Eger történetének egyik legsúlyosabb második világháborús tragédiája történt 1944. október 27-én, amikor egy szovjet repülőgép bombája eltalálta az Irgalmasrendi Kórház sebészeti osztályát. A robbanás következtében az épület egyik szárnya összeomlott, maga alá temetve az ott ápolt betegeket. A támadásnak 24 halálos áldozata volt, köztük fiatalok, idősek és egy mindössze 22 hónapos kisgyermek. A tragédia emléke 82 év elteltével is része Eger történelmének.
A második világháború 1944 őszén elérte Egert
1944 októberének végén a második világháború frontvonala már Heves megye közelében húzódott. A szovjet Vörös Hadsereg csapatai elérték a Tisza térségét, miközben a visszavonuló német és magyar alakulatok igyekeztek új védelmi állásokat kialakítani.
Poroszló, Sarud és Tiszanána térségében katonai állásokat és tüzérségi bázisokat építettek ki. Eger a front mögött jelentős közlekedési és katonai szerepet töltött be, ezért a város egyre inkább ki volt téve a légitámadások veszélyének.
A várost már 1944. szeptember 19-én bombatámadás érte, amikor amerikai B–24 Liberator bombázógépek támadták a vasútállomás térségét.
Az október végi támadás azonban egészen más következményekkel járt: ezúttal egy működő egészségügyi intézmény vált a pusztítás helyszínévé.
1944. október 27. – a tragédia napja
A visszaemlékezések és Farkas Péter helytörténeti kutatásai szerint 1944. október 27-én, pénteken, délelőtt fél tizenkettő és dél között egy szovjet repülőgép jelent meg Eger felett.
A gép déli irányból, Maklár felől érkezett, viszonylag alacsonyan repülve a belváros irányába.
Nem sokkal később hatalmas robbanás rázta meg a várost.
A ledobott, a későbbi feldolgozásokban mintegy 250 kilogrammosként említett bomba az Irgalmasrendi Kórház sebészeti szárnyát találta el.
Az épületrész összeomlott, a falak és a födémszerkezetek maguk alá temették a kórtermekben fekvő betegeket. A robbanás a szomszédos helyiségekben is súlyos károkat okozott.
A kórház tetején jól látható, nagyméretű vöröskereszt-jelzés volt kifeszítve, amely az egészségügyi intézmény védett rendeltetését jelezte.
A támadás pontos katonai célja máig nem tisztázott. Egyes feltételezések szerint a repülőgép a közeli Eger-patak hídját célozhatta, de ezt hitelt érdemlően nem sikerült bizonyítani.
Sugár István személyesen is látta a támadó repülőgépet
A tragédia történetének egyik legfontosabb feldolgozása Sugár István helytörténész nevéhez kapcsolódik.
A kutató 1989. május 27-én a Népújságban megjelent írásában saját gyermekkori emlékeit és az addig összegyűjtött történeti adatokat is felhasználta.
Sugár István a Barkóczy Ferenc utcai otthonuk kertjéből figyelte meg a város felé közeledő repülőgépet.
Visszaemlékezése szerint a gép Maklár irányából érkezett, majd rövidesen hatalmas robbanás hallatszott.
A történtekről csak később értesült részletesen. Akkorra a kórház egyik szárnya már romokban hevert.
A helytörténész kutatásának jelentősége abban állt, hogy a háború után évtizedekig kevéssé tárgyalt eseményt ismét a nyilvánosság elé tárta.
Huszonnégy ember vesztette életét a romok alatt
A bombázás 24 halálos áldozatot követelt, és a későbbi feldolgozások szerint mintegy harmincan megsérültek.
Az áldozatok között nemcsak egriek voltak. Bélapátfalváról, Bátorból, Kápolnáról, Novajról, Kálból, Füzesabonyból, Mátraderecskéről, Maklárról, Besenyőtelekről és Tiszafüredről is feküdtek betegek a kórházban.
A halottak között volt a 19 éves Czipó Tibor műtős, a 11 éves Demecs Ferenc, valamint a mindössze 22 hónapos besenyőtelki Molnár Pál.
Az áldozatok között szerepelt Goldberger Edmondné is, aki idős betegként tartózkodott az intézményben. Történetét az egri zsidóság vészkorszakát feldolgozó kutatások is megőrizték.
