A Bükk és a Mátra erdeiben ősszel különösen látványosan mutatkozik meg a nagyvad jelenléte. Szeptemberben a gímszarvasbikák bőgése tölti meg az erdőt, az erdei utakon egyre gyakrabban találkozhatunk vadnyomokkal, miközben a mező- és erdőgazdálkodók számára egészen más oldalról válik érzékelhetővé ugyanaz az állomány. A vad ugyanis nemcsak természeti érték: ha egy területen túl nagy a létszáma, komoly károkat is okozhat.
A magyar vadgazdálkodás előtt ezért egyre összetettebb feladat áll. Már nem egyszerűen arról van szó, hogy mennyi gímszarvas, őz vagy vaddisznó él egy adott területen. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy az állomány milyen hatással van az erdők természetes megújulására, a mezőgazdaságra és magára az élőhelyre.
Mindez Heves vármegyében különösen fontos kérdés, hiszen a Bükk és a Mátra kiterjedt erdőségei hazánk jelentős nagyvadas területei közé tartoznak.
A nagyvadállomány csökkentése továbbra is napirenden van
A hazai vadgazdálkodás az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. A nagytáblás mezőgazdaság térnyerése, az erdős területek változása, az enyhébb telek és a kedvező táplálkozási lehetőségek egyes nagyvadfajok számára olyan körülményeket teremtettek, amelyek hozzájárultak állományuk növekedéséhez.
Ezzel párhuzamosan az apróvad helyzete sok térségben kedvezőtlenebbé vált.
A jelenlegi szakmai irány egyik legfontosabb eleme ezért a nagyvadállomány – mindenekelőtt a szarvas és a vaddisznó – megfelelő szintre történő csökkentése, majd ezen a szinten való stabilizálása. A cél azonban nem valamiféle általános „ritkítás”, hiszen Magyarország különböző területei között óriási eltérések vannak.
Egy adott vadlétszám az egyik térségben még összeegyeztethető az élőhely teherbíró képességével, máshol ugyanekkora állomány már jelentős mezőgazdasági vagy erdészeti problémát okozhat.
Ezért vált egyre fontosabbá a helyi adottságokra épülő vadgazdálkodás.
Heves vármegyében jelentős a nagyvad jelenléte
Hogy mindez miért fontos számunkra, azt a Heves vármegyei adatok is jól érzékeltetik.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2024-es vármegyei jelentésében 7395 gímszarvas, 14 665 őz, 2441 muflon és 1170 vaddisznó szerepelt becsült állományként Heves vármegyében. Ezek nem a jelenlegi, 2026-os létszámot jelentik, hanem a 2024-es becslés adatai, ugyanakkor jól mutatják, milyen jelentős nagyvadállományról beszélünk térségünkben.
A vármegye földrajzi adottságai ebből a szempontból különlegesek. A Bükk és a Mátra összefüggő erdőségei mellett mezőgazdasági területek, szőlők, gyümölcsösök és települések találhatók, így ugyanazon vadállomány többféle gazdálkodási és természetvédelmi érdekkel találkozik.
A szarvas számára kiváló élőhelyet jelentő erdő például gazdasági erdő is lehet, ahol az újulat rágása már komoly problémát jelenthet. Ugyanez igaz az erdőszéli mezőgazdasági területekre is.
A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy „sok-e a szarvas”, hanem az, hogy az adott terület mennyi vadat képes úgy eltartani, hogy közben az erdő is képes legyen megújulni, és a mezőgazdasági károk is elfogadható szinten maradjanak.
A Bükkben és a Mátrában az erdő jövője is múlhat rajta
Az újabb vadgazdálkodási szemlélet egyik legérdekesebb változása, hogy egyre kevésbé kizárólag a vadállomány becsült létszámából indul ki.
Sokkal többet mondhat az úgynevezett vadhatás vizsgálata.
Ha egy erdőben folyamatosan visszarágják a természetes újulatot, bizonyos fafajok nem tudnak megfelelően felnőni, vagy a fiatal fák kérgét rendszeresen károsítják, akkor maga az erdő jelzi, hogy az adott területen túl nagy lehet a vadterhelés.
Ez a Bükk és a Mátra szempontjából a következő évtizedekben különösen lényeges lehet.
Az erdőknek ugyanis egyszerre kell alkalmazkodniuk a szárazabb és szélsőségesebb időjáráshoz, miközben a vadállomány hatásait is el kell viselniük. Ha egy aszálytól legyengült erdő természetes felújulását a vad is erősen akadályozza, a két hatás összeadódhat.
A víz egyre nagyobb érték az erdőkben is
A klímaváltozás a vadgazdálkodásban is új helyzetet teremt.
Az elmúlt évek aszályai megmutatták, hogy már az erdős területeken sem tekinthető magától értetődőnek a megfelelő vízellátás. Időszakos vízfolyások és kisebb erdei vízállások tűnhetnek el, miközben hosszabbra nyúlhatnak a száraz periódusok.
