Daruk magasodnak az épülő házak fölé, teherautók és munkagépek dolgoznak a földutakon, az előtérben pedig építőanyagok és frissen megmozgatott földkupacok láthatók. Sebesi János különleges fényképe Eger történetének egyik jelentős átalakulását örökítette meg. A Nagylapos egykori, jórészt beépítetlen területe fokozatosan elveszítette régi arculatát, miközben új lakóházak, utak és városi létesítmények jelentek meg. A felvétel egy olyan korszakba enged betekintést, amikor Eger északi részén még szinte napról napra változott a város képe.
A régi Nagylapos – mielőtt megérkeztek az építők
A Nagylapos Eger egyik régi földrajzi elnevezése, amely jóval a modern városfejlesztések előtt kialakult. A terület Eger és Felnémet között, a mai Rákóczi út térségében helyezkedett el, és hosszú időn keresztül a város kevésbé beépített peremvidékéhez tartozott.
A Nagy-Lapos elnevezés eredetével a Minden, ami Eger blog 2026 júniusában már részletesebben foglalkozott. A név feltehetően a terület földrajzi adottságaira vezethető vissza. A „lapos” szó sík vagy enyhén lejtős felszínt jelöl, a „nagy” pedig annak kiterjedésére utalhatott.
A helynév tehát egy olyan időszak emlékét őrzi, amikor a táj formája és mezőgazdasági hasznosítása határozta meg a környék jellegét.
Eger történelmi belvárosa évszázadokon keresztül az Eger-patak völgyében fejlődött. A város határában szőlőültetvények, szántók, kertek és legelők húzódtak, amelyek a helyi lakosság megélhetésében is szerepet játszottak.
A Nagylapos térsége szintén ehhez a külterületi világhoz kapcsolódott. A környék egyes részeit kertészeti és mezőgazdasági célokra használták, miközben a lakóépületek száma még jóval kisebb volt, mint napjainkban.
A régi földrajzi név később is fennmaradt, annak ellenére, hogy a környező táj fokozatosan átalakult.
Eger növekedése új területeket követelt
A második világháborút követő évtizedekben Eger lakossága növekedett, gazdasági és intézményi szerepe pedig egyre jelentősebbé vált. Az ipari munkahelyek bővülése, a környező településekről történő beköltözés és a lakásviszonyok javításának igénye új építkezéseket tett szükségessé.
Az 1950-es és 1960-as években több kisebb lakótelep létesült a városban. Ezek azonban hosszabb távon nem tudták kielégíteni a növekvő lakásigényeket.
A városvezetés ezért nagyobb, összefüggő területek beépítésében gondolkodott.
Eger északi része különösen alkalmasnak mutatkozott a terjeszkedésre. A történelmi belvároshoz képest itt nagyobb, kevésbé beépített területek álltak rendelkezésre, ahol új utcák, lakóépületek és intézmények kialakítására nyílt lehetőség.
Az északi városfejlesztés egyik leglátványosabb eredménye az 1970-es években épülő nagy lakótelep lett, amely Csebokszári néven vált ismertté.
A Nagylapos és a Csebokszári elnevezés azonban nem ugyanazt a területet jelöli. A régi Nagylapos földrajzi névként Eger és Felnémet közötti térséghez kapcsolódik, míg a Csebokszári a korszakban kialakított nagy lakótelep neve volt. A két terület fejlődése összefüggött Eger északi irányú terjeszkedésével, de történetüket nem szabad teljesen összemosni.
Sebesi János fényképe – épülő házak, eltűnő földutak
A korabeli felvétel egyik legnagyobb értéke, hogy nem egy már elkészült, rendezett városrészt mutat be, hanem magát az építkezés folyamatát.
A kép előterében építőanyagok, hosszú deszkák, különféle szerkezeti elemek és földkupacok láthatók. A területen még nem alakult ki a későbbi városi környezet megszokott rendje.
A háttérben viszont már többemeletes lakóépületek sorakoznak.
Jobb oldalon erkélyes lakóház emelkedik, középen további épületek láthatók, balra pedig egy újabb ház szerkezetén dolgoznak. A daruk és munkagépek jelenléte arra utal, hogy az építkezés több helyszínen, párhuzamosan zajlott.
A felvétel különlegessége, hogy egyszerre látható rajta a városépítés több szakasza. Vannak már előrehaladott állapotú épületek, másutt még a szerkezetépítés folyik, a köztes területeken pedig a későbbi utak és közterületek helye sem mindenütt felismerhető.
A fénykép pontos készítési ideje és a mai utcahálózathoz viszonyított helyszíne külön azonosítást igényel. A képen látható építési technológia és lakóházak ugyanakkor jól illeszkednek Eger 1970-es évekbeli nagy lakótelep-építkezéseinek világába.
Sebesi János felvétele így nem csupán az építőmunkások tevékenységét dokumentálja, hanem azt a pillanatot is, amikor a korábbi peremterület helyén már egy új városi környezet körvonalazódott.
A hetvenes évek lakásépítési hulláma
Az északi lakótelep építése 1971-ben kezdődött meg. A korabeli beszámolók szerint az első nagyobb építési ütemekben több, egyenként 42 lakásos épület kivitelezésén dolgoztak.
A munkálatokhoz jelentős munkaerőre, építőanyagokra és gépi kapacitásra volt szükség. A nagy lakótömbök építésénél az iparosított technológia lehetővé tette, hogy a korábbi hagyományos építési módszerekhez képest gyorsabban készüljenek el az új otthonok.
Az építkezések ütemét azonban időnként az anyagellátási problémák és a kivitelezés szervezési nehézségei is befolyásolták.
A fejlődés nagyságrendjét jól érzékeltetik az 1976-ban közzétett adatok.
Az új északi városrészben az előző öt esztendő alatt 2377 lakás épült, miközben Eger egész területén ugyanebben az időszakban 4314 új lakást adtak át.
A Csebokszári lakótelepen ekkor már megközelítőleg hétezer ember élt.
Ezek az adatok az északi lakótelep fejlődését mutatják, és nem tekinthetők kizárólag a Nagylaposra vonatkozó számoknak. Jól érzékeltetik azonban, milyen jelentős építési hullám alakította át Eger északi részét.
Nemcsak lakóházakat kellett építeni
Egy új városnegyed létrehozása jóval több feladatot jelentett a lakások felépítésénél.
Az új otthonok mellé megfelelő közlekedési kapcsolatokat, víz- és csatornahálózatot, energiaellátást, üzleteket, iskolákat és óvodákat is biztosítani kellett.
Az 1970-es évek egri lakótelep-építkezéseinél ezek a fejlesztések nem mindig haladtak azonos ütemben.
A korabeli sajtó egyik érdekes beszámolója szerint 1973-ban az új lakótelep egyes épületeinek és intézményeinek fűtéséhez átmenetileg egy használaton kívüli gőzmozdony kazánját is felhasználták.
Erre azért volt szükség, mert az ideiglenes fűtési rendszer teljesítménye nem bizonyult elegendőnek, a végleges távfűtési megoldás pedig még nem készült el.
Az eset jól mutatja, hogy a nagy lakótelep-építkezések milyen gyakorlati nehézségekkel jártak.
A lakások elkészülése után a környezet rendezése is hosszabb időt vehetett igénybe. Az új utak, járdák, parkolók és zöldfelületek kialakítása fokozatosan követte a házak átadását.
Sebesi János fényképén éppen ez az átmeneti állapot figyelhető meg: a lakóházak már magasodnak, de környezetük még építési terület.
A Nagylapos a későbbi városfejlesztésben
A hetvenes évek nagy építkezéseit követően Eger északi területeinek átalakulása tovább folytatódott. A Nagylapos környékén azonban a fejlődés nem kizárólag lakóházak építését jelentette.
A város és Felnémet közötti térségben fokozatosan felértékelődtek a közlekedési és kereskedelmi szempontok is. Ebben meghatározó szerepet játszott a 25-ös főút, amely Eger északi megközelítésének egyik legfontosabb útvonala.
A Minden, ami Eger blog 2026 augusztusában megjelent, Nagylapossal foglalkozó írása már ezt a későbbi átalakulást mutatta be. A korábbi városperemi terület egyre szorosabban kapcsolódott Eger mindennapi gazdasági és közlekedési életéhez.
A régi mezőgazdasági hasznosítás helyét több ponton kereskedelmi és szolgáltatófunkciók vették át. A Rákóczi út mentén új létesítmények jelentek meg, a környék pedig fokozatosan elveszítette korábbi külterületi jellegét.
A változások ugyanakkor nem jelentették azt, hogy a Nagylapos elnevezés eltűnt volna.
A név tovább élt az egriek szóhasználatában, és a város településrendezési dokumentumaiban is fennmaradt.
Egy régi név, amely túlélte az átalakulást
Eger történetében számos olyan földrajzi elnevezés található, amelynek eredeti jelentése az évszázadok során háttérbe szorult.
A Nagylapos ezek közé tartozik.
A név egykor a táj természetes adottságaira utalhatott. A későbbi városfejlesztések azonban alapvetően megváltoztatták a terület megjelenését és használatát.
A Minden, ami Eger 2026 júniusában megjelent, „Nagy-Lapos – Egy egri városrész múltja, jelene és a név eredete” című cikke éppen erre a különleges folyamatra hívta fel a figyelmet.
A városrész neve olyan földrajzi emlék, amely összekapcsolja a régi, mezőgazdasági jellegű tájat a mai városi környezettel.
A Nagylapos története azért is érdekes, mert nem egyetlen épület vagy esemény köré szerveződik. Egy egész terület átalakulását követhetjük nyomon rajta keresztül.
A régi földek, kertek és beépítetlen területek helyén új városi funkciók jelentek meg, miközben a korábbi elnevezés megőrződött.
Amikor Eger térképe újrarajzolódott
Sebesi János fényképe egy olyan időszakot idéz fel, amikor az építkezések még a mindennapok részei voltak Eger északi területein.
A kép készítésekor a háttérben látható lakóházak már az új városi környezetet képviselték, miközben az előtérben még ott voltak a munkaterület rendezetlen részletei.
A daruk, az építőanyagok és a félig elkészült épületek egy korszak jellegzetes látványát őrzik.
Azok számára, akik emlékeznek az 1970-es évek Egerére, a felvétel a város gyors változásának időszakát idézheti fel. A fiatalabb nemzedékeknek pedig megmutatja, milyen körülmények között alakult ki a ma már természetesnek tekintett városi környezet.
A Nagylapos történetében különösen érdekes, hogy a régi földrajzi név túlélte az építkezéseket, az új utakat és a környék gazdasági átalakulását.
Ma már nehéz elképzelni, hogy Eger és Felnémet között egykor nagyobb, beépítetlen területek húzódtak. A korabeli fényképek azonban megőrizték a változás pillanatait.
Sebesi János felvétele nem a kész várost mutatja, hanem annak születését.
A földkupacok, a daruk és az épülő lakóházak mögött egy olyan Eger körvonalazódik, amely az elkövetkező évtizedekben több ezer ember mindennapi életének helyszínévé vált.
A Nagylapos pedig régi nevével ma is emlékeztet arra a tájra, amely az építkezések előtt létezett.
Források
Minden, ami Eger – Nagy-Lapos – Egy egri városrész múltja, jelene és a név eredete (2026. június)
Minden, ami Eger – A Rác hóstya, egykor itt volt a város egyik kapuja (2022)
Borítókép: Eger északi részének építkezése a város nagy átalakulásának időszakában. Fotó: Sebesi János.