Október utolsó napjaiban Eger utcái, piacai és temetői különleges hangulatot öltöttek. A családok rendbe tették szeretteik sírját, virágot és koszorút vásároltak, majd gyertyát gyújtottak az elhunytak emlékére. A város régi sírkertjei nemcsak a családi emlékezés helyszínei voltak, hanem Eger történetének, egykori polgárainak és közösségeinek emlékét is őrizték. A szokások az évszázadok során változtak, de a halottak iránti tisztelet máig összeköti a nemzedékeket.
Amikor a temetők még a régi város határában álltak
Eger temetőinek története több évszázadra nyúlik vissza. A középkorban a halottakat gyakran a templomok körül helyezték örök nyugalomra, később azonban a város növekedésével egyre nagyobb szükség lett a település szélén kialakított sírkertekre.
A 17. század végén Eger jelentősebb temetkezési helyei közé tartozott a Szent Mihály-templom környéke, a Rác-kapu előtti Kisasszony temető és az Almagyari-kapu közelében fekvő Rókus temető.
A 18. század folyamán újabb temetők létesültek. A Hatvani temető története az 1700-as évek elejére vezethető vissza, a ma ismert sírkert használatának kezdete pedig a 18. század közepére tehető. A Kisasszony temetőt már 1720-ban említették az anyakönyvek, míg a Rozália temetőben 1895-ben kezdődtek a temetkezések.
A régi egri temetőknek sajátos elnevezéseik is voltak. A Rókus temetőt egykor Német temetőként, a Hatvani temetőt Magyar temetőként, a Kisasszony temetőt pedig Tót temetőként is emlegették. Ezek a történeti nevek a város egykori társadalmi viszonyairól és lakosságának összetételéről is árulkodnak.
A Rókus temető, ahol évszázadok emlékei maradtak fenn
Eger egyik legkülönlegesebb régi sírkertje a Maklári út fölötti Rókus temető. A 18. század elején kialakult temetkezési hely története szorosan kapcsolódik a várost sújtó pestisjárványokhoz és a török uralom után újjáépülő Eger polgárságához.
A Rókus-kápolna 1712 és 1714 között épült. Környezetében több ismert egri család sírhelye található, a kápolna alatt pedig kriptát is kialakítottak.
A temető a 19. század végére megtelt, ezért új temetkezési helyekre volt szükség. Az egykori sírkert azonban nem tűnt el teljesen: régi sírkövei, keresztjei és a kápolna ma is őrzik a város múltját.
A Minden, ami Eger oldalán korábban részletesen bemutattuk a Rókus-kápolna történetét, a hajdani Német temetőt, valamint az itt nyugvó egri polgárcsaládok emlékeit. A helyszínhez Vidróczki Márton betyár legendája is kapcsolódik, akinek pontos nyughelye azonban nem ismert bizonyossággal.
A régi temetőkben a halottakról való megemlékezés ezért túlmutatott a családi sírok felkeresésén. A sírkövek egyúttal a város korábbi nemzedékeinek emlékét is megőrizték.
Virágok, koszorúk és az október végi készülődés
A mindenszenteket megelőző napokban hagyományosan megélénkült a virágkereskedelem. A krizantém, az őszirózsa, a koszorú és a gyertya a megemlékezés jellegzetes kellékeivé vált.
A régebbi időkben a sírok díszítéséhez sok család saját kertjéből származó virágokat is felhasznált. A házi készítésű koszorúkhoz örökzöld ágakat, fenyőgallyakat és más természetes növényi anyagokat alkalmaztak.
A virágvásárlás Egerben is összekapcsolódott a város piaci életével. A régi Dobó tér évszázadokon át fontos vásárhely volt, majd a piac fokozatos áthelyezésével más belvárosi területek vették át szerepét. Az új piaccsarnok 1965-ös megnyitása jelentős változást hozott a város kereskedelmében.
Az október végi virágárusítás ma is hozzátartozik Eger mindennapjaihoz. A piacon és a temetők környékén ilyenkor megnő a kereslet a krizantémok, koszorúk és mécsesek iránt.
A változás elsősorban a kínálatban figyelhető meg. A hagyományos élővirágok mellett ma már tartós díszek, előre elkészített sírcsokrok és különféle mécsesek is kaphatók. A készülődés lényege azonban ugyanaz maradt: méltóvá tenni az elhunytak nyughelyét az emlékezés napjaira.
Amikor a család együtt indult a temetőbe
A temetőlátogatás sok családban nem csupán egyéni kötelesség volt, hanem közös esemény. Az idősebbek és a fiatalabbak együtt keresték fel a családi sírokat, miközben felidézték az elhunyt hozzátartozók történeteit.
A sírok megtisztítása, a lehullott levelek összegyűjtése, a virágok elhelyezése és a gyertyagyújtás egymást követő mozzanatai a megemlékezés részévé váltak.
A régi szokások között fontos szerepet kapott az otthoni emlékezés is. Nem minden család tudott valamennyi hozzátartozója sírjához eljutni, ezért az elhunytakra otthon, gyertyagyújtással és közös emlékezéssel is gondoltak.
A temetőkben pedig gyakran nemcsak a közvetlen hozzátartozók sírjánál álltak meg. Egy régi ismerős, szomszéd, tanító vagy köztiszteletben álló egri polgár sírjánál is gyulladhatott gyertya.
A temető így a családi emlékezet mellett a helyi közösség múltjának is fontos őrzője lett.
Régi sírkövek, amelyek Eger történetéről mesélnek
A Hatvani, a Kisasszony, a Rókus és a Rozália temető régi síremlékei között ma is találhatók olyan alkotások, amelyek történeti és művészeti szempontból értékesek.
