Ma autóbuszok érkeznek és indulnak Eger belvárosának egyik legismertebb közlekedési csomópontjáról, de hetvenegy évvel ezelőtt még egészen más élet zajlott ezen a helyen. A Barkóczy utcában, a mai buszpályaudvar területén salakos kézilabdapálya működött, amelyet az egriek Foglárpályaként ismertek. Márkly Ernő 1955-ben készült fényképe egy mérkőzés pillanatát örökítette meg, a hozzá érkezett személyes visszaemlékezések pedig egy mára eltűnt sportközösség történetét elevenítik fel.
Egy kézilabda-mérkőzés Eger belvárosában, 1955-ben
Márkly Ernő 1955-ben készült felvételén egy szabadtéri kézilabda-mérkőzés jelenete látható. A játékosok salakos pályán küzdenek, a kapu előtt éppen támadás bontakozik ki. A korabeli sportfelszerelés, a számozott mezek, a rövidnadrágok és a csíkos kapu egy olyan korszakot idéznek, amikor a kézilabdát még elsősorban szabadtéren játszották.
A fénykép különlegessége azonban nem csupán a sporteseményben rejlik. A háttérben Eger belvárosának egykori épületei és fái láthatók, a pálya pedig pontosan azon a területen helyezkedett el, ahol 1967-ben megépült a ma is működő autóbusz-pályaudvar.
A felvétel egy olyan városrészt őrzött meg, amelynek korábbi arculata mára teljesen átalakult. Ahol ma buszok sorakoznak és utasok várakoznak, ott az 1950-es években még sportolók futottak a salakon.
Foglár-kerti pálya – a papnövendékektől a sportegyesületekig
A pálya története jóval régebbre nyúlik vissza az 1955-ös fénykép elkészítésénél. Az Egri Magazin 2013 márciusában megjelent sporttörténeti összeállítása szerint a területet eredetileg Foglár-kerti pályának nevezték, és kezdetben a papnövendékek használták.
A második világháború után, az államosítást követően a pálya az iskolák és a különböző sportegyesületek előtt is megnyílt. A kisebb méretű játéktér és a kapuk különösen alkalmassá tették a kézilabdázásra.
Az elnevezés a környék régi helyneveihez kapcsolódott. A mai buszpályaudvar melletti terület egy részét korábban Foglár térnek is nevezték. A név Foglár György egri kanonok emlékét őrzi, aki 1740-ben jogi iskolát alapított Egerben, megalapozva a város felsőfokú jogi oktatásának történetét.
A Foglár-kerti pálya neve a mindennapi szóhasználatban egyszerűen Foglárpályává rövidült. Halmi Anna a régi fényképhez fűzött hozzászólásában is így emlékezett a helyszínre, amit Szoláriné Takács Mária megerősített.
A pálya tehát nem csupán egy sportlétesítmény volt, hanem Eger régi belvárosának jól ismert találkozóhelye.
Törös Károly és Lukács Sándor – az egri kézilabda meghatározó alakjai
Az egri kézilabdázás fejlődésében jelentős szerepet játszott a Pedagógiai Főiskola 1949-es Egerbe költözése. A főiskolai sportéletben 1950-től Törös Károly vezetésével a kézilabdázás is fontos helyet kapott.
Törös Károly főiskolai oktatóként és kézilabda-szakemberként dolgozott, a sportág oktatásával és szakirodalmával is foglalkozott. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a kézilabda egyre népszerűbbé váljon az egri fiatalok körében.
A város sportéletének másik fontos személyisége Lukács Sándor volt. Az Autójavító és Elektronikai Vállalatnál, a későbbi Finommechanikai Vállalatnál városi-vállalati kézilabdacsapat alakult az ő vezetésével.
A két edző munkáját nemcsak a helytörténeti feldolgozások őrizték meg, hanem családtagjaik emlékezete is. A fényképhez Törös Károly fia arról írt, hogy édesapja edzőként dolgozott a pályán. Lukács György pedig felidézte, hogy édesapja, Lukács Sándor szintén itt foglalkozott a kézilabdázókkal.
A visszaemlékezésekből egy olyan sportélet képe rajzolódik ki, amelyben a főiskola, a helyi vállalatok és a városi sportegyesületek egyaránt fontos szerepet vállaltak.
Az Egri Helyiipari SC is itt tartotta az edzéseit
A Foglárpálya az Egri Helyiipari SC kézilabdázóinak is otthont adott. Erről Szoláriné Takács Mária számolt be, aki maga is a csapat tagja volt.
Visszaemlékezése szerint az edzéseket a salakos pályán tartották, az öltözőjük azonban a Széchenyi utcai Finommechanikai Vállalatnál volt.
