Eger belvárosának egyik legszebb zöldterülete, az Érsekkert évszázadok történetét őrzi. Ahol ma hatalmas fák, árnyas sétányok, virágágyások és történelmi emlékek fogadják a látogatókat, ott egykor püspöki vadaskert terült el. A park története szorosan összefonódik Eger múltjával: volt főúri vadászterület, gondosan kialakított barokk díszkert, elzárt érseki birtok, majd a város lakóinak kedvelt pihenőhelye. Az Érsekkert ma is különleges hely, ahol a természet szépsége és a történelem szinte minden lépésnél találkozik.
Amikor még vadaskert volt az Érsekkert helyén
A mai Érsekkert története jóval korábbra nyúlik vissza, mint a ma ismert park kialakítása. A középkorban Eger déli részét erdős, helyenként vizenyős területek borították. Az Eger-patak völgyében gazdag növényvilág alakult ki, amely kedvező környezetet biztosított a vadállatok számára.
A 15–16. századi leírások már Vadkertként említik a területet. Ez azonban nem a mai értelemben vett állatkert vagy vadaspark volt, hanem a püspöki birtokhoz tartozó, vadászatra használt erdős terület.
A középkori vadaskert jóval nagyobb területet foglalt el, mint a jelenlegi Érsekkert. Hozzátartozott a mai strandfürdő környéke, a Csákó városrész egy része, és a vadászterület egészen a mai vasútállomás környékéig húzódhatott.
A vadaskertben az egri püspökök és vendégeik számára rendeztek vadászatokat. A reneszánsz korából Estei Hippolit egri püspök neve is kapcsolódik az egykori vadászterület történetéhez.
Érdekesség, hogy az 1552-es egri vár ostroma idején a török hadsereg is használta ezt a vidéket. A történeti leírások szerint Ahmed nagyvezér csapatainak jelentős része a mai Érsekkert környékének erdős területén táborozott.
A ma békés, madárdaltól hangos park helyén tehát egykor vadászatok zajlottak, később pedig a magyar történelem egyik legjelentősebb várvédelmének eseményei is érintették a környéket.
A vadaskertből barokk püspöki díszkert lett
A 18. században jelentős változás kezdődött. A korábbi erdős vadászterület fokozatosan rendezett püspöki kertté alakult.
Erdődy Gábor püspök idején már megkezdődött a kert kialakítása, majd Barkóczy Ferenc püspöksége alatt, az 1750-es évek környékén újabb jelentős fejlesztések történtek.
A korabeli francia kertművészet hatására szabályos elrendezésű sétányokat, gondozott növényfelületeket és díszkerti részeket alakítottak ki. A tervezést több történeti forrás Házael Hugó szervita szerzetes nevéhez kapcsolja.
A püspöki kertegyüttes ekkor három fontos részből állt. Az Eger-patak jobb oldalán helyezkedett el a díszkert, a patak túloldalán virágkertészet működött, a malomárok és a mai Csákány utca között pedig veteményeskert terült el.
A kert tehát nem csupán a pihenést és a reprezentációt szolgálta, hanem a püspöki gazdaság mindennapi működésében is szerepet kapott.
Eszterházy Károly és a díszes érsekkerti kapuk
Az Érsekkert történetének egyik legfontosabb időszaka Eszterházy Károly püspökségéhez kapcsolódik.
A 18. század második felében a kertet kőfallal vették körül, és díszes barokk bejáratokat alakítottak ki. Az 1760-as évek végén végzett munkálatok a kertet Eger egyik legszebb egyházi birtokává formálták.
A történelmi kapuk közül ma is több részlet megcsodálható. Különösen értékes a Fazola Lénárd nevéhez kapcsolódó kovácsoltvas kapu, amely a magyarországi barokk vasművesség kiemelkedő emléke.
A kapuk nem egyszerű bejáratok voltak. Díszítésük, kőoszlopaik és kovácsoltvas elemeik a püspöki kert rangját hangsúlyozták.
A parkba érkező látogatók ma is találkozhatnak ezekkel a több mint kétszáz éves építészeti emlékekkel.
1919 – amikor az Érsekkert megnyílt Eger lakói előtt
A park évszázadokon át az egyházi birtok része volt, ezért a város lakossága nem használhatta szabadon.
A fordulópont 1919-ben következett be, amikor Szmrecsányi Lajos egri érsek megnyitotta a kertet a nagyközönség előtt.
Ettől kezdve az egykori püspöki díszkert fokozatosan a városi közösségi élet részévé vált. A sétányokon családok, fiatalok és idősek egyaránt megfordultak, a hatalmas fák alatt pedig új találkozóhelyek alakultak ki.
A 20. században a parkot hosszú időn át Népkertként is ismerték. A rendszerváltozás után ismét az Érsekkert elnevezés került előtérbe.
január 31-én a közterület hivatalosan a Szmrecsányi Lajos Érsekkert nevet kapta, emléket állítva annak az érseknek, akinek nevéhez a park közhasználatának kezdete kapcsolódik.
A 20. század változásai – sportpályák, felújítások és új növények
Az Érsekkert arculata a 20. század során többször megváltozott.
A városi sportélet fejlődésével a park délnyugati részén sportpályák, stadion és más létesítmények kaptak helyet. A beépítések következtében az eredeti kertterület egy része elveszett.
Az 1960-as évekre a park növényállománya és általános állapota jelentősen leromlott, ezért nagyszabású felújítás vált szükségessé.
Az 1960-as évek második felében, különösen 1968-tól, jelentős kertrekonstrukciós munkálatok kezdődtek. A felújítás során igyekeztek megőrizni, illetve részben visszaállítani a történeti kert jellegzetes szerkezetét.
