Festmények, szobrok, különleges gyűjtemények és régi mesterek alkotásai őrzik Eger gazdag művészeti múltját. A város nemcsak történelmi emlékeiről és barokk építészetéről nevezetes, hanem olyan műkincsekről is, amelyek jelentősége messze túlmutat Heves megye határain. Balogh Jolán művészettörténész halálának 38. évfordulója jó alkalom arra, hogy közelebbről is megismerjük Eger kevésbé ismert művészeti örökségét.
Egy művészettörténész, aki a magyar reneszánsz emlékeit kutatta
október 12-én, éppen 38 évvel ezelőtt hunyt el Balogh Jolán művészettörténész, a magyarországi reneszánsz művészet egyik legjelentősebb kutatója. Az 1900-ban született tudós életének meghatározó részét a régi magyar művészet, különösen a reneszánsz szobrászat és építészet emlékeinek feltárásával töltötte.
Munkássága elsősorban a budai királyi palota, Mátyás király művészeti udvara, valamint Erdély reneszánsz emlékeinek kutatásához kapcsolódott. A Szépművészeti Múzeumban hosszú évtizedeken át dolgozott, tudományos publikációival pedig alapvetően hozzájárult a magyar művészettörténet megismeréséhez.
Balogh Jolán életműve Eger szempontjából is érdekes, hiszen a város középkori és reneszánsz emlékei ugyanannak a történelmi és művészeti korszaknak a részei, amelynek feltárására a kutató életét szentelte.
Ugyanakkor fontos különbséget tenni a korszakhoz kapcsolódó tudományos munkássága és a közvetlen egri kutatások között. A rendelkezésre álló életrajzi adatok alapján nem igazolható, hogy Balogh Jolán meghatározó, kifejezetten az egri műemlékekre irányuló kutatási programot folytatott volna. Évfordulója ezért elsősorban a magyar művészeti örökség megőrzésének jelentőségére irányítja a figyelmet.
Az egri vár, ahol a történelem és a művészet találkozik
Az egri várat legtöbben az 1552-es ostrommal, Dobó Istvánnal és a várvédők hősiességével azonosítják. Pedig a falak között évszázadokon át jelentős egyházi és világi művészeti élet zajlott.
A középkori Eger püspöki központ volt, ahol a templomépítészet, a kőfaragás és a liturgikus művészet fontos szerepet kapott. A vár területén álló egykori székesegyház maradványai ma is emlékeztetnek arra, hogy az erődítmény a török háborúk előtt nem csupán katonai létesítmény, hanem az egyházi élet egyik meghatározó helyszíne volt.
A régészeti feltárások során előkerült faragott kövek, építészeti töredékek és díszítőelemek a középkori mesterek munkájáról tanúskodnak. Egy-egy kőfaragvány nemcsak építészeti részlet, hanem művészettörténeti dokumentum is: formája, díszítése és megmunkálása alapján következtetni lehet a készítés korára és a műhelyek kapcsolataira.
Különösen érdekes a gótikus és reneszánsz stílus egymás mellett élése. A 15–16. század fordulóján a magyarországi egyházi központokban egyre erősebben jelentkeztek az Itáliából érkező művészeti hatások.
Eger középkori építészeti emlékei ennek a változatos korszaknak is tanúi.
Az egri képtár története – európai mesterek alkotásai a városban
Eger egyik legjelentősebb, mégis sokak számára kevéssé ismert kulturális értéke a Dobó István Vármúzeum képzőművészeti gyűjteménye.
A gyűjtemény története szorosan összekapcsolódik az egri Líceummal és a város régi múzeumi hagyományaival. A 19. században megindult műgyűjtő és múzeumalapító törekvések fontos szerepet játszottak abban, hogy Egerben európai jelentőségű alkotások maradhattak fenn.
Pyrker János László egri érsek műgyűjtő tevékenysége különösen fontos fejezete ennek a történetnek. Az általa létrehozott képtár a magyarországi műgyűjtés történetében is jelentős helyet foglal el. Gyűjteményének nagy része később a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, majd a Szépművészeti Múzeum gyűjteményi előzményeihez kapcsolódott.
Az egri műgyűjtés története azonban nem ért véget Pyrker gyűjteményének elkerülésével. A Líceumi Múzeum és Képtár anyaga a későbbi múzeumi gyűjtemények egyik meghatározó alapját jelentette.
Amikor 1950-ben megalakult a Dobó István Vármúzeum, a képzőművészeti gyűjtemény már akkor is kiemelkedő értéket képviselt.
A kollekcióban 16–18. századi olasz, németalföldi, német, osztrák, spanyol és francia festmények is megtalálhatók. Ezeket egri barokk mesterek és 19. századi magyar festők alkotásai egészítik ki.
