144 éve, 1882. október 22-én hunyt el Arany János, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Kevesen tudják azonban, hogy munkássága Eger történetéhez is közvetlenül kapcsolódik. Az 1853-ban írt Az egri leány című balladájában a város középkori múltjának egyik drámai eseményét örökítette meg. A költemény nemcsak egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hanem az egri emberek bátorságának és helytállásának is irodalmi emléket állít.
Egy költő, aki Eger történelmét is megörökítette
Arany János nevét legtöbben a Toldi, a Toldi estéje, A walesi bárdok vagy a Szondi két apródja című műveivel kapcsolják össze. A magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója azonban számos történelmi eseményt és régi magyar mondát is feldolgozott.
Ezek között különleges helyet foglal el Az egri leány című ballada, amely 1853-ban született. A mű a 15. századi Egerbe vezeti vissza az olvasót, abba a korszakba, amikor a várost még nem a későbbi, 1552-es török ostrom tette híressé.
A történet középpontjában egy fiatal egri leány áll, aki szerelme elvesztése után szembeszáll a városra támadó fegyveresekkel. A költő a személyes tragédián keresztül mutatja be a bátorságot, a hűséget és az önfeláldozást.
Ez a kevésbé ismert alkotás különösen fontos Eger irodalmi emlékezetében, hiszen bizonyítja, hogy a város történelme már jóval Gárdonyi Géza regényének megszületése előtt is megihlette a magyar irodalom kiemelkedő alakjait.
Az egri leány – egy középkori támadás emlékezete
A ballada történelmi hátterét az I. Ulászló uralkodása idején történt események adják. A 15. század közepén a Magyar Királyság északi területein különböző fegyveres csoportok, köztük cseh rablócsapatok is tevékenykedtek.
A költemény története szerint lengyel vitézek érkeznek Egerbe, ahol Rozgonyi Simon püspök vendégszeretetét élvezik. A városban tartózkodó katonák híre eljut egy Telef nevű cseh rablóvezérhez, aki embereivel váratlan támadást indít.
A támadók éjszaka törnek a városra, fosztogatnak, gyújtogatnak, és foglyokat ejtenek. A történet egyik legmegrázóbb jelenete két fiatal szerelmeshez kapcsolódik.
A fiú kardot rántva próbál ellenállni a támadóknak, de halálos sebet kap. Kedvese nem menekül el, hanem maga is fegyvert ragad, és szembefordul a rablókkal.
Arany János a történetet költői eszközökkel formálta balladává. A történeti elbeszélés és a költői változat között eltérés is van: míg a régebbi feljegyzés szerint a leány végül önkezével vet véget életének, Arany művében a támadók ölik meg.
A ballada történeti magját Callimachus, vagyis Filippo Buonaccorsi humanista történetíró elbeszéléséhez kapcsolják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a költemény minden részlete történelmileg igazolható. Arany a történeti hagyományból önálló irodalmi alkotást teremtett.
Az egri bor már a ballada első soraiban megjelenik
A költemény egyik különleges érdekessége, hogy Arany János már a történet elején megemlíti az egri bort.
A rablók vezére a gyenge bort szidva Eger híres pincéjére utal:
„Lőre volna ez Egerben.”
A következő sorokban az egri püspök gazdag pincéjéről és a lengyel vendégek fogadásáról esik szó.
Ez az apró irodalmi részlet azért is figyelemre méltó, mert Eger borának hírneve nem kizárólag az újkori történelmi emlékezetben jelent meg. A magyar költészetben is visszatérő motívummá vált.
Vörösmarty Mihály szintén megénekelte az egri bort, Petőfi Sándor pedig 1844-es egri tartózkodása idején szerzett személyes élményeket a város vendégszeretetéről.
Arany balladájában az egri bor nem pusztán díszítőelem. A történet kiindulópontjához kapcsolódik, hiszen a rablók éppen a püspöki pince gazdagságáról értesülve indulnak a város felé.
A bor, a püspöki udvar és a középkori Eger így egyetlen történetben találkozik.
Az egri nők hősiességének korai irodalmi emléke
Eger történelmi emlékezetében különösen fontos helyet foglalnak el az 1552-es várvédelemben részt vevő asszonyok.
