Rózsaszentmárton neve már önmagában különleges, de a Mátra délnyugati lábánál fekvő Heves vármegyei település ennél jóval több érdekességet tartogat. Egykor Fancsalnak hívták, évszázadokon át a szőlő és a föld adott megélhetést az itt élőknek, később pedig a lignitbányászat formálta át gyökeresen a falu életét. Ma a régi pincék, a bányászati emlékek, a Szent Márton-templom és az 1200 töves Rózsakert együtt mesélnek Rózsaszentmárton múltjáról.
Rózsaszentmárton Hatvan és Gyöngyös között, a Mátra délnyugati peremén fekszik. A település környékén a hegyvidék fokozatosan simul bele az Alföld felé tartó lankás tájba. A község honlapja jelenleg mintegy 2054 lakost említ.
A falu fekvésének egyik meghatározó eleme a Somlyó, amelyet a helyi természetjáró egyesület a Mátra utolsó vulkáni kúpjaként mutat be. A magasabb pontokról tiszta időben nyugat felé a Cserhát, kelet felé pedig a Mátra és a Kékes irányába nyílik panoráma.
Fancsalból lett Rózsaszentmárton
A település történetének egyik legérdekesebb fejezete éppen a nevéhez kapcsolódik.
Rózsaszentmártont ugyanis évszázadokon át Fancsal néven ismerték. A helynév történetével tudományos kutatások is foglalkoztak; ezek alapján a Fancsal név személynévi eredetű, és nincs köze a mai nyelvben ismert „fancsali” szó jelentéséhez.
A 19. század végén a lakosság kezdeményezésére új nevet választottak.
A „Szentmárton” rész kézenfekvő volt: a helyi templom védőszentje Tours-i Szent Márton püspök. A „Rózsa” előtag eredetét a helyi hagyomány a településen és környékén nagy számban előforduló rózsákhoz, illetve vadrózsákhoz kapcsolja. Nyelvészeti forrás szerint az emlékezet azt is megőrizte, hogy a faluban sok kertet díszítettek rózsák.
Érdekesség, hogy a forrásokban eltérő évszámok jelennek meg a névváltoztatásról: a település saját történeti összefoglalója 1903-at említ, míg más helyi forrás 1892-re teszi a Rózsaszentmárton név használatának kezdetét. Ezért a pontos dátumot érdemes óvatosan kezelni.
A Szent Márton-templom már a régi Fancsal központja volt
A mai településkép egyik legfontosabb épülete a Rózsaszentmártoni Szent Márton püspök templom.
A helyi történeti összefoglaló szerint Fancsal római katolikus templomát Grassalkovich Antal kegyúr építtette 1780-ban, és Gyetvai János patai főesperes szentelte fel Szent Márton püspök tiszteletére. A plébánia épülete később, 1800-ban készült el.
A templom történetében az első világháború is nyomot hagyott: a két nagyobb harangot elvitték, a jelenlegi harangok pedig az 1920-as évek közepén készültek. A templomot 1926-ban restaurálták.
A magas torony ma is messziről jelzi Rózsaszentmárton központját – különösen látványos a település fölött készült légifelvételeken.
A szőlőtől a lignitig
Rózsaszentmárton életét sokáig elsősorban a mezőgazdaság, ezen belül a szőlőtermesztés és a borászat határozta meg.
Ennek emlékei ma is ott sorakoznak a település határában. A Tarcód és Nagyvölgy területén a község adatai szerint több mint kétszáz pince található, amelyek közül sokat a korábbi nemzedékek saját kezűleg vájtak ki.
A Rózsaszentmárton Nagyvölgy pincesora ezért nem egyszerűen borászati helyszín: a település régi életformájának egyik ma is látható lenyomata.
A 19. század végén azonban olyan változás kezdődött, amely évtizedekre teljesen átformálta a falut.
Itt kezdődött a mátraaljai lignitbányászat
1890-ben megindult a lignit kitermelése, és Rózsaszentmárton később a Mátraalja egyik meghatározó bányásztelepülésévé vált. A község ezért saját bemutatkozásában is a mátraaljai lignitbányászat bölcsőjeként említi magát.
A két világháború között már hét lejtős akna működött. A lignitet kezdetben lovaskocsikkal vitték az apci vasútállomásra, majd 1920-ra drótkötélpálya épült Apc és a bányavidék között. Az 1930-as években a bányaüzem mintegy négyszáz családnak biztosított megélhetést.
