Eger történelmi utcái, templomai, a vár évszázados falai és a környező hegyvidék már kilencven évvel ezelőtt is különleges vonzerőt jelentettek. A városban a középkor emlékei, a barokk építészet remekei és a fejlődő fürdőkultúra találkoztak. Nem véletlen, hogy Egert egykor Magyar Athénként emlegették, és az ország egyik legszebb, történelmi emlékekben leggazdagabb városának tartották.
Miért nevezték Egert Magyar Athénnek?
A két világháború közötti Magyarországon Eger már jelentős történelmi, egyházi és idegenforgalmi központnak számított. Műemlékei, iskolái, templomai és kulturális intézményei messze földön ismertté tették.
A város története az államalapítás koráig nyúlik vissza. Szent István király a 11. század elején alapította meg az egri püspökséget, amely évszázadokon keresztül meghatározta a település fejlődését.
A püspöki székhely körül fokozatosan kialakuló város a középkorban fontos vallási és gazdasági központtá vált. A későbbi évszázadokban az oktatás, a tudomány és a művészet is meghatározó szerepet kapott Eger életében.
A „Magyar Athén” elnevezés éppen ezt a sokrétű kulturális örökséget fejezte ki.
Királyok, háborúk és újjáépítések
Eger történelme számos jelentős eseményt őriz. Imre király 1204-ben hunyt el, és az egri középkori székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
Az 1241–1242-es tatárjárás súlyos pusztítást okozott a városban. IV. Béla uralkodása alatt megkezdődött az újjáépítés, a vár megerősítése pedig hosszú időre meghatározta Eger védelmi szerepét.
A 15. században a huszita támadások, majd az 1514-es parasztháború eseményei jelentettek újabb megpróbáltatásokat.
A város történetének legismertebb fejezete az 1552-es ostrom. Dobó István várkapitány vezetésével a védők sikeresen ellenálltak az oszmán túlerőnek. A katonák mellett az egri asszonyok helytállása is a magyar történelmi emlékezet részévé vált.
1596-ban azonban III. Mehmed szultán hadjárata során a vár török kézre került. A korabeli beszámolók hatalmas, olykor kétszázezres ostromló seregről szóltak, bár ezek a létszámadatok történetileg bizonytalanok.
Eger 1687-ben szabadult fel az oszmán uralom alól. A következő évszázadokban ismét fejlődésnek indult, 1804-ben pedig az egri püspökséget érsekségi rangra emelték.
A vár föld alatti világa és az 1930-as évek ásatásai
A harmincas években az egri vár nemcsak történelmi emlékhely volt, hanem jelentős régészeti kutatások helyszíne is.
A feltárások során a középkori székesegyház maradványai, a püspöki központ épületeinek részletei és a vár korábbi építési korszakainak nyomai kerültek elő.
Különös érdeklődés övezte a föld alatti folyosókat és kazamatákat. A látogatók olyan járatokat is bejárhattak, amelyek a vár egykori védelmi rendszeréhez kapcsolódtak.
A föld alatti helyiségekben már villanyvilágítás segítette a tájékozódást. A hosszú folyosók, a vastag falak és a történelmi emlékek különleges élményt jelentettek az érdeklődőknek.
A vár területén egykor a középkori székesegyház, a püspöki palota, a káptalani épületek és további egyházi intézmények álltak. A régészeti feltárások ezeknek az épületeknek a maradványait is fokozatosan felszínre hozták.
A vár így egyszerre vált a magyar történelem emlékhelyévé és a középkori Eger megismerésének egyik legfontosabb helyszínévé.
A középkori székesegyház és Imre király emléke
A várban feltárt középkori székesegyház különösen fontos szerepet töltött be Eger történetében.
A 12. század végén már jelentős templom állt ezen a helyen, amelyet később több alkalommal átépítettek és bővítettek.
A székesegyházhoz kapcsolódik Imre király temetkezésének emléke is. Az épület a középkori magyar egyházi építészet jelentős alkotásai közé tartozott.
A későbbi építkezések során újabb hajók, tornyok és épületrészek készültek, majd a 15. században egy nagyszabású gótikus székesegyház építésébe is belekezdtek.
A török kori harcok és a vár katonai átalakításai következtében a középkori épületegyüttes nagyrészt elpusztult.
