Eger fürdőkultúrája több évszázados múltra tekint vissza. A város természetes meleg vizű forrásai már a középkorban is ismertek voltak, a török hódoltság idején pedig jelentős fürdőépületek létesültek. A 20. században az egri strandfürdő folyamatos fejlődésen ment keresztül: új medencék épültek, bővült a zöldterület, korszerűsítették a vízellátást, és a gyógyászati szolgáltatások is egyre nagyobb szerepet kaptak. A fürdő történetéhez szorosan kapcsolódik a Szent József-forrás is, amelynek vizét egykor palackozva forgalmazták.
A természetes forrásoktól a városi strandfürdőig
Eger természeti adottságai évszázadok óta kedveznek a fürdőzésnek. A Bükk déli lábánál fekvő város területén több természetes meleg vizű forrás fakad, amelyek a helyi fürdőkultúra kialakulásának alapját jelentették.
A fürdőzés egyik legkorábbi ismert írásos emléke 1495-ből származik. Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében már szerepel egy meleg vizet használó fürdőépület javításának költsége.
A török hódoltság idején tovább fejlődött a fürdőkultúra. Arnaut pasa a 17. század második évtizedében építtette ki azt a fürdőt, amelynek történeti magja napjainkban is az egri Török Fürdő egyik legértékesebb része.
A természetes források a későbbi évszázadokban is meghatározták a környék fejlődését. A meleg víz nemcsak tisztálkodásra és pihenésre szolgált, hanem egyre fontosabb szerepet kapott a gyógyításban is.
1932-ben kezdődött a modern egri strand története
Az egri strandfürdő történetének egyik meghatározó időpontja 1932, amikor megnyitotta kapuit a modern Termálfürdő.
A következő években jelentős fejlesztések történtek. 1933-ban elkészült az 50 méter hosszú és 25 méter széles nagymedence, amely hosszú időre meghatározta a strand arculatát.
A fürdő fejlesztése azonban nemcsak építkezéseket jelentett. A korabeli társadalmi szokások változását is jól mutatja, hogy a korábban elkülönített férfi- és női fürdőzés helyett fokozatosan előtérbe került a közös strandhasználat.
1934-ben az egri termálvizet hivatalosan gyógyvízzé minősítették. Ez új lehetőségeket teremtett a város idegenforgalmában, és megerősítette Eger helyét a hazai gyógyfürdővárosok között.
Az 1950-es évektől hat medence várta a fürdőzőket
A második világháborút követően újabb fejlesztési időszak kezdődött.
1954-ben mintegy két holddal növelték a strand területét. Az egykori érseki kertészet egy részének bevonásával nagyobb zöldfelületeket és napozóterületeket alakítottak ki.
A medencék száma fokozatosan háromról hatra emelkedett.
A strand különlegességét az jelentette, hogy a különböző medencéket eltérő természetes vízbázisok táplálták.
A mély vizű nagymedence saját meleg vizű forrással rendelkezett. A gyermek- és felnőtt gyógymedencék a Török Fürdő gyógyforráscsoportjából kapták a vizet, míg az iker termálmedencéket a várostól körülbelül 3,5 kilométerre létesített termálkutak látták el.
A langyos források vizének hőmérséklete 28 és 32,2 Celsius-fok között alakult, így a fürdőzés a hidegebb időszakokban is lehetséges volt.
A medencéket nagy kiterjedésű füves napozóterületek, árnyékot adó fák és sétautak vették körül. Az egri strand a nyári hónapokban a város egyik legfontosabb közösségi találkozóhelyévé vált.
Új termálkutak és korszerűbb vízellátás
Az egri fürdő fejlődésében jelentős szerepet játszottak az 1960-as évek vízkutatásai.
1962-ben a város déli részén végzett olajkutatás során mintegy 44 Celsius-fokos termálvizet találtak. A feltárt vízkészlet új lehetőségeket biztosított a strand ellátásában.
A termálkutak vizét a későbbiekben a fürdőmedencék feltöltésére és üzemeltetésére is felhasználták.
A különböző vízbázisok eltérő ásványianyag-összetételű vizeket biztosítottak. Az egri források között kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, valamint kéntartalmú gyógyvizek is megtalálhatók.
A víz hőmérséklete és összetétele miatt a fürdőzés mellett a gyógyászati felhasználás is egyre nagyobb jelentőséget kapott.
