Szeptember 4-én Palermói Szent Rozáliára, Palermo és a pestisjárványok ellen oltalmat keresők egyik legismertebb védőszentjére emlékezik a katolikus egyház. A hagyomány szerint 1166-ban, vagyis éppen 860 évvel ezelőtt hunyt el. Bár története Szicíliából indult, tisztelete évszázadok alatt Európa számos vidékére eljutott – és Egerben is máig őrzik emlékét.
Szent Rozália alakjához különösen erősen kapcsolódik a járványoktól való megszabadulás reménye. Ez az egri helytörténet szempontjából sem mellékes: városunkban kápolna, temető, sőt utcanév is őrzi Rozália nevét, miközben a 18. századi pestisjárványok emlékei Eger több pontján ma is felfedezhetők.
A fiatal nő, aki a magányt választotta
Rozália életének történeti részleteit nehéz teljes bizonyossággal rekonstruálni, alakját számos legenda övezi. A hagyomány szerint előkelő szicíliai családból származott, de a világi élet helyett az elvonultságot és az imádságot választotta.
Életének egy részét remeteként töltötte, végül a Palermo fölé magasodó Monte Pellegrino egyik barlangjában telepedett le. A palermói önkormányzat turisztikai ismertetője szerint a hagyomány 1130 körülre teszi születését, halálát pedig 1166-ra.
A barlang később a hozzá kapcsolódó kultusz egyik legfontosabb helyszínévé vált.
Palermo és az 1624-es pestis
Szent Rozália történetének legismertebb fejezete azonban csak több mint négy évszázaddal később kezdődött.
1624-ben súlyos pestisjárvány tört ki Palermóban.
A palermói székesegyház történeti összefoglalója szerint 1624. május 7-én egy Tunisz felől érkező hajó kötött ki a városban. Már akkor felmerült a gyanú, hogy a fedélzetén pestisfertőzöttek lehetnek. A járvány ezt követően elterjedt Palermóban.
A hagyomány szerint egy Girolama La Gattuta nevű asszonynak látomásában megjelent Szent Rozália, és megmutatta, hol találhatók földi maradványai.
1624. július 15-én a Monte Pellegrino barlangjában valóban emberi csontokat találtak.
A város vezetése még ugyanabban a hónapban úgy határozott, hogy Rozáliát Palermo patrónusaként tiszteli.
A körmenet, amely Palermo történetének részévé vált
A történet következő fontos dátuma 1625. június 9.
Ekkor Szent Rozáliának tulajdonított ereklyéket ünnepélyes körmenetben vitték végig Palermo utcáin.
Az egyházi hagyomány szerint ezt követően a pestis visszaszorult. A palermói Szent Rozália-szentély történeti összefoglalója arról számol be, hogy 1625. szeptember 3-án már hivatalosan engedélyezték az emberek, állatok és áruk szabad mozgását, ami a járvány megszűnésének jele volt.
A történelmi esemény és a vallási hagyomány azóta szinte elválaszthatatlan egymástól.
Rozália Palermo egyik legfontosabb jelképévé vált, akit a helyiek szeretettel egyszerűen „Santuzzának”, vagyis „kis szentnek” neveznek.
Ma is élő hagyomány Palermóban
Szent Rozália tisztelete nem csupán történelmi emlék.
2026. szeptember 4-én is ünnepségeket rendeznek tiszteletére Palermóban és a Monte Pellegrinón.
A szeptemberi ünnep egyik legjellegzetesebb eseménye az „Acchianata”, vagyis a gyalogos felmenetel a Monte Pellegrinóra. A szeptember 3-ról 4-re virradó éjszakán hívek indulnak fel a hegyre a Szent Rozália-szentélyhez.
Maga a szentély 429 méter magasan áll, és szorosan kapcsolódik ahhoz a barlanghoz, ahol 1624-ben megtalálták a Rozáliának tulajdonított földi maradványokat.
Érdekesség, hogy Palermo nem csak szeptemberben ünnepli védőszentjét. Júliusban rendezik a híres Festino di Santa Rosalia ünnepségsorozatot, amely ugyancsak a város pestistől való megszabadulásának emlékét őrzi.
Palermótól Egerig – Szent Rozália tisztelete nálunk is nyomot hagyott
A történet számunkra itt válik igazán érdekessé.
Szent Rozália tisztelete ugyanis Egerben is jelen van.
A 17–18. században a pestis Európa-szerte visszatérő fenyegetést jelentett. A járványok idején több szent – köztük Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Rozália – közbenjárását kérték.
