Eger történelmi belvárosából dél felé indulva egy olyan városrész múltja tárul fel előttünk, amelynek utcái, épületei és egykori szőlőskertjei évszázadok változásairól mesélnek. A Hatvani hóstya egykor a városfalakon kívül elterülő településrész volt, ahol gazdálkodók, szőlőművelők és iparosok éltek. Napjainkra a régi hóstya jelentős része beépült a modern városszerkezetbe, de történetének számos emléke ma is felfedezhető. Sétánk a Hatvani kapu tértől a Deák Ferenc utcán és a Mátyás király úton át egészen a Kőlyuktetőig vezet.
A Hatvani kapu – Eger egykori nyugati bejárata
Sétánkat a Hatvani kapu téren kezdjük, ahol egykor Eger egyik legfontosabb városkapuja