A Török Fürdő és a reumatológiai gyógyítás
A strandfürdő fejlődése szorosan összekapcsolódott a Török Fürdő és a reumatológiai ellátás történetével.
1965-ben megépült a vízgyógyászati és reumatológiai kórházi részleg, amelynek működésében fontos szerepet kaptak a természetes gyógyforrások.
A Török Fürdő műemléki helyreállítása az 1970-es években újabb jelentős állomást jelentett.
A gyógyvizeket elsősorban mozgásszervi és reumatológiai panaszok kezelésében alkalmazták. A korabeli gyógyászati szemlélet az egri langyos források természetes radontartalmának is jelentőséget tulajdonított.
A víz összetételével és gyógyhatásaival kapcsolatos ismeretek azóta sokat fejlődtek. A különböző kezelések alkalmazása ma már orvosi javallatokhoz és szakmai előírásokhoz kötött.
Eger 1975-ben hivatalosan is gyógyhelyi minősítést kapott, ami tovább növelte a város jelentőségét a hazai gyógyturizmusban.
Szent József-forrás – egykor palackozott egri víz
Az egri vízkincs történetéhez egy ma már kevésbé ismert helyi termék is hozzátartozik.
A Szent József-forrás vizét a Heves Megyei Vízmű Vállalat 1989-től szénsavval dúsítva forgalmazta.
A Bükk karsztvidékéről származó vizet különleges ásványianyag-összetétele miatt értékesnek tartották. A korabeli ismertetés 8–10 ezer éves karsztvízként jellemezte, és kiemelte alacsony nátrium-, valamint kálium-, magnézium- és kalciumtartalmát.
A vízben lítiumot, rubídiumot és céziumot is kimutattak. A palackozott terméket kellemes ízű, szénsavas frissítőként kínálták a fogyasztóknak.
A Szent József-forrásvíz forgalmazása jól példázza, hogy Eger természeti adottságait nemcsak a fürdőturizmusban, hanem az élelmiszeripari termékek előállításában is igyekeztek hasznosítani.
A korabeli egészségügyi állítások ugyanakkor nem minden esetben felelnek meg a mai tudományos bizonyítékoknak, ezért a forrásvíz összetételére és gyógyhatásaira vonatkozó régi megállapításokat történeti összefüggésükben érdemes értelmezni.
Az 1990-es évektől új korszak kezdődött
Az egri strandfürdő az 1990-es évektől ismét jelentős átalakuláson ment keresztül.
1997-ben korszerű úszómedencét adtak át, majd a következő években további fejlesztések következtek.
A fürdő 2002-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. A jubileumi időszakban végrehajtott beruházások tovább bővítették a szolgáltatásokat, és hozzájárultak a fürdő modernizációjához.
A történelmi fürdőnegyedben ma egymás közelében található az Egri Termálfürdő, a Török Fürdő, a Bitskey Aladár Uszoda és a Bárány István Uszoda.
A különböző létesítmények eltérő feladatokat látnak el, de közös bennük, hogy Eger több évszázados fürdőkultúrájára épülnek.
A régi egri strand sokak számára ma is kedves emlék
Az egri strand nemcsak a város idegenforgalmában töltött be fontos szerepet, hanem generációk mindennapjainak is része volt.
A nyári szünetek, az úszásoktatások, a családi fürdőzések és a baráti találkozások sokak emlékezetében ma is élnek.
Az egykori hatmedencés strand az évtizedek során jelentősen átalakult, de a természetes meleg víz és a fürdőzés hagyománya továbbra is meghatározó része Eger életének.
A város fürdőtörténete egyúttal arra is emlékeztet, hogy a Bükk lábánál feltörő források évszázadokon át különleges értéket jelentettek. Ezekre a természeti adottságokra épült fel az a fürdőkultúra, amely ma is Eger egyik legfontosabb vonzereje.
Források
Minden, ami Eger – 1920 áll a hátoldalán – egy különleges régi fotó nyomában az egri strandon
Heves megyei korabeli kiadvány – Egri Városi Strandfürdő; Szent József-forrás, 50. oldal (mellékelt dokumentum)
Egertörténeti Ismerettár – Az egri strandfürdő rövid története
Borítókép: Az Egri Városi Strandfürdő korabeli légifelvétele, Heves megyei kiadvány, 50. oldal. A felvétel készítője és pontos éve nem ismert.