A korabeli iratok és a későbbi névsorok egyes életkorokban, névalakokban és a halálozás dátumában eltéréseket mutatnak. Emiatt az áldozatok teljes névsorának végleges közlése az eredeti anyakönyvi és kórházi dokumentumok összevetését igényli.
A tragédia azonban nem csupán a halottak számában mérhető. Huszonnégy család veszítette el hozzátartozóját egy olyan intézményben, ahová gyógyulás reményében érkeztek.
Diákok és önkéntesek kutattak a romok között
A robbanás után megkezdődött a romok eltakarítása és az áldozatok felkutatása.
A mentésben és a törmelék eltávolításában fiatalok is részt vettek.
Közéjük tartozott Schél Gyula, aki akkoriban a Dobó István Gimnázium tanulója volt, és légoltalmi tűzoltószolgálatot teljesített.
Visszaemlékezése szerint csapatát a lebombázott kórházhoz vezényelték, ahol a romok alatt rekedt áldozatokat kellett kiemelniük.
A munka több napig tartott, rendkívül nehéz körülmények között.
A később újságíróként dolgozó Schél Gyula emlékei fontos adalékokkal szolgáltak Sugár István történeti kutatásához.
A Kisasszony temetőben helyezték nyugalomra az áldozatok egy részét
A bombázás halottainak egy részét hozzátartozóik temették el.
A fennmaradt beszámolók szerint tíz áldozatról a családok gondoskodtak, tizennégy embert pedig az egri Kisasszony temetőben helyeztek közös sírba.
A közös temetésben nyugvók között volt a 22 hónapos Molnár Pál is.
Farkas Péter kutatásai szerint a temetkezési hely a temető utcai oldalához közel lehetett, azonban az eredeti sírhely napjainkra már nem azonosítható egyértelműen.
A tragédia áldozatainak emlékét ezért elsősorban a fennmaradt dokumentumok, visszaemlékezések és a kórháznál elhelyezett emléktábla őrzi.
Október 30-án újabb tragédia történt a Szalaparton
Az Irgalmasrendi Kórház bombázása után mindössze három nappal ismét halálos légitámadás érte Egert.
október 30-án a Szalapart térségében robbanás és légi fegyvertűz következtében három ember vesztette életét.
Az áldozatok között volt Szalári Józsefné, született Szabó Erzsébet, György Sándorné és a fiatal Majoros Ferenc.
Schél Gyula visszaemlékezése szerint a kórházi áldozatok temetésének idején repülőgépek jelentek meg a város felett, és lövések érték a temető környékét, valamint a Szalapartot is.
A történtek után hazasietett, és a Szalapart 20. számú házának kapujában egy halálos áldozatot talált.
A két október végi tragédia összesen 27 ember életét követelte.
Ezek az események azonban csak részei voltak annak a pusztításnak, amely Egerre a második világháború utolsó hónapjaiban várt.
Miért szerepel két különböző dátum a történeti forrásokban?
A bombázás időpontjával kapcsolatban a történeti feldolgozásokban sokáig eltérés mutatkozott.
Sugár István 1989-es kutatásában 1944. október 28-át jelölte meg a támadás napjaként.
Farkas Péter későbbi kutatásai és a szemtanúk visszaemlékezései viszont október 27-ét támasztották alá.
A dátum körüli bizonytalanságot jól mutatja, hogy egyes korabeli halotti bejegyzésekben október 28. szerepel.
A városi megemlékezésekben és a helytörténeti feldolgozások többségében ma már október 27-ét tekintik a tragédia napjának.
Az esemény pontos időpontját is eltérően adják meg: egyes visszaemlékezések fél tizenkettőt, mások déli tizenkét órát említenek.
A bombázás időpontjának kutatása így arra is emlékeztet, hogy a történeti események rekonstruálásához a személyes emlékek és a hivatalos dokumentumok együttes vizsgálata szükséges.
Horváth János fényképei megőrizték a pusztítás látványát
A bombázás után készült felvételek különösen fontos történeti dokumentumok.
Horváth János egri fényképész megörökítette a súlyosan megrongálódott kórházat és a romeltakarítás munkálatait.