Az egri nők helytállását később számos történeti feldolgozás, képzőművészeti alkotás és irodalmi mű örökítette meg. Arany János balladája azonban egy korábbi korszak hősnőjét állítja az olvasó elé.
Az egri leány történetében ugyanazok az emberi értékek jelennek meg, amelyek a későbbi várvédelem emlékezetében is meghatározóvá váltak: a bátorság, a hűség, az áldozatvállalás és a szülőföldhöz való kötődés.
A két történelmi eseményt természetesen nem szabad összekeverni. Arany műve a 15. századhoz, az egri vár 1552-es ostroma pedig a török háborúk korszakához kapcsolódik.
A két történet közötti irodalmi párhuzam mégis figyelemre méltó.
A Dobó Istvánról szóló magyar költészeti feldolgozások között is megjelenik Arany balladája, mint az egri női hősiesség egyik korai példája.
Mindez arra utal, hogy Eger hősi múltjának irodalmi emlékezete jóval összetettebb annál, mint amit a legismertebb történelmi regények alapján gondolnánk.
Arany János és Eger a régi helytörténeti irodalomban
Az egri kapcsolat nem merült feledésbe a későbbi évtizedekben sem.
A 20. század elején megjelent, Magyarország vármegyéit és városait bemutató történeti monográfiasorozat Heves megyei kötete külön foglalkozott Eger irodalmi kapcsolataival.
A város történetét bemutató fejezetben Arany János Az egri leány című balladája is szerepel, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor egri vonatkozású költeményei mellett.
Ez azért jelentős, mert a korabeli helytörténeti szerzők Eger kulturális örökségének részeként tartották számon Arany alkotását.
A város történelme tehát nemcsak a levéltári dokumentumokban, épületekben és műemlékekben élt tovább, hanem a magyar költészetben is.
A Minden, ami Eger blog korábbi, Eger történeti jelentőségét bemutató írásában szintén szerepel a középkori támadás emléke, valamint az a hagyomány, amelyet Arany János balladája örökített meg.
Ez a kapcsolat különösen értékes a helytörténet iránt érdeklődők számára, mert egy kevésbé ismert eseményt kapcsol össze a magyar irodalom egyik klasszikus művével.
A régi egri újságok is őrizhetik Arany emlékezetét
Arany János 1882. október 22-i halála országos gyászt váltott ki. A költőt október 24-én temették el, a Magyar Tudományos Akadémia székházából kísérve utolsó útjára.
Haláláról a korabeli magyar sajtó széles körben beszámolt.
Egerben ebben az időszakban már élénk sajtóélet működött. A 19. századi helyi lapok fontos forrásai a város kulturális és társadalmi történetének.
Különösen érdekes kutatási kérdés, hogyan fogadta az egri közvélemény Arany halálhírét, és milyen megemlékezések jelentek meg a következő hetekben.
Az 1882. október végi és november eleji egri lapszámok átvizsgálása választ adhatna arra, hogy a helyi szerkesztőségek miként búcsúztak a költőtől, illetve foglalkoztak-e Az egri leány című művével.
Konkrét, 1882-ben megjelent egri nekrológot vagy megemlékezést azonban a jelenleg ellenőrzött források alapján nem lehet hitelesen idézni.
A régi egri sajtó kutatásához a Bródy Sándor Könyvtár helyismereti szolgáltatása és a digitalizált történeti lapok gyűjteménye kínál további lehetőséget.
Arany János öröksége az egri oktatásban
Arany János művei nemzedékek óta meghatározó részei a magyar irodalom oktatásának.
A Toldi története, a történelmi balladák és a költő Petőfi Sándorral folytatott levelezése a magyar irodalmi műveltség alapvető elemei közé tartoznak.
Egerben Arany neve intézménynévként is megjelent.
A város Iskola út 3. szám alatti oktatási intézményét korábbi hivatalos dokumentumok Egri Arany János Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium néven tartják számon.
Az intézmény elsősorban sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában és fejlesztésében töltött be fontos szerepet.
Arany nevének helyi intézményi használata is jelzi, hogy a költő emlékezete nem csupán az irodalomtörténeti könyvekben élt tovább.
Az egri iskolákban tanuló fiatalok számára Az egri leány különösen érdekes olvasmány lehet, hiszen olyan történetet dolgoz fel, amely saját városuk múltjához kapcsolódik.