A múzeum első képzőművészeti kiállítása 1958-ban nyílt meg. Az egri képtár történelmi termeiben évtizedeken át találkozhatott a közönség a régi európai festészet remekműveivel. A kiállítás 2014-es bezárása fontos változást jelentett, de a gyűjtemény tudományos és művészeti értéke továbbra is meghatározó.
Kovács Mihály és az egri festészet hagyománya
Az egri képzőművészet történetéből nem hiányozhat Kovács Mihály neve.
Az 1818-ban született festő a 19. századi magyar festészet jelentős alakja volt, akinek munkássága szorosan kapcsolódott Egerhez. Vallásos témájú festményei, portréi és történeti kompozíciói egyaránt figyelemre méltók.
Kovács Mihály művészetében a korabeli akadémikus festészet és az egyházi megrendelések világa találkozott. Munkái jól mutatják, milyen fontos szerepet töltöttek be a templomok, az egyházi intézmények és a műpártolók a vidéki művészeti életben.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteményében őrzött alkotásai különösen értékesek, mert segítségükkel nemcsak egy festő pályája, hanem Eger 19. századi művészeti környezete is megismerhető.
A városban a művészet nem kizárólag kiállítótermekben volt jelen. Templomi oltárképek, portrék, egyházi épületek díszítései és közterületi szobrok egyaránt hozzátartoztak a mindennapok látványához.
A barokk Eger mint szabadtéri művészeti gyűjtemény
Eger történelmi belvárosa önmagában is különleges művészeti örökséget képvisel.
A török uralom végét követően, a 18. században a város jelentős építkezések színhelye lett. Ekkor alakult ki az a barokk városkép, amely ma Eger egyik legfontosabb jellegzetessége.
A Minorita templom, az egykori jezsuita, később ciszterci templom, az Érseki Palota és számos polgárház nemcsak építészeti, hanem képző- és iparművészeti szempontból is jelentős.
A templomok belső tereiben freskók, oltárképek, faragott szobrok, díszes szószékek és egyházi berendezési tárgyak őrzik a barokk mesterek munkáját.
A Dobó téren álló Minorita templom különösen látványos példája annak, hogyan kapcsolódott össze az építészet, a festészet és a szobrászat egyetlen egységes művészeti alkotássá.
A Líceum szintén kiemelkedő szerepet tölt be Eger művészeti örökségében. Az épület könyvtártermének mennyezetfreskója, Johann Lucas Kracker alkotása, a barokk festészet egyik jelentős magyarországi emléke.
A freskó az 1545 és 1563 között ülésező tridenti zsinatot ábrázolja. A nagyszabású kompozíció nemcsak vallástörténeti jelentőséggel bír, hanem a korszak festészeti tudását, térábrázolását és monumentális szemléletét is bemutatja.
Ezek az alkotások ma is eredeti építészeti környezetükben érzékeltetik a barokk Eger gazdagságát.
Különleges kincsek – apácamunkák, régi metszetek és patikabútorok
Az egri múzeum művészeti gyűjteménye nem kizárólag festményekből áll.
A kevésbé ismert műtárgyak között különleges helyet foglalnak el az úgynevezett apácamunkák. Ezek a főként 18–19. századi vallásos dísztárgyak aprólékos kézimunkával készültek, gyakran selyem, fémszál, gyöngy, pergamen és különféle díszítőanyagok felhasználásával.
A tárgyakat elsősorban kolostorokban készítették. A kis méretű alkotások gyakran szentképeket vagy ereklyéket foglaltak díszes keretbe.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteménye az 1980-as években jelentősen gazdagodott ilyen műtárgyakkal. Különösen fontos volt Szilárdfy Zoltán szakrális kisgrafikai gyűjteményének 1984-es megvásárlása.
Az egri múzeum őrzi továbbá a régi patikák berendezéseinek és gyógyszertároló edényeinek értékes darabjait is. Ezek a tárgyak a városi polgárság ízléséről, a kézműves mesterségek fejlődéséről és a mindennapi élet művészeti kultúrájáról mesélnek.
A gyűjteményben habán és poszthabán kerámiák, ónedények, valamint Heves megye egykori iparművészeti műhelyeihez kapcsolódó alkotások is találhatók.
Külön figyelmet érdemelnek a bélapátfalvi keménycserépgyár termékei és a parádi üvegkészítés emlékei. Ezek azt bizonyítják, hogy a megye művészeti öröksége nem korlátozódik Eger templomaira és múzeumaira.
Amikor Eger a kortárs művészet központjává vált
A város művészeti életének története nem állt meg a barokk vagy a 19. századi festészet korában.