Ez az apró részlet sokat elárul a korabeli sportolási körülményekről. A játékosoknak nem állt rendelkezésükre a mai sportcsarnokokhoz hasonló öltöző- és kiszolgálóépület. A közeli vállalat biztosította számukra az átöltözés lehetőségét, majd onnan mentek a pályára.
A kézilabdaélet később más egri sportterületeken is folytatódott. Juhász Lászlóné hozzászólásában felidézte, hogy ő az ifjúsági csapatban játszott, de az ő idejében már a Dohánygyári pályán edzettek.
A két visszaemlékezés szépen mutatja, hogyan változtak az egri kézilabdázás helyszínei az évtizedek során.
Játékosok, akikre ma is emlékeznek
A régi fényképhez érkezett hozzászólások egyik legértékesebb része az egykori játékosok nevének felidézése.
Lukács György több olyan kézilabdázót is megemlített, akik a Foglárpálya egykori sportközösségéhez tartoztak. Emlékei között szerepel Bereczki György, akit Kopi becenéven ismertek, valamint Kormos Sándor, a csapat egyik kapusa.
A szélsők között Medveczki Ferenc és Pogonyi neve került elő, de Bartók Joci, Széphegyi és Bóta is szerepel a felsorolásban.
A visszaemlékezésből az is kiderül, hogy a kézilabda sok esetben családi sport volt. Lukács György emlékei szerint Bartók Joci és Széphegyi felesége is játszott a női csapatban.
Az egykori sportolók között nemcsak csapattársi, hanem munkahelyi és baráti kapcsolatok is kialakultak. Többen a helyi vállalatoknál dolgoztak, így a sport és a mindennapi élet szorosan összekapcsolódott.
A felsorolt nevek egy egész egri sportnemzedéket idéznek fel, amelynek tagjai közül sokan évtizedekkel később is élénken élnek egykori társaik emlékezetében.
Az egri kézilabdától a magyar válogatottig
A hozzászólásokban egy különösen érdekes név is előkerült: Hanus Ágié.
Lukács György felidézte, hogy Egerből olyan női kézilabdázó is eljutott a magyar válogatott közelébe, illetve annak keretébe, akit később Török Bódog csapatával hozott összefüggésbe.
Török Bódog a magyar női kézilabdázás egyik meghatározó edzője volt, akinek irányításával Magyarország 1965-ben világbajnoki címet szerzett.
Hanus Ági nevének felbukkanása azért is figyelemre méltó, mert megmutatja, hogy az egykori egri kézilabdaélet emlékezete nemcsak a helyi mérkőzéseket és edzéseket őrizte meg, hanem az országos sportélethez kapcsolódó történeteket is.
Kis Jenő bácsi, a csapat nélkülözhetetlen mindenesének emléke
A sportegyesületek működéséhez mindig szükség volt olyan emberekre, akik a háttérben végezték a szervezési és gyakorlati feladatokat.
A Foglárpálya történetében ilyen személy volt Kis Jenő bácsi, akiről Lukács György külön is megemlékezett. Elmondása szerint Jenő bácsi a munkája mellett szinte mindent elintézett a csapat körül.
Szoláriné Takács Máriának szintén eszébe jutott a neve, ami jól mutatja, milyen fontos szerepet töltött be az egykori sportközösség életében.
Az ilyen segítők neve ritkán kerül be a sporteredményekről szóló tudósításokba, pedig a mérkőzések, az edzések és a mindennapi működés megszervezésében nélkülözhetetlen munkát végeztek.
Kis Jenő bácsi emléke ezért ugyanúgy hozzátartozik a Foglárpálya történetéhez, mint az edzőké és a játékosoké.
A szabadtéri kézilabda fénykora Egerben
Az 1950-es években a kézilabda Magyarországon még elsősorban szabadtéri sportág volt. A mérkőzéseket gyakran salakos pályákon rendezték, ahol az időjárás és a talaj állapota is befolyásolta a játékot.
Ebben az időszakban a nagypályás, tizenegy fős kézilabda mellett egyre nagyobb teret nyert a hétfős változat, amely később a sportág meghatározó formájává vált.
A Foglár-kerti pálya kisebb mérete kifejezetten kedvezett ennek a játéknak. A városban működő iskolai, főiskolai és vállalati csapatok számára fontos edzés- és mérkőzési helyszínt jelentett.
A pálya központi fekvése különösen érdekessé tette a sporteseményeket. A kézilabda nem egy távoli sporttelepen, hanem a belvárosban zajlott, a városi élet közvetlen közelében.
A Foglárpálya helyén autóbusz-pályaudvar épült
Az 1950-es és 1960-as években Eger közlekedése jelentős fejlődésen ment keresztül. A környező településekről egyre többen jártak be a városba dolgozni, tanulni és ügyeket intézni, miközben az autóbusz-közlekedés szerepe folyamatosan növekedett.