Templomok és paloták városa
Eger egyik legnagyobb értékét a templomok és történelmi középületek sokasága jelentette.
A 19. században épült főszékesegyház, vagyis a bazilika Magyarország egyik legnagyobb temploma. Építését Pyrker János László érsek kezdeményezte, a terveket Hild József készítette. Az épület 1831 és 1836 között készült el, felszentelésére 1837-ben került sor.
A Dobó téren álló minorita templom a magyar barokk építészet egyik legszebb alkotása.
A ferencesek, ciszterciek, szerviták és irgalmasrendiek templomai szintén meghatározó elemei voltak a városképnek.
Az egyházi épületek mellett az érseki palota, a kanonoki házak és a Líceum is Eger gazdag kulturális múltját hirdették.
Külön figyelmet érdemelt a vármegyeháza, amelynek kovácsoltvas kapuit Fazola Henrik készítette. Ezek a magyarországi barokk és rokokó vasművesség kiemelkedő emlékei.
A minaret, a török múlt különleges öröksége
A város egyik legismertebb műemléke már kilencven évvel ezelőtt is az egri minaret volt.
A mintegy negyven méter magas torony a török uralom idején épült, és az egykori dzsámihoz tartozott.
A karcsú építmény a török kori Eger egyik legjellegzetesebb fennmaradt emléke.
A minaret belsejében 98 lépcső vezet fel a körerkélyre, ahonnan különleges kilátás nyílik a történelmi belvárosra.
A torony ma is Eger egyik legismertebb jelképe.
Dobó István és Gárdonyi Géza emlékezete
A város történelmi és irodalmi öröksége szorosan összekapcsolódik Dobó István és Gárdonyi Géza nevével.
A Dobó téren álló szoborcsoport az 1552-es várvédők hősiességének állít emléket. Stróbl Alajos alkotását 1907-ben avatták fel.
Gárdonyi Géza, az Egri csillagok írója 1922. október 30-án hunyt el Egerben. Sírja a vár területén található, lakóháza pedig már a két világháború között is a város fontos irodalmi emlékhelyének számított.
A vár, a Dobó tér és Gárdonyi egykori otthona együttesen őrizték azt a történelmi és irodalmi hagyományt, amely Eger országos ismertségét megalapozta.
Eger, a fürdők városa
A harmincas években Eger idegenforgalmi vonzerejének egyik legfontosabb eleme a fürdőkultúra volt.
Az Érsekkert közelében valóságos fürdőnegyed alakult ki. Az érseki fürdő, a József-fürdő, a városi uszoda és a versenyuszoda egyaránt a pihenést és a gyógyulást kereső vendégeket szolgálta.
A város természetes melegvízforrásai évszázadok óta ismertek voltak. A török korban már jelentős fürdőélet folyt Egerben, amelynek hagyományai a későbbi évszázadokban is fennmaradtak.
A 20. század első felében új medencék, fürdőépületek és korszerűbb létesítmények épültek.
Különleges látványosságnak számítottak a meleg vizű medencék, a források, az aranyhalas tó és az egykori Niagara-zuhanyozók.
A harmincas években az egri termálvizeket radioaktív gyógyforrásokként is népszerűsítették. A rádiumemanáció gyógyhatásáról szóló korabeli elképzelések azonban nem azonosak a mai orvostudomány álláspontjával.
A fürdőnegyed fejlődése mindenesetre jelentős szerepet játszott abban, hogy Eger egyre több vendéget vonzott.
Az Érsekkert és a város zöld környezete
Az Érsekkert a város egyik legfontosabb pihenőhelye volt.
A történelmi park sétányai, fái és rendezett környezete kellemes kikapcsolódást kínáltak a helyieknek és a látogatóknak.
A park közelében elhelyezkedő fürdők különösen vonzóvá tették ezt a városrészt.
Eger fekvése szintén nagyban hozzájárult népszerűségéhez. A város az Eger-patak völgyében, a Bükk délnyugati előterében terül el, a környező dombok pedig évszázadok óta a szőlőtermesztés és a bortermelés meghatározó területei.
A történelmi belváros és a közeli természetes táj találkozása már a harmincas években is Eger egyik legnagyobb értékének számított.
Kirándulások a Bükkbe és a környező településekre
A korabeli idegenforgalmi kínálatban fontos szerepet kaptak a környék kirándulóhelyei.
