra hosszú éveket kellett várni
A templom tornyának története sem mindennapi.
Építését 1830-ban kezdték meg, de kezdetben csak a karzat magasságáig jutottak. A munkálatok folytatását pénzhiány akadályozta.
Közben a templom mellett álló régi harangláb annyira rossz állapotba került, hogy összeomlott.
Végül 1835-ben nyílt lehetőség a torony befejezésére. A szükséges faanyag egy részét Draskovich gróf biztosította a patai erdőből, így jelentősen csökkent az építkezés költsége. A munkát Foltinszky Ignác gyöngyösi ácspallér végezte.
A ma természetesnek tűnő templomtorony tehát valójában egy több évtizedes építési történet eredménye.
Régészeti emlékek a templom körül
Halmajugra története még mélyebbre vezet.
A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adatbázisa az ugrai templom térségében nemcsak középkori templomot, sírokat és temetőt tart nyilván, hanem őskori, illetve késő vaskori – kelta – nyomokat is.
Ez már egy egészen más időmélységet jelent.
Azt mutatja, hogy a mai Halmajugra környéke jóval a középkori falvak megszületése előtt is alkalmas volt emberi megtelepedésre. A Mátra déli előtere, a vízfolyások közelsége és a mezőgazdaságra alkalmas területek évezredeken keresztül vonzó környezetet jelentettek.
Gyöngyöshalmaj temploma egy másik korszakot idéz
A régi Halmajnak ugyancsak megvolt a maga temploma.
A források szerint már a 18. század elején állt itt egy Szent Katalin tiszteletére emelt fatemplom. Az épület idővel életveszélyessé vált, ezért lebontották.
A település később új templomot kapott. A régi Halmaj templomtörténete így egészen más fejlődési utat mutat, mint Ugráé: miközben az ugrai templom falai a középkorig vezetnek vissza, Halmaj egyházi épületei többször megújultak.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Halmajugrán belül ma is felismerhető a két egykori település eltérő története.
Búza, szőlő és a Mátraalja
Halmaj és Ugra lakóinak megélhetését hosszú időn keresztül elsősorban a föld biztosította.
A búzatermesztés mellett fontos szerepet kapott a szőlő és a bor. Ez egyáltalán nem meglepő: Halmajugra a Mátraalja olyan térségében fekszik, ahol a szőlőkultúra évszázadok óta meghatározó.
A település régi életét tehát ugyanaz a táj formálta, amely Gyöngyös, Abasár, Visonta, Detk és a környező falvak fejlődését is meghatározta.
A 20. század második felében azonban jelentősen átalakult a környék gazdasága. A visontai lignitbányászat és az erőmű megjelenése új munkalehetőségeket teremtett, és a hagyományos mezőgazdasági falu fokozatosan egy ipari térség közvetlen szomszédságába került.
A második világháború nyomai
A két elődtelepülést a 20. század háborúi sem kerülték el.
A második világháború végén a Mátraalja hadszíntérré vált. A környéken 1944 őszén és telén zajló harcok a civil lakosság életét is súlyosan érintették.
Gyöngyöshalmajon épületek rongálódtak meg, és civil áldozatai is voltak a harcoknak. A háború után pedig gyökeresen átalakult a falu társadalmi és gazdasági élete. Az 1945-ös földreform felszámolta a korábbi nagybirtokrendszert, amely évszázadokon keresztül meghatározta a környék falvainak világát.
Néhány évvel később újabb jelentős változás következett: 1950-ben Gyöngyöshalmaj és Hevesugra megszűnt önálló községként létezni.
Megszületett Halmajugra.
A településnév maga is történelemkönyv
Halmajugra neve tulajdonképpen rövid történelmi összefoglaló.
A „Halmaj” és az „Ugra” egyszerű összeillesztése megőrizte mindkét régi falu nevét. Ez szerencsés megoldásnak bizonyult, hiszen egyik település történelmi neve sem tűnt el teljesen az 1950-es egyesítéssel.
Aki ma Halmajugrán jár, valójában két középkori eredetű település területén jár egyszerre.
Talán éppen ez Halmajugra egyik legérdekesebb sajátossága. Nem látványosságokkal zsúfolt turistaközpont, hanem olyan mátraaljai falu, amelynek története rétegenként fedezhető fel. Középkori templom, gótikus részletek, több száz éves felirat, régi faluszerkezet, nemesi birtokosok, török kori pusztulás, árvíz, szőlőművelés és két egykori község emlékezete fér meg egymás mellett.
A fotón látható településkép ezért is beszédes: a házak fölé emelkedő templomtorony nem csupán a mai Halmajugra része. Egy olyan vidék múltját őrzi, ahol a jelenlegi község megszületése előtt már hosszú évszázadokon keresztül éltek közösségek.
Források
Halmajugra község hivatalos honlapja
Dél-Mátra Közhasznú Egyesület – Természeti és épített örökségeink
Középkori templomok – Halmajugra, Szent Imre-templom
Várak.hu – Hevesugra, Szent Imre-templom
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis – Ugrai római katolikus templom
Borítókép: Halmajugra látképe.