Egykor néhány kézzel írt sor és egy városkép járta be az országot vagy akár a világot. Ma egy fényképet másodpercek alatt elküldünk a telefonunkról. A képeslap mégsem tűnt el: kommunikációs eszközből emléktárggyá, gyűjtői ritkasággá és különösen értékes helytörténeti dokumentummá vált. Eger régi képeslapjai pedig olyan részleteket őriznek a városból, amelyek máshonnan talán már nem is lennének megismerhetők.
A képes levelezőlap története valójában nemcsak a posta vagy a nyomdatechnika története. Benne van az utazás, a turizmus, a fényképezés, a családi kapcsolatok és a városok átalakulásának története is.
Bárdi Erzsébet „Múlt, jelen, jövő – A képes levelezőlap története” című munkája ezt a különleges világot járja körül. A témát napjaink szemszögéből nézve pedig még érdekesebb látni, hogyan lett az egykor hétköznapi használati tárgyból mára történeti forrás.
Amikor még újdonság volt néhány sor postán
A képeslap közvetlen elődjének a nyílt postai levelezőlap tekinthető. Az Osztrák–Magyar Monarchia postája 1869-ben vezette be a levelezőlapot, amely gyorsan népszerű lett: olcsóbb és egyszerűbb volt, mint a hagyományos levél.
Az illusztrált változatok az 1870-es években kezdtek terjedni. Az „első képeslap” pontos meghatározása körül máig vannak eltérő álláspontok, de 1870-et általában fontos mérföldkőnek tekintik. Az 1878-as párizsi nemzetközi postakonferencia pedig már hivatalos postai küldeményként fogadta el a képes levelezőlapot.
A század végére valóságos képeslapláz bontakozott ki Európában.
Magyarországon a millennium hozta meg az áttörést
A hazai képeslapkiadás meghatározó kezdőpontja 1896, a millennium éve.
A Magyar Királyi Posta ekkor egy 32 darabból álló sorozatot jelentetett meg. A lapokon az ezredéves kiállítás részletei, Budapest látképei, tájak, történelmi jelenetek és életképek szerepeltek. A képeket többek között Cserna Károly, Dörre Tivadar, Kimnach László és Vágó Pál készítette.
A fejlődés elképesztően gyors volt. A Képeslapmúzeum adatai szerint 1899-re Budapestről már mintegy 1800-féle, más magyarországi településekről pedig mintegy 2500-féle képeslap volt ismert.
A képeslap egyszerre lett üzenethordozó és a korabeli turizmus reklámeszköze.
Egy város, amelyet haza lehetett küldeni
A 19–20. század fordulóján az utazás egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé. A vendégek pedig szerették volna megmutatni az otthon maradóknak, hol jártak.
Erre tökéletes volt a képeslap.
„Üdvözlet Egerből” – néhány szó, egy bélyeg, egy városkép, és már indulhatott is az üzenet.
A kiadók hamar felismerték, mely látványosságok alkalmasak arra, hogy egy-egy település jelképeivé váljanak. Megjelentek a templomok, várak, szállodák, fürdők, főterek, vasútállomások és nevezetes utcák. Az 1890-es évektől népszerűvé váltak az úgynevezett mozaiklapok is, amelyeken egyszerre több fontos épületet vagy városképet mutattak be.
Eger ehhez különösen hálás témát kínált.
Eger egy régi képeslapon – Csiky Sándor „utcza”
A cikkünkhöz választott régi lap remek példa arra, milyen sok információt őrizhet egyetlen képeslap.
A felvételen a Csiky Sándor utca korabeli képe látható. A lap alján még a régi helyesírással szerepel:
„Csiky Sándor-utcza”
A Bródy Sándor Könyvtár digitális helytörténeti gyűjteményében szereplő példányt a Baross nyomda adta ki, és a katalógus 1935 előtti képeslapként tartja nyilván.