Szarvaskő, Bélapátfalva, Szilvásvárad és Felsőtárkány már akkor is kedvelt úti célnak számítottak.
Különösen érdekes volt Bélapátfalva középkori ciszterci apátsági temploma, amely a 13. századi magyarországi építészet egyik jelentős fennmaradt emléke.
Felsőtárkány környékén a Bükk erdőségei, a Vaskapu sziklás vidéke és a középkori karthauzi kolostor maradványai kínáltak látnivalókat.
A hegységen átvezető utak fejlődése a gépkocsis kirándulások terjedését is segítette.
A turisták számára a Bükk magasabb csúcsai, köztük a Bálvány, valamint a Mátra kirándulóhelyei is elérhető célpontokat jelentettek.
Az idegenforgalmi ismertetők Egerből kiindulva távolabbi látnivalókat, köztük Aggteleket is ajánlották.
A borvidék, amely már akkor is híressé tette Egert
Eger környékének szőlőhegyei a város látképének és gazdasági életének meghatározó részei voltak.
A szőlőtermesztés és a bortermelés hosszú történelmi múltra tekintett vissza, az egri borok pedig már a 19. században is országos hírnévnek örvendtek.
A történelmi pincék, a szőlővel borított domboldalak és a borvidék hagyományai hozzájárultak ahhoz, hogy Eger ne csupán műemlékei, hanem gasztronómiai értékei miatt is vonzó úti céllá váljon.
A bor és az idegenforgalom kapcsolata már a két világháború között is jelentős volt.
Szállodák és fejlődő idegenforgalom
A harmincas években Eger egyre tudatosabban épített történelmi és természeti adottságaira.
A város szállodái, vendéglátóhelyei és fürdői a pihenni, kirándulni vagy gyógyulni érkező vendégeket szolgálták.
A korszak idegenforgalmi népszerűsítésében fontos szerepet kapott a korszerű szálláshelyek és a kényelmes fürdőlétesítmények bemutatása.
Az 1936-os beszámoló szerint az előző esztendőben, vagyis 1935-ben 36 ezer belföldi és külföldi látogató kereste fel Egert.
Ez a korabeli adat jól érzékelteti a város idegenforgalmi jelentőségét, bár nem hasonlítható közvetlenül a mai turisztikai statisztikákhoz, amelyek eltérő módszertannal készülnek.
Liszt Ferenc emléke és az 1936-os hangverseny
A város kulturális életének egyik kiemelt eseményeként 1936. május 31-re nagyszabású Liszt-hangversenyt hirdettek a székesegyház előtti térre.
Az esemény a zeneszerző halálának ötvenedik évfordulójához kapcsolódó Liszt-emlékév időszakára esett.
A bazilika előtti tér különleges helyszínt kínált a szabadtéri zenei rendezvény számára.
A hangverseny terve is jól mutatja, hogy Eger nemcsak történelmi emlékeivel, hanem kulturális rendezvényeivel is igyekezett megszólítani a látogatókat.
Kilencven év múltán is felismerhető ugyanaz az Eger
A város az elmúlt kilencven évben sokat változott. Új lakónegyedek épültek, átalakult a közlekedés, fejlődtek a fürdők, a szálláshelyek és a turisztikai szolgáltatások.
A történelmi belváros azonban ma is őrzi azokat az értékeket, amelyek már a harmincas években is különlegessé tették Egert.
A vár, a bazilika, a minorita templom, a Líceum, a minaret, az érseki palota, az Érsekkert és a környező hegyvidék továbbra is meghatározzák a város arculatát.
A kilencven évvel ezelőtti városleírás legnagyobb érdekessége éppen az, hogy számos olyan helyet és értéket említ, amelyeket ma is ismerünk, szeretünk és felkeresünk.
A „Magyar Athén” elnevezés pedig ma is arra emlékeztet, hogy Eger történelmi jelentőségét nem kizárólag az 1552-es várvédelem adja, hanem az évszázadok alatt felhalmozódott kulturális, egyházi, építészeti és szellemi örökség is.
Források
Budapesti Hírlap Vasárnapja (1936): Eger a magyar Athén – korabeli újságcikk, a teljes szöveg alapján.
Borítókép: Korabeli egri városkép, 1930-as évek Fortepan — #221777