Ez a vadat is érinti.
A vadföldek és itatók fenntartása mellett ezért egyre fontosabbá válik az élőhelyeken lehulló csapadék megtartása. A jövő vadgazdálkodása így egyre szorosabban kapcsolódhat az erdő- és vízgazdálkodáshoz.
Heves vármegyében ez azért is lényeges, mert a Mátra és a Bükk vízháztartásának változásai messze túlmutatnak a vadgazdálkodáson.
A vaddisznó külön történet
A vaddisznóállomány szabályozásánál nemcsak az erdei és mezőgazdasági károk számítanak. Az afrikai sertéspestis miatt járványügyi szempontok is indokolják az állomány alacsonyabb szinten tartását.
A fertőző betegségek terjedésének kockázata általában nagyobb lehet sűrűbb állományokban, ezért a vaddisznó esetében az állományszabályozás járványvédelmi feladat is.
A legfrissebb nyilvánosan elérhető vizsgálati adatok között számos Heves vármegyei vaddisznóminta is szerepel. A 2026 nyarán és szeptemberében közzétett, az adatbázisban látható Heves vármegyei vizsgálatok eredményei között sorra negatív eredmények találhatók.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a járványügyi védekezés jelentősége megszűnt volna.
Most tart a gímszarvas egyik leglátványosabb időszaka
A téma időzítése azért is érdekes, mert szeptember végén még javában tart a gímszarvasok nászának időszaka.
A Bükkben és a Mátrában ilyenkor alkonyat után és hajnalban messzire hallatszhat a bikák bőgése. A hang egyszerre szolgál a tehenek összetartására, a riválisok figyelmeztetésére és a bikák közötti erőviszonyok jelzésére.
A cikkünkhöz választott felvétel is ennek a világnak egy különleges pillanatát őrzi.
Horváth Zsolt természetfotóján két középkorú bika kerül egymással szembe, miközben mögöttük egy kapitális bika áll. A fotós eredeti beszámolója szerint a két fiatalabb vetélytárs „játszott” egymással, ám a nagy bika megjelenése gyorsan véget vetett a hangoskodásnak.
Szinte jelképes jelenet: „meghajlás a király előtt”.
Szeptemberben a vadászat is intenzívebb
A gímszarvasbika vadászati idénye szeptember 1-jén kezdődik és január 31-ig tart, az érett bikák esetében pedig október 31-ig tart az idény.
Ez a természetjárók számára is fontos információ.
Ősszel a Bükkben és a Mátrában kirándulóknak érdemes figyelniük az esetleges időszakos erdőlátogatási korlátozásokra, valamint az erdőgazdálkodók és vadászatra jogosultak tájékoztatásaira. A szarvasbőgés idején különösen fontos az állatok nyugalmának tiszteletben tartása: a bőgő bikák megközelítése vagy követése nemcsak zavaró, hanem veszélyes is lehet.
Nem a vad eltüntetése a cél
A vadállomány szabályozásáról szóló vita könnyen leegyszerűsödhet arra, hogy szükség van-e több vagy kevesebb vadra.
A valóság ennél jóval összetettebb.
A cél olyan egyensúly kialakítása, amelyben fennmaradhatnak egészséges és életképes vadállományok, miközben az erdők képesek természetesen megújulni, a mezőgazdasági károk nem válnak kezelhetetlenné, és a járványügyi kockázatok is csökkenthetők.
A hazai rendszerben ezért 2016-tól nagyobb hangsúlyt kapott az ökológiai alapú, tájegységi vadgazdálkodás, a jelenlegi hosszú távú tervezési ciklus pedig 2037-ig tart. A megközelítés lényege éppen az, hogy nincs minden magyar tájra alkalmazható egyetlen ideális állományszám.
Heves vármegyében mindennek különös jelentősége van. A Bükk és a Mátra erdeiben a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon hozzátartozik a táj élővilágához. Ugyanakkor ezek az erdők faanyagot termelnek, természetvédelmi értékeket őriznek, vizet tartanak vissza, és évente turisták százezreinek biztosítanak kikapcsolódási lehetőséget.
A következő évek egyik legfontosabb feladata ezért nem pusztán az lesz, hogy megszámoljuk az erdők vadjait.
Sokkal inkább az, hogy megtaláljuk azt a szintet, amelyet maga az erdő is elbír.
Források
Agrárszektor – Kiderült az igazság a hazai vadászatról: elkerülhetetlen az állomány ritkítása?
Országos Magyar Vadászkamara – Vadászati idények
Nébih – Vaddisznó ASP PCR vizsgálati eredmények
Horváth Zsolt Nature Photography – a fotó készítőjének Facebook-oldala
Borítókép: gímszarvasbikák. Fotó: Horváth Zsolt Nature Photography, 2022. február 10.