Verpelét – ahol évezredek története rejtőzik a föld alatt

Bronzkori leletek, középkori földvár, vármegyei gyűlések, az 1848–49-es szabadságharc emlékei és egy különleges vulkáni kúp – Verpelét jóval több történetet őriz annál, mint amit első pillantásra gondolnánk. A Mátra keleti lábánál fekvő kisváros környékén már évezredekkel a honfoglalás előtt megtelepedett az ember.

Verpelét a Mátra keleti előterében, a Tarna völgyében fekszik. A mai kisváros története azonban messze az első írásos említése előtti időkre vezethető vissza.

A település területén előkerült régészeti leletek bizonyítják, hogy Verpelét környéke már a honfoglalást megelőző évezredekben lakott terület volt. A 19. században többek között a bronzkori pilinyi kultúrához kapcsolható bronzkincsek kerültek elő, de a környékről kelta és szkíta emlékek is ismertek.

A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa több verpeléti lelőhelyet is nyilvántart. A Vásártér területén például késő Árpád-kori temető nyomait dokumentálták.

1252-ben már oklevél említi Verpelétet

A település első ismert írásos említése 1252-ből származik. A 13. század második felében az Aba nemzetséghez tartozó Nagy Leusták birtoka volt, 1347-ben pedig már Welpreth alakban szerepelt az oklevelekben.

A 14. század közepétől Verpelét jelentősége látványosan megnövekedett.

Nem egyszerű faluként szerepelt a korabeli forrásokban: vármegyei közgyűléseket és törvényszéki üléseket is tartottak itt, ráadásul több alkalommal a nádor jelenlétében.

Az önkormányzat történeti összefoglalója szerint 1358-ban például Kont Miklós nádor részvételével tartottak itt gyűlést. Verpelét így egy időre Eger mellett Heves vármegye köznemességének egyik politikai központjává vált.

1372-ben és 1381-ben ugyancsak vármegyei közgyűlést tartottak a településen.

Verpelét különleges középkori emléke: a Földvár

A település történetének egyik legizgalmasabb, ma már alig látható emléke a Verpeléti Földvár.

Fontos, hogy ezt ne keverjük össze a közeli, vulkanikus eredetű Vár-heggyel.

A középkori földvár maradványai a mai településtől északra, egy körülbelül 214 méter magas, széles hegyháton találhatók. A településrendezési dokumentáció szerint ez a Mátra vidékének egyetlen ismert motte-ja, vagyis földhalomvára.

Egykor tekintélyes erődítés lehetett.

A terepen egy mintegy 20 méter széles szárazárok, körülbelül 120 méter átmérőjű sánc, valamint annak belsejében egy hozzávetőleg hét méter magas földhalom nyomai azonosíthatók. A halom tetején habarcsos kövek utalnak arra, hogy egykor torony is állhatott rajta.

A lelőhelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa is nyilvántartja.

A siroki várhoz is tartozott

1389-ben Verpelét a Tari család birtokába került, és a siroki vár tartozéka lett.

A település története ezt követően szorosan összekapcsolódott a környék nagy birtokos családjaival. A 15. század második felében az Országh és a Kompolti család kezére került, később pedig az Országh család birtoka lett.

A török korban Verpelét még hosszú ideig lakott maradt, a 17. században azonban egy időre elnéptelenedett.

Az újjáépülés a 17. század végén indult meg, és 1701-ben Verpelét már mezővárosi rangot kapott.

Véres harcok Verpelét utcáin

Az 1848–49-es szabadságharc egyik legjelentősebb környékbeli ütközete, a kápolnai csata Verpelétet is közvetlenül érintette.

február 26–27-én a harcok egészen a településig terjedtek. Schlick császári tábornok csapatai a Verpelét közelében emelkedő Vár-hegy térségéből támadták a magyar állásokat.

A küzdelem végül Verpelét utcáira is átterjedt.

A település lakói később emléket állítottak az itt elesett honvédeknek.

Tűzvészek után is mindig talpra állt

Verpelét történetét nemcsak háborúk, hanem súlyos természeti és települési katasztrófák is alakították.

1869-ben és 1880-ban jelentős tűzvész pusztított, amelyek során a település komoly károkat szenvedett.

Mindezek ellenére Verpelét újra és újra fejlődésnek indult.

1973-ban nagyközségi rangot kapott, majd 2013. július 15-én várossá nyilvánították.

Egy különleges vulkán Verpelét határában

A település környékének egyik legkülönlegesebb természeti látnivalója a Vár-hegy.

Bár mindössze 196 méter magas, a Tarna sík völgyéből karakteresen emelkedik ki.

A területet geológiai értékei miatt 1975-ben helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították.

A vulkáni képződmény azért különleges, mert Magyarországon egyedülálló módon őrizte meg egy vulkáni kúp szerkezetét. A korábbi kőbányászat ugyan jelentősen átalakította a hegyet, ugyanakkor éppen a bányafal tette láthatóvá a vulkáni működés belső szerkezetét.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ismertetése szerint a terület 2004 óta a Natura 2000 hálózat része, és geológiai értékei mellett növényvilága is figyelemre méltó. A Vár-hegyen több védett növényfaj él, köztük a leánykökörcsin, a Janka-tarsóka és a piros kígyószisz.

A hegy történetét, földtani kialakulását, valamint növény- és állatvilágát egy rövid geológiai tanösvény is bemutatja.

Kovácsműhely, templom és régi házak

Verpelét épített öröksége szintén figyelmet érdemel.

A település egyik legismertebb műemléke a hagyományos kovácsműhely, amely a 19. század végén épült, majd az 1960-as években helyreállították.

A város központjának meghatározó épülete a római katolikus templom. A korábbi templomot már az 1696-os összeírás említi, a későbbi évszázadokban pedig többször átépítették és bővítették.

A régi lakóházak, az emlékművek és a településszerkezet egyes részei ma is őrzik Verpelét mezővárosi múltjának emlékeit.

Verpelét ma is őrzi múltjának rétegeit

Verpelét története valójában több ezer év története.

A bronzkori leletektől és az Árpád-kori emlékektől a középkori földváron, a vármegyei gyűléseken és a török koron át egészen az 1848–49-es szabadságharcig számos korszak hagyta itt a nyomát.

És mindehhez társul a Vár-hegy különleges vulkáni világa.

Aki tehát Egerből a Mátra felé indul, annak érdemes Verpelétre nem egyszerűen egy útba eső kisvárosként tekintenie. A Tarna völgyének ezen a pontján a táj és a történelem különösen sok rétege találkozik.