A mai Barkóczy utcai pályaudvar ekkor még nem létezett. A korábbi autóbusz-állomás a Fellner utcában működött, ahol 1955-ben korszerűsített létesítményt adtak át.
A növekvő helyközi és távolsági forgalom azonban hamarosan új, nagyobb befogadóképességű állomás kialakítását tette szükségessé.
Az új pályaudvar számára a Foglár-kerti pálya területét jelölték ki. Ezzel megszűnt a belvárosi sportpálya, és megkezdődött a város egyik legismertebb közlekedési létesítményének története.
A változás egy egész korszak végét jelentette. A kézilabda-mérkőzések és az edzések helyét autóbuszok, peronok és utasvárók foglalták el.
1967-ben átadták Eger különleges kör alakú buszpályaudvarát
A Barkóczy utcai autóbusz-pályaudvart 1967. november 7-én adták át a menetrend szerinti forgalomnak.
Az új létesítmény tervezésében Dianóczki János és Detre Dezső vett részt, az építkezést pedig a Heves Megyei Építőipari Vállalat végezte.
A pályaudvar egyik legkülönlegesebb jellemzője a kör alakú kialakítás lett. Az autóbuszok gyűrűszerű útvonalon közlekedhettek, miközben az utasok a belső peronokról közelíthették meg a járműveket.
A domborzati adottságok miatt a létesítmény egy része hídszerkezetre épült, ami az egri buszpályaudvart építészeti szempontból is különlegessé tette.
Az 1968-ban készült archív fényképeken már az új pályaudvar látható, háttérben Eger történelmi belvárosával és a Minorita templommal.
A Minden, ami Eger oldalán korábban már bemutattuk a város autóbusz-közlekedésének történetét, köztük a Klapka utcai AKÖV-telepet és a Barkóczy utcai pályaudvar kialakulását. Ezek a régi felvételek jól érzékeltetik, milyen gyorsan változott meg Eger közlekedése az 1950-es és 1960-as években.
A buszpályaudvar ma is Eger egyik fontos közlekedési központja
A Barkóczy utcai autóbusz-pályaudvar 2026-ban is működik, és a város, valamint a környező települések közösségi közlekedésének fontos csomópontja.
A MÁV-csoport autóbuszos személyszállítási rendszerében számos helyközi és távolsági járat érinti az állomást. A jellegzetes kör alakú építmény és a vasbeton perontető ma is őrzi az 1960-as évek építészeti megoldásait.
A belvárosi elhelyezkedés ugyanakkor évtizedek óta közlekedésszervezési kérdéseket is felvet. A szűkös terület, a jelentős járműforgalom és az akadálymentes megközelítés nehézségei mind hozzátartoznak a pályaudvar mindennapjaihoz.
2027 novemberében lesz hatvan éve annak, hogy megnyitották a ma is ismert egri autóbusz-pályaudvart.
Egy eltűnt sportpálya, amely az emlékezetben tovább él
Márkly Ernő 1955-ös fényképe ma már jóval több egyszerű sportfelvételnél. Egy olyan helyszínt mutat meg, amelynek korábbi szerepét a mai városkép már nem őrzi.
A Foglárpálya történetében ott vannak a papnövendékek, a főiskolai hallgatók, a vállalati sportegyesületek, az edzők és a kézilabdázók. Ott vannak Törös Károly és Lukács Sándor tanítványai, az Egri Helyiipari SC játékosai, valamint Kis Jenő bácsi, aki a háttérben segítette a csapat működését.
A fényképhez érkezett hozzászólások különleges értéke, hogy a régi helyszínhez ismét nevek, történetek és személyes emlékek kapcsolódnak.
A Foglárpálya már közel hat évtizede eltűnt Eger térképéről, de az egykori sportolók és hozzátartozóik emlékezetében tovább él.
Ahol ma autóbuszok indulnak és érkeznek, ott egykor kézilabda pattogott a salakon, és egy egész egri sportközösség élte a mindennapjait.
Források
Minden, ami Eger – Eger különleges buszpályaudvara és története
Nemzeti Archívum – Az új egri buszpályaudvar 1968-ban, Kunkovács László felvétele
Busworldblog – Az egri városi autóbusz-közlekedés története, 3. rész
Személyes visszaemlékezések a fénykép hozzászólásaiból: Törös Károly, Lukács György, Szoláriné Takács Mária, Juhász Lászlóné és Halmi Anna.
Borítókép: Eger, a mai Barkóczy utcai autóbusz-pályaudvar helyén működő egykori Foglár-kerti kézilabdapálya, 1955. Fotó: Márkly Ernő.