Nem mindennapi lelet került elő a Tiszából Szolnok és Kisköre között: a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai vízitúrázás közben egy nagyméretű állat koponyájára bukkantak. Az első múzeumi vizsgálatok alapján felmerült, hogy a maradvány egy jégkorszakban élt barlangi medvéhez tartozhat. A lelet azért Eger környékén is különösen érdekes, mert a Bükk barlangjaiból számos barlangimedve-maradvány ismert.
A felfedezés egészen hétköznapi módon kezdődött. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársai a Tiszán vízitúráztak, amikor Szolnok és Kisköre között különös tárgyat vettek észre a mederben.
Első pillantásra azt gondolták, hogy talán egy régi horgony áll ki a folyó kavicsos aljzatából. Amikor azonban a mintegy háromnegyed részben betemetett tárgyat kiemelték, kiderült, hogy egy nagyméretű állat koponyáját tartják a kezükben.
A maradványt nem próbálták saját maguk azonosítani, hanem a szolnoki Damjanich János Múzeumba juttatták. A KÖTIVIZIG tájékoztatása szerint az első vizsgálatok alapján feltehetően barlangi medve koponyájáról lehet szó, amely a jégkorszakban élhetett.
Ez azonban egyelőre előzetes meghatározás. A pontos fajt, illetve a lelet korát a múzeumi szakemberek további vizsgálatokkal határozhatják meg.
Hogyan kerülhetett egy ilyen koponya a Tiszába?
Önmagában az sem meglepő, hogy őslénytani maradványok folyók medréből kerülnek elő. A folyók évezredeken keresztül bontják, áthalmozzák és újra lerakják az üledéket. Egy csontmaradvány ezért akár jelentős távolságot is megtehet, mielőtt végül kavicsba, homokba vagy iszapba ágyazódik.
Különösen érdekes, hogy a lelet éppen egy olyan időszakban került szem elé, amikor a Tisza rendkívül alacsony vízállása miatt a meder korábban vízzel borított részei is jobban megfigyelhetők. A KÖTIVIZIG már korábban is beszámolt a térséget érintő alacsony vízállás következményeiről és az ezek miatt szükségessé váló műszaki megoldásokról.
Ha valóban barlangi medve, különleges jégkorszaki emlék került elő
A barlangi medve Európa jégkorszaki nagyemlős-faunájának egyik legismertebb tagja volt. Magyarország területéről is számos maradványa ismert, különösen a hegyvidéki barlangokból.
És itt kapcsolódik a tiszai felfedezés közvetlenül Egerhez és a Bükkhöz.
A Bükki Nemzeti Park területén több olyan barlang található, amelynek üledékéből barlangi medvék csontjai kerültek elő. A Szeleta-barlangban például a gerinces maradványok között a barlangi medve volt a leggyakoribb nagyemlős.
A Büdös-pest feltárása során ugyancsak barlangi medve csontjaira bukkantak, mellettük barlangi oroszlán, barlangi hiéna, óriásszarvas, rénszarvas, őstulok, bölény, gyapjas orrszarvú, vadló és még mamut maradványai is előkerültek.
A Répáshuta közelében található Balla-barlang alsó rétegeiben szintén barlangi medve, barlangi hiéna és ősbölény csontjait tárták fel.
Még látványosabb példa a bükki Kő-lyuk: innen számos barlangimedve-koponya került elő.
A Suba-lyukban is ott voltak
Eger térségéhez talán a legismertebb párhuzamot a Cserépfalu melletti Suba-lyuk adja.
A barlangban a 60–70 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi emberek maradványai mellett rendkívül gazdag állatcsontanyag került elő. A leggyakoribb fajok között ott volt a barlangi medve, de vadló, kőszáli kecske, zerge, gímszarvas és mamut maradványait is megtalálták.
Ez jól mutatja, mennyire más állatvilág népesítette be a mai Északi-középhegység és az Alföld térségét a pleisztocén különböző időszakaiban.
Erről már írtunk a Minden, ami Eger oldalán is
A mostani felfedezéshez különösen jól kapcsolódik korábbi cikkünk, a „Neandervölgyiek nyomában Heves vármegyében – amikor ősemberek jártak Eger környékén” című összeállítás.
Ebben bemutattuk, hogy Eger-Kőporos, Egerszalók, Egerbakta és a Berva-völgy régészeti emlékei alapján Eger térsége már az őskőkorban is az ember által bejárt táj része volt. A Berva-völgyből késő őskőkori Homo sapiens-lelet is ismert, míg a közeli Suba-lyuk a neandervölgyi ember magyarországi kutatásának egyik legfontosabb lelőhelye.
Neandervölgyiek nyomában Heves vármegyében – amikor ősemberek jártak Eger környékén
A blogon már 2025-ben is részletesen foglalkoztunk a Szilvásvárad környéki őskori leletekkel. Az Istállós-kői-barlangból többek között barlangi medve, ősbölény és más jégkorszaki állatok maradványai kerültek elő.
Szilvásvárad környékén az ember megjelenésének legrégibb nyoma több mint 200 000 éves
A Tisza most szó szerint a múlt egy darabját adta vissza
A most megtalált koponya történetének legizgalmasabb része még hátravan. A múzeumi vizsgálatoknak kell eldönteniük, valóban barlangi medvéről van-e szó, és azt is, hogy milyen idős a maradvány.
Ha az előzetes azonosítást sikerül megerősíteni, a Tisza medréből egy olyan állat maradványa került elő, amelynek egykori jelenlétét a Bükk barlangjai is gazdagon dokumentálják.
A folyó kavicsai között heverő sötét koponya így jóval több lehet egy különös vízitúrás felfedezésnél: egy darabka abból a jégkorszaki világból, amelyben a mai Eger környékén és a Bükkben barlangi medvék, mamutok, ősbölények és más, mára eltűnt nagyemlősök éltek.
Fotó: Fodorné Mészáros Tünde
Források és kapcsolódó olvasnivaló
Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság – a lelet megtalálásáról közölt tájékoztatás, valamint a Tisza aktuális vízügyi helyzetével kapcsolatos információk.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Szeleta-barlang – a barlang őslénytani és régészeti leletei.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Suba-lyuk – neandervölgyi és jégkorszaki állatmaradványok.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Büdös-pest – a Bükk rendkívül gazdag jégkorszaki állatvilágának leletei.
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Kő-lyuk – többek között barlangimedve-koponyák lelőhelye.