Az utca önmagában is különleges egri történetet őriz. A Széchenyi utcától nyugat felé vezető út a 18. század elején egy egykori vízmosás helyén alakult ki. Névadója Csiky Sándor ügyvéd, városi tiszti ügyész, országgyűlési képviselő, Heves vármegye kormánybiztosa és Eger polgármestere volt.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég részletesen is foglalkoztunk az utca történetével:
Csiky Sándor utca – egy egri utca, amely egy vízmosás helyén született
A régi képeslap azonban olyasmit is hozzátesz ehhez a történethez, amit egy leírás önmagában nem képes visszaadni: megmutatja az egykori utca hangulatát.
Az embereket az úton, a korabeli burkolatot, a házak homlokzatát, a kerítéseket és azt, milyen léptékű volt a városi tér.
A képeslap mint időgép
Ezért váltak a régi képeslapok napjainkra különösen fontos helytörténeti dokumentumokká.
Egykor tömegtermékek voltak. Ma viszont segítségükkel megállapítható, hogyan nézett ki egy lebontott ház, miként változott egy utca vonalvezetése, milyen üzletek működtek egy épületben, hol álltak szobrok, fák vagy kerítések, sőt néha még az egykori városi élet apró mozzanatai is felismerhetők.
A Képeslapmúzeum ezért találóan kordokumentumként is tekint a régi lapokra: az egykor hétköznapi tárgyak az idő múlásával ritkábbá, értékesebbé és történeti szempontból is jelentősebbé váltak.
Eger esetében ennek különösen nagy jelentősége van. A 19. század végéről és a 20. század első évtizedeiből fennmaradt lapokat egymás mellé téve szinte végigkövethető a város átalakulása.
A fénykép hátoldalán egy másik történet kezdődik
A képeslapoknak van egy olyan oldaluk is, amelyet egy várostörténeti fotó bemutatásakor hajlamosak vagyunk elfelejteni.
A hátoldal.
Ott van a feladó kézírása, a címzett neve, a bélyeg, a postabélyegző és néhány személyes mondat.
„Szerencsésen megérkeztünk.”
„Egerből szeretettel.”
„Holnap indulunk haza.”
Ezek a hétköznapi üzenetek évtizedekkel később már egy-egy család vagy ember életének apró dokumentumai. Így ugyanaz a lap egyszerre őrizheti egy város és egy ember történetét.
És mi lett a képeslappal a digitális korban?
Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy az okostelefon, az e-mail és a közösségi média végleg szükségtelenné tette.
Kommunikációs szerepe valóban radikálisan megváltozott. Egy nyaralási fényképet ma pillanatok alatt megoszthatunk akár több száz emberrel.
Mégsem tűnt el.
A Magyar Posta a képes levelezőlap 150. évfordulóján, 2020-ban külön bélyegkibocsátással emlékezett meg róla, és akkor is arra hívta fel a figyelmet, hogy a számos modern kommunikációs lehetőség ellenére a képeslap tovább él.
Talán éppen azért, mert ma már különlegesebb gesztus kézzel írni néhány sort, bélyeget ragasztani rá és valóban postára adni.
Múlt, jelen – és jövő
A képeslap története tehát még nem ért véget.
A múltban gyors és modern kommunikációs eszköznek számított.
A jelenben emlék, gyűjtői tárgy és pótolhatatlan történeti dokumentum.
A jövőben pedig valószínűleg még értékesebbé válik mindaz, amit megőrzött.
Egy száz évvel ezelőtti egri képeslapot nézve már nem csupán egy régi fényképet látunk. Embereket látunk végigsétálni egy ismerős utcán. Házakat, amelyek közül néhány ma is áll. Egy várost, amely egyszerre idegen és mégis felismerhető.
Talán éppen ez a képeslap legnagyobb varázsa: egy tenyérnyi papírdarabon képes összekötni a múltat a jelennel.
Források
Bárdi Erzsébet: Múlt, jelen, jövő – A képes levelezőlap története (ELTE)
Képeslapmúzeum – A képeslap története
Képeslapmúzeum – A képeslap mint kordokumentum
Magyar Nemzeti Levéltár – Balatoni képeslapgyűjtemény 1901–2007
Magyar Posta – 150 éves a képes levelezőlap
Bródy Sándor Könyvtár digitális gyűjteménye – Csiky Sándor-utcza
Minden, ami Eger – Csiky Sándor utca története
Borítókép: 1974 | Forrás: képeslap saját gyűjteményből multbanezo50