A bánya nemcsak munkahelyet jelentett.
A bányászathoz kapcsolódva kantin, orvosi rendelő, fogyasztási szövetkezet, művelődési ház és még meleg vizű strand is működött. Később vájáriskolát alapítottak, és lakásokat építettek az ideérkező munkásoknak.
Az 1960-as évekre azonban csökkent a helyi mélyművelésű lignitbányászat jelentősége, és 1968-ban megszűnt a termelés az utolsó rózsaszentmártoni bányában.
Egy hatalmas kotrógép őrzi a bányászok emlékét
A bányászmúltat ma több helyszín is őrzi.
A településen található a Lignitbányászati Múzeum Rózsaszentmárton, de talán még feltűnőbb emlék a falu határában álló Kotrógép Rózsaszentmárton.
A hatalmas E-303-as bányagép – amelyet a helyiek a források szerint „Kotróka” néven is emlegetnek – szinte ipari szoborként áll a tájban.
A bányászok emléke tehát nem tűnt el a bánya bezárásával: a régi aknák, tárgyi emlékek és helyi hagyományok ma is a települési identitás fontos részei.
1200 rózsatő – a falu neve virágba borul
Rózsaszentmártonon természetesen a rózsa sem hiányozhat.
A település egyik kedves látnivalója a Rózsakert, amelyben az önkormányzat bemutatása szerint mintegy 1200 rózsatő található.
Nyáron különösen találóvá válik a település neve: a virágzó kertek, a Mátraalja zöld lankái és a régi pincék egészen más arcát mutatják a falunak, mint a havas téli táj.
A központban érdemes útba ejteni a Szent István kút környékét és a világháborúk, a bányászat hősei, valamint az 1956-os forradalom emlékét őrző Világháborús, A Bányászat hőseinek, és az1956-os Forradalom Enlékműve is.
Egy kevésbé ismert mátraaljai kirándulóhely
Rózsaszentmárton nem tartozik Heves vármegye legismertebb turisztikai célpontjai közé – és talán éppen ez az egyik vonzereje.
Nincs olyan tömeg, mint a Mátra legnépszerűbb kirándulóhelyein, viszont egyetlen településen találkozik a Mátra természeti világa, a régi szőlőkultúra, a több száz pince, az egyházi örökség és a mátraaljai lignitbányászat története.
A környék ráadásul további kirándulásokkal is összeköthető. Innen nincs messze Apc, Szűcsi, Gyöngyöspata és Nagyréde sem, így Rózsaszentmárton egy egész napos mátraaljai barangolás egyik érdekes állomása lehet.
Érdekességek röviden
- Rózsaszentmárton régi neve Fancsal volt.
- A mai név Szent Márton püspökre és a rózsákra utal.
- A katolikus templomot 1780-ban építtette Grassalkovich Antal.
- A településen 1890 körül kezdődött a lignitbányászat.
- Az 1930-as években mintegy 400 családnak adott megélhetést a bánya.
- Tarcódon és Nagyvölgyben több mint 200 pince található.
- A helyi Rózsakertben mintegy 1200 rózsatő virágzik.
- A bányászmúlt egyik leglátványosabb emléke a falu határában álló E-303-as kotrógép.
Kapcsolódó tartalom a Minden, ami Eger blogon
Átnéztem a kereshető blogtalálatokat is. Kifejezetten Rózsaszentmártonról szóló korábbi cikket most nem találtam, ezért ez jó önálló településbemutató anyag lehet a Minden, ami Eger számára. A témát ugyanakkor jól lehet kapcsolni a blog Mátráról, Heves vármegye kirándulóhelyeiről, bányászati emlékeiről és mátraaljai településeiről szóló korábbi anyagaihoz.
Források
Rózsaszentmárton Község – A településről
Rózsaszentmárton – a település története
Rózsaszentmártoni egyházközség története
Lignitbányászati Emlékház – Outdooractive
Hérics TTSE – Rózsaszentmárton története
HEOL – Rózsaszentmárton nevének története
Helynévtörténeti tanulmány Rózsaszentmárton nevéről
Borítókép :
Rózsaszentmárton nyári látképe a Szent Márton-templommal – a Mátra lábánál fekvő település múltját a szőlőművelés és a lignitbányászat egyaránt meghatározta. Fotó: Zorgel Zsolt