1968-ban indult útjára az Országos Akvarell Biennálé, amely hosszú időn keresztül fontos szerepet játszott Eger képzőművészeti életében.
A rendezvénysorozat révén a város a magyar akvarellfestészet egyik jelentős bemutatkozási helyszínévé vált.
A biennálék anyagából a múzeum kortárs művészeti gyűjteménye is folyamatosan gazdagodott. Így az egri műtárgyállományban a több évszázados európai festészet mellett a 20. század második felének magyar művészete is helyet kapott.
Ez különösen fontos, mert egy múzeum feladata nemcsak a régi tárgyak őrzése, hanem saját korának művészeti értékeit is dokumentálnia kell.
Mi történik azokkal a műkincsekkel, amelyeket nem látunk?
A múzeumokban őrzött alkotásoknak általában csak egy része látható egyszerre a kiállításokon.
A többi műtárgy megfelelően kialakított raktárakban várja a kutatókat, a restaurátorokat vagy egy későbbi bemutatkozás lehetőségét.
A műtárgyvédelem rendkívül összetett feladat. Egy több száz éves festmény állapotát befolyásolhatja a fény, a páratartalom, a hőmérséklet ingadozása, de még a korábbi restaurálások során felhasznált anyagok is.
A festmények, faragványok, textilek és papíralapú művek megőrzése eltérő körülményeket igényel. A szakemberek ezért nemcsak a látható sérülésekkel foglalkoznak, hanem a műtárgyak hosszú távú állapotának megőrzésével is.
A restaurálás olykor új művészettörténeti eredményeket hozhat. Egy későbbi átfestés eltávolítása, egy régi felirat felfedezése vagy az alkalmazott festékanyagok vizsgálata segíthet tisztázni egy alkotás eredetét.
Az egri gyűjtemények esetében ez különösen fontos, hiszen a műtárgyak egy része évszázadokon keresztül különböző tulajdonosoknál, egyházi intézményekben vagy magángyűjteményekben lehetett.
Digitális gyűjtemények – a múlt értékei a világhálón
A múzeumi munka napjainkban már nem kizárólag a kiállítótermekben és a raktárakban zajlik.
A Dobó István Vármúzeum műtárgyainak nyilvántartásában digitális rendszereket is alkalmaznak. Az online gyűjteményi adatbázis segítségével a kutatók és az érdeklődők számos tárgy leírását és fényképét is megismerhetik.
A digitalizálás különösen értékes lehet a sérülékeny, ritkán kiállítható alkotások esetében.
Egy régi metszet, egy apró vallásos kép vagy egy kézirat digitális formában szélesebb közönséghez juthat el anélkül, hogy az eredeti tárgyat folyamatosan mozgatni kellene.
A digitális nyilvántartás emellett a műtárgyak történetének, származásának és korábbi restaurálásainak dokumentálásában is segítséget jelent.
Eger művészeti öröksége így már nemcsak a városba látogatók számára válhat hozzáférhetővé.
Amit Eger művészeti múltjából érdemes továbbadni
Balogh Jolán halálának évfordulója arra is emlékeztet, hogy a művészeti emlékek értékét nem csupán szépségük adja.
Egy középkori faragott kő, egy barokk oltárkép, egy 19. századi portré vagy egy apró kolostori kézimunka mind olyan történeti forrás, amely az egykori emberek gondolkodásáról, hitéről, ízléséről és mindennapjairól mesél.
Eger ebből a szempontból kivételesen gazdag város.
A vár középkori maradványai, a barokk templomok, a Líceum művészeti emlékei és a múzeumi gyűjtemények együtt olyan örökséget alkotnak, amelynek megőrzése közös érdek.
A műtárgyak történetének feltárása ráadásul soha nem tekinthető befejezettnek. Egy régi festmény alkotójáról, egy szobor eredetéről vagy egy korábban ismeretlen gyűjteményi darabról új kutatások révén ma is fontos ismeretek kerülhetnek elő.
Éppen ezért Eger művészeti múltja nem pusztán a régi korok lezárt története.
A város templomaiban, múzeumaiban és történelmi épületeiben őrzött alkotások ma is kapcsolatot teremtenek az elmúlt évszázadok és a jelen között.
Ezeknek a kincseknek a megismerése és megőrzése nélkül Eger történetének egy fontos része maradna láthatatlan.
Források
Dobó István Vármúzeum – Képző- és iparművészeti gyűjtemény
Magyar Múzeumok – A Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiről
Nemzeti Örökség Intézete – Balogh Jolán
Névpont – Balogh Jolán életpályája
Dobó István Vármúzeum – Apácamunka, 1760 körül
Dobó István Vármúzeum – Az egri vár és gyűjteményei
Borítókép: Festmények az egri Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpontjában. Fotó: Szinok Gábor.