Eger sem kerülhette el a járványokat.
Az 1709-es pestisjárvány különösen súlyosan érintette a várost. Az egri Rókus temető kápolnájának története is ehhez az időszakhoz vezet vissza. A helyi történeti forrás szerint a járvány idején született meg az elhatározás, hogy kápolnát emelnek Szent Rókus tiszteletére. Az épület 1712–1714 között készülhetett el.
Homlokzatának fülkéiben eredetileg Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent Rozália és Szent Fábián alakjai kaptak helyet.
Vagyis ugyanazoknak a pestis ellen oltalmazónak tekintett szenteknek a tiszteletével találkozunk Egerben, akiknek kultusza Európa más részein is megerősödött a nagy járványok idején.
Egernek ma is van Szent Rozália-kápolnája
Szent Rozália neve azonban ennél is közvetlenebbül jelen van a mai Egerben.
Az Egri Főegyházmegye nyilvántartása szerint az Eger-Jézus Szíve Plébániához ma is két temetőkápolna tartozik: a Szent Rozália temetőkápolna és a Szent Rókus temetőkápolna.
A Rozália temető Eger Merengő városrészében található.
Sőt, a városban Rozália utca is őrzi a nevet.
Szent Rozália tehát több mint nyolc évszázaddal halála után is része Eger vallási és helytörténeti örökségének.
Felnémeten is találkozunk Szent Rozália emlékével
Van még egy kevésbé ismert egri kapcsolat.
Felnémet Templomdombján, a Sánc utcában található egy régi, később magtárként használt épület, amelyhez szintén Szent Rozália titulusa kapcsolódik.
Ez különösen érdekes bizonyítéka annak, milyen erősen jelen volt a pestis ellen oltalmazónak tekintett szent tisztelete Eger és környéke vallásos kultúrájában.
A palermói remetenő története tehát több szálon is összekapcsolódik Egerrel.
Korábban már írtunk róla
A Minden, ami Eger oldalán korábban az „Eger elfeledett kápolnái – apró szentélyek, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk” című összeállításunkban is foglalkoztunk a Rozália-kápolnával.
Akkor azt írtuk: a kis szakrális épületek sokszor olyan történeteket őriznek, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk anélkül, hogy ismernénk eredetüket.
A Rozália-kápolna különösen jó példa erre.
Egy több mint nyolcszáz éve élt szicíliai remetenő, egy 17. századi palermói pestisjárvány és a 18. századi Eger története kapcsolódik össze általa.
Egy név, amely mögött évszázadok emlékezete áll
Szeptember 4-e így Egerben is jó alkalom arra, hogy ne csak egy távoli szicíliai szentre emlékezzünk.
Szent Rozália története azt is megmutatja, hogyan hagytak nyomot a régi járványok városaink építészetében, vallási hagyományaiban és még az utcanevekben is.
Palermóban a Monte Pellegrino barlangja, Egerben pedig kápolnák, temető és egy utca őrzi a nevét.
860 év telt el a hagyomány szerinti 1166-os halála óta, de Szent Rozália neve ma is ott van Palermo és Eger térképén – két egymástól távoli városban, amelyeket a történelem egy különös szála kapcsol össze.
Kapcsolódó tartalom a Minden, ami Eger oldalán
Eger elfeledett kápolnái – apró szentélyek, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk
Korábbi cikkünk megnyitása
Források
Ezen a napon – szeptember 4.
Palermói Szent Rozália évfordulója
Palermói székesegyház – Szent Rozália és az 1624–1625-ös pestis története
Cattedrale di Palermo – Il miracolo
Palermo városa – a Szent Rozália-ünnep története
Comune di Palermo – Storia del Festino di Santa Rosalia
Szent Rozália-szentély – a pestis és a gyógyulás története
Santuario di Santa Rosalia – Peste e Guarigione
Palermo turisztikai portálja – Szent Rozália szentélye
Santuario Santa Rosalia – Palermo Welcome
Palermo – Szent Rozália 2026. szeptember 4-i ünnepe
Festa di Santa Rosalia a Monte Pellegrino 2026
Egri Főegyházmegye – Eger-Jézus Szíve Plébánia, Szent Rozália és Szent Rókus temetőkápolna
Egri Főegyházmegye
Egertörténeti Ismerettár – Szent Rókus-kápolna és az 1709-es pestisjárvány
A Rókus-kápolna története
Középkori templomok – Eger-Felnémet, Szent Rozália-kápolna
Eger-Felnémet – Szent Rozália-kápolna (Magtár)