Új fákat és dísznövényeket telepítettek. Többek között nyugati sárgafenyő, francia juhar, különböző bükkfajták, díszalmafák és kínai mamutfenyő is gazdagította a növényállományt.
A park történetéhez az 1970-es évek átalakításai is hozzátartoznak. Az Eger Hotel építése idején például a korábbi sziklakert egy része megszűnt.
Mindezek ellenére az Érsekkert megőrizte Eger egyik legfontosabb zöldterületének szerepét.
A kis tó és a történelmi kőhíd különleges múltja
Az Érsekkert egyik legromantikusabb részlete a kis tó fölött átívelő történelmi kőhíd.
Kevesen tudják, hogy a híd eredetileg nem ezen a helyen állt.
A 18. századi eredetű kőhíd korábban a püspöki kert déli részén, a vízfolyás fölött biztosította az átkelést. A park későbbi rendezése során helyezték át a mai tóhoz, ahol az 1970-es évektől a kert egyik legismertebb látványosságává vált.
A híd egyszerű, ívelt kialakítása különösen szépen illeszkedik a környező fákhoz és a tópart növényzetéhez.
Ősszel az aranysárga lombkoronák, a víz fölé hajló ágak és a történelmi kőhíd együtt alkotják az Érsekkert egyik legszebb látványát.
A tó és környéke napjainkban is kedvelt fotótéma, különösen tavasszal, a tündérrózsák virágzásakor, valamint az őszi lombszíneződés idején.
A szökőkút, amely a régi Bárány uszodát idézi
Az Érsekkert központi részének egyik meghatározó látványossága a díszes szökőkút.
A ma ismert alkotás 2000-ben készült el, és egy korábban a Bárány uszodában álló szökőkút formáját idézi.
Az eredeti szökőkút a fürdő 20. század eleji történetéhez kapcsolódott, de az uszoda későbbi átalakításakor elbontották.
A park központjában korábban szovjet hősi emlékmű állt, amelyet a rendszerváltozás idején eltávolítottak.
A szökőkút megépítésével a terület új arculatot kapott, és ismét a pihenés, valamint a városi séták egyik kedvelt helyszínévé vált.
Különleges fák és természeti értékek
Az Érsekkert nemcsak történelmi emlékei miatt értékes, hanem növényvilága miatt is.
A parkban idős platánok, juharok, bükkök, fenyők és számos különleges díszfa található. A több évtizedes, esetenként évszázados fák hatalmas lombkoronái nyáron árnyékot biztosítanak, ősszel pedig látványos színekbe öltöztetik a kertet.
A park egyik legismertebb fája az az idős platán, amely 2013-ban elnyerte az Európai Év Fája címet.
A nevezetes fa Eger természeti örökségének egyik jelképévé vált, és ráirányította a figyelmet a történelmi kertek idős fáinak megőrzésére.
Az Érsekkert helyi jelentőségű védett természeti terület, ezért növényállományának és élővilágának megóvása különösen fontos feladat.
Zenepavilon és közösségi élet
A park újabb kori történetének fontos állomása volt a zenepavilon megépítése.
A 2002-ben elkészült építmény szabadtéri rendezvényeknek, kisebb koncerteknek és kulturális programoknak biztosít helyszínt.
A zenepavilon környéke a sétálók egyik kedvelt találkozópontja lett, miközben az Érsekkert továbbra is megőrizte csendesebb, természetközeli részeit.
A park a városi sportélettel is szoros kapcsolatban áll. Közvetlen környezetében sportlétesítmények találhatók, amelyek hosszú évtizedek óta fontos szerepet töltenek be Eger életében.
Az Érsekkert napjainkban – Eger zöld szíve
A mintegy 12 hektáros Érsekkert ma Eger egyik legjelentősebb és legkedveltebb közparkja.
A történelmi belvárostól rövid sétával elérhető terület a város lakóinak és az ide érkező turistáknak egyaránt kellemes kikapcsolódást kínál.
A park minden évszakban más arcát mutatja. Tavasszal a friss lomb, a virágzó fák és a tó tündérrózsái teszik különlegessé, nyáron a hatalmas fák árnyéka nyújt felüdülést, ősszel pedig a sárga, narancssárga és vörös lombok varázsolnak szinte mesebeli hangulatot a sétányokra.
Télen a lombjukat vesztett fák között még jobban kirajzolódnak a történelmi kert szerkezeti elemei, a kapuk és a régi kőhíd.
Az Érsekkert ma már nem vadászterület és nem elzárt püspöki birtok, hanem mindenki számára látogatható közpark.
Múltja azonban tovább él a hatalmas fákban, a történelmi kapukban, a régi kőhídban és azokban a sétányokban, amelyek évszázadok óta meghatározzák Eger egyik legszebb zöldterületének arculatát.
Aki végigsétál az Érsekkerten, nem csupán egy parkot ismerhet meg, hanem Eger történetének egy különleges darabját is: azt a helyet, ahol a középkori vadaskertből barokk püspöki díszkert, majd a város egyik legkedveltebb közösségi tere született.
Források
Minden, ami Eger – korábbi egri és Érsekkerttel kapcsolatos írások
Eger Magazin – Az egri Érsekkert rövid története, Tóth László
Eger – az épített környezet és a történeti kertek vizsgálata
Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület – Helyi védett természeti értékek
Csodálatos Magyarország – Egri Érsekkert, a legendás település tüdeje
Bródy Sándor Könyvtár – Eger, Népkert, történeti képeslap és helyismereti leírás
Borítókép: Szinok Gábor – Az egri Érsekkert őszi pompában, a történelmi kőhíddal.