A ballada az irodalom és a helytörténet közös feldolgozására is lehetőséget ad: a diákok egyszerre ismerkedhetnek meg a középkori Egerrel, a történelmi források értelmezésével és a balladaköltészet sajátosságaival.
A Bródy Sándor Könyvtár és az irodalmi emlékezet
Eger irodalmi örökségének megőrzésében kiemelkedő szerepet tölt be a Bródy Sándor Könyvtár.
Az intézmény 1988. június 2-án vette fel az egri származású író, Bródy Sándor nevét. Gyűjteménye az évtizedek során jelentősen bővült, és ma már a könyvek mellett régi folyóiratokat, mikrofilmeket, helytörténeti dokumentumokat és digitális tartalmakat is magában foglal.
A könyvtár helyismereti részlege különösen fontos azoknak, akik Eger és Heves megye múltját kutatják.
Az Arcanum és a Hungaricana adatbázisainak segítségével régi újságok, történeti kiadványok és egyéb dokumentumok is tanulmányozhatók.
Arany János egri vonatkozásainak további feltárásában éppen ezek a gyűjtemények lehetnek meghatározók.
A régi egri sajtóban megjelent irodalmi hírek, iskolai ünnepségek beszámolói és évfordulós megemlékezések újabb részletekkel gazdagíthatják a költő helyi emlékezetének történetét.
Arany János utolsó évei és az országos gyász
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Pályája során költőként, tanárként, szerkesztőként és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként is jelentős munkát végzett.
Életének utolsó évtizedeit egyre inkább a visszavonultság jellemezte.
Az 1870-es évek második felében született Őszikék versei a magyar líra különleges alkotásai közé tartoznak. Ezekben az öregedés, az elmúlás, az emlékezés és az élet számvetése jelenik meg.
A költő 1882. október 22-én, 65 éves korában hunyt el a Magyar Tudományos Akadémia épületében lévő lakásában.
Halálát követően az ország számos részén gyászmegemlékezéseket tartottak. Temetésén a magyar tudományos, politikai és irodalmi élet kiemelkedő képviselői is részt vettek.
A Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra, ahol síremléke ma is a magyar kulturális emlékezet fontos helyszíne.
Egy kevésbé ismert egri történet, amelyet érdemes újra felfedezni
Arany János halálának 144. évfordulója alkalmat ad arra, hogy ne csupán a legismertebb műveire emlékezzünk, hanem azokra az alkotásokra is, amelyek egy-egy város vagy tájegység történetéhez kapcsolódnak.
Eger számára Az egri leány különleges irodalmi örökség.
A ballada a középkori város egyik tragikus történetét idézi fel, miközben olyan emberi értékeket mutat be, amelyek később az egri várvédők emlékezetében is meghatározó szerepet kaptak.
A történet arra is emlékeztet, hogy Eger múltja nem kizárólag az 1552-es ostrom köré épül. A város történelmének korábbi évszázadai is számos olyan eseményt őriznek, amelyek megihlették a magyar irodalom nagy alakjait.
Arany János soha el nem halványuló költői örökségének Eger is része lett, mégpedig egy olyan ballada révén, amelyben a város neve, bora, középkori története és egy fiatal leány hősiessége egyszerre jelenik meg.
144 évvel a költő halála után Az egri leány ma is arra emlékeztet bennünket, hogy a város történelmét nemcsak a kövek, a várfalak és a régi dokumentumok őrzik, hanem a magyar irodalom maradandó alkotásai is.
Források
Magyar Elektronikus Könyvtár – Arany János balladái, Az egri leány (1853)
Wikiforrás – Arany János: Az egri leány
Magyarország vármegyéi és városai – Heves vármegye, Eger irodalmi emlékei
Dobó István a magyar költészetben – történeti irodalmi feldolgozás
Petőfi Irodalmi Múzeum – Arany János életrajza és művei
Nemzeti Örökség Intézete – Arany János síremlékének története
Bródy Sándor Könyvtár – Helyismereti gyűjtemény
Bródy Sándor Könyvtár – Arcanum Újságok és Hungaricana
Bródy Sándor Könyvtár – Az intézmény története
Borítókép: Arany János portréja, szon.hu (illusztráció)