A korabeli fényképeken láthatók az összedőlt falak, a leszakadt tetőszerkezetek, valamint azok az emberek, akik a romok között dolgoztak.
A felvételek Farkas Péter gyűjtésének és helytörténeti kutatásainak köszönhetően később ismét a nyilvánosság elé kerültek.
Ezek a képek nem csupán a háborús pusztítás dokumentumai. A mentésben részt vevő civilek és fiatalok munkáját is megőrizték az utókor számára.
A tragédia emléke a rendszerváltás után került ismét előtérbe
A második világháborút követő évtizedekben az egri kórház bombázásának története nem kapott jelentős nyilvánosságot.
Az események részletesebb feltárásában fordulópontot jelentett Sugár István 1989-ben megjelent tanulmánya.
Később Farkas Péter folytatta a kutatást, aki levéltári adatok, korabeli újságcikkek, családi dokumentumok és szemtanúk visszaemlékezései alapján igyekezett rekonstruálni a történteket.
2012-ben előadást is tartott az 1944. október végi egri bombázásokról.
A kutatások során megszólaltak olyan családtagok is, akiknek hozzátartozói a támadásban vesztették életüket.
Közéjük tartozott Csikós Sándorné, született Kristóf Mária, aki édesapja elvesztéséről és a háborús Eger mindennapjairól beszélt.
Visszaemlékezései érzékeltetik, milyen félelemben éltek akkoriban az emberek. A légiriadók idején a lakosság a pincékbe menekült, az utcák kiürültek, és senki sem tudhatta, mikor következik újabb támadás.
Emléktábla őrzi a huszonnégy áldozat emlékét
Az egykori Irgalmasrendi Kórház épületénél ma emléktábla figyelmeztet az 1944-es tragédiára.
Az emlékhely a Markhot Ferenc Kórház Markhot Ferenc utcai épületrészénél található.
Az Egri Lokálpatrióta Egylet évek óta fontos szerepet vállal abban, hogy a bombázás áldozatainak emléke fennmaradjon.
A megemlékezéseken koszorúkat és mécseseket helyeznek el, felidézve a huszonnégy ártatlan ember halálát.
A történet egyik fontos szemtanúja volt Kiss Kálmánné Németh Irén is, aki a háború idején vöröskeresztes ápolónőként szolgált a Halas Iskolában működő hadikórházban.
Emlékeit a Volt egyszer egy hadikórház című könyvében is megörökítette.
2026-ban is megemlékeztek a tragédia áldozatairól
A bombázás 82. évfordulójához kapcsolódva 2026. október 25-én, vasárnap ismét megemlékezést tartottak Egerben.
A résztvevők a Markhot Ferenc utcai emléktáblánál tisztelegtek az 1944-es szovjet légitámadás áldozatai előtt.
A megemlékezés ismét ráirányította a figyelmet Eger második világháborús történetének egyik legsúlyosabb eseményére.
Az 1944. október 27-i bombázás nemcsak egy kórház épületét pusztította el, hanem családok életét változtatta meg végérvényesen.
A történet ma is arra emlékeztet, hogy a háború legvédtelenebb áldozatai gyakran azok, akiknek semmilyen szerepük nincs a fegyveres küzdelemben.
Nyolcvankét évvel a tragédia után Eger továbbra is őrzi annak a huszonnégy embernek az emlékét, akik 1944 októberében egy kórház falai között vesztették életüket.
Források
Minden, ami Eger – Kovács János utca, az egri kórház történeti kapcsolatai
Egri Ügyek – Hetvenöt éve annak, hogy lebombázták a város kórházát
HEOL – Sike Sándor: 24 halottja volt az egri kórház bombázásának
HEOL – Bombatámadások következtében félezer egri ember halt meg 81 évvel ezelőtt
HEOL – Az egri irgalmasrendi kórház bombázásának áldozataira emlékeztek 2026-ban
Történeti alapforrás: Sugár István 1989. május 27-i Népújság-cikke, Farkas Péter helytörténeti kutatásai és 2012-es előadása, valamint Sike Sándor későbbi feldolgozásai.
Borítókép: Horváth János korabeli felvétele az egri Irgalmasrendi Kórház bombázás utáni romeltakarításáról, Farkas Péter gyűjtéséből.