A faragott kőkeresztek, a régi feliratok, a kovácsoltvas kerítések és a családi sírboltok a különböző korszakok temetkezési szokásait tükrözik.
A 18–19. századi síremlékeken gyakran megjelentek vallási jelképek, keresztmotívumok és a mulandóságra utaló ábrázolások. A tehetősebb polgárcsaládok díszesebb sírköveket állíttattak, míg a szerényebb sírhelyeket egyszerű fakeresztek vagy kisebb kőemlékek jelölhették.
Eger történelmi temetői különösen értékesek abból a szempontból, hogy a sírfeliratok sok esetben olyan családneveket őriznek, amelyek a város egykori kereskedelmi, iparos- és közéletében is szerepet játszottak.
A régi sírkövek megóvása ezért nemcsak kegyeleti, hanem helytörténeti feladat is.
Gyertyafényben a temetők – egy régi szokás továbbélése
A november eleji gyertyagyújtás Egerben is az emlékezés egyik legmeghatározóbb hagyománya.
Régebben az egyszerű viasz- és faggyúgyertyák, később a különféle mécsesek adták a sírok fényét. A gyertyák elhelyezésénél különösen fontos volt, hogy a lángot megóvják az őszi széltől.
A temetők esti látványa az elektromos közvilágítás elterjedése előtt egészen más lehetett, mint napjainkban. A sírokon égő apró fények különösen hangsúlyossá váltak a sötétben.
A 20. század második felében a hagyományos gyertyák mellett egyre elterjedtebbé váltak az üveg- és műanyag burkolatú mécsesek. Ezek hosszabb égési időt biztosítottak, és jobban védték a lángot az időjárástól.
A szokás napjainkban is él. A temetők november elején ezernyi apró fénnyel telnek meg, miközben a családok néhány percre megállnak szeretteik sírjánál.
A régi szokásoktól a szervezett városi megemlékezésig
A temetőlátogatás körülményei az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak.
Míg korábban sokan gyalogosan keresték fel a lakóhelyükhöz közeli temetőt, a város terjeszkedésével és a közlekedés fejlődésével egyre nagyobb szerepet kaptak az autóbuszok és a személygépkocsik.
Az ünnepi időszakban megnövekedett látogatószám miatt a temetők nyitvatartását és megközelítését is szervezni kellett.
A TV Eger már 2012. október 31-én arról számolt be, hogy a város sírkertjei meghosszabbított nyitvatartással készülnek az ünnepre. Akkor a Hatvani és a Kisasszony temető este tíz óráig fogadta a látogatókat, és a helyi autóbusz-közlekedést is az ünnepi forgalomhoz igazították.
Ez jól mutatja, hogyan vált a korábban elsősorban családi és egyházi hagyományokra épülő megemlékezés egyre jelentősebb városszervezési feladattá is.
Eger temetői 2026-ban – a hagyomány megmaradt, a körülmények változnak
Az idei mindenszentek előtt is sokan keresik fel Eger sírkertjeit. A Városgondozás Eger Kft. a megnövekedett látogatottságra készülve fokozott takarítást végez, gondoskodik a lehullott lomb összegyűjtéséről és a hulladékgyűjtők ürítéséről.
A város önkormányzati kezelésű temetői, köztük a Grőber urnatemető, a Lajosvárosi temető és a Hősök temetője az ünnepi időszakban reggel hét és este tíz óra között látogathatók.
2026 őszén egy új szolgáltatás is megjelent: elkészült a három önkormányzati temető digitális térképe, amely az elhunytak neve alapján segíti a sírhelyek megtalálását. A nyilvántartás interneten és mobilalkalmazáson keresztül is elérhető, a helyszíneken pedig nyomtatott térképek segítik a tájékozódást.
A változás különösen azoknak jelenthet segítséget, akik ritkábban látogatnak el a temetőkbe, vagy régebbi családi sírhelyeket keresnek.
A régi egri polgárok még a sírkövek, a családi emlékezet és a temetői utak alapján tájékozódtak. Ma már digitális térkép is segítheti ugyanazt a célt: megtalálni azok nyughelyét, akikre emlékezni szeretnénk.
Az emlékezés, amely összeköti Eger nemzedékeit
Eger temetői sokkal többet jelentenek egyszerű temetkezési helyeknél. A város történetének olyan részei, ahol a múlt nem könyvekben vagy múzeumi vitrinekben, hanem sírfeliratokon, családneveken és régi kőkereszteken keresztül maradt fenn.
Az egykori Német temető, a régi Hatvani sírkert, a Kisasszony temető és a később kialakított temetkezési helyek mind más-más korszak emlékét őrzik.
Az idők során megváltozott a virágárusítás, a közlekedés, a sírok díszítése és a temetők fenntartása. A régi gyertyákat sok helyen korszerű mécsesek váltották fel, a sírhelyek keresését pedig már digitális eszközök is segítik.
Egy valami azonban nem változott: október utolsó napjaiban és november elején az egriek ma is felkeresik szeretteik nyughelyét, virágot helyeznek a sírokra, és fényt gyújtanak azok emlékére, akik már nincsenek közöttünk.
Mert a régi sírkövek és az apró gyertyalángok ugyanarra emlékeztetnek: egy város történetét azok is alakították, akiknek ma már csak a nevét őrzi egy-egy sírfelirat.
Források
Minden, ami Eger – Ahol Eger múltja csendben tovább él – a Rókus-kápolna története
Minden, ami Eger – Eger élő műemlékei – védett fák és értékes fasorok őrzik a város zöld örökségét
TV Eger – Közeleg a Mindenszentek és a Halottak napja (2012)
Eger Megyei Jogú Város – Tovább lesznek nyitva az egri temetők (2026)
Eger Megyei Jogú Város – Digitális térképen az önkormányzati temetők (2026)
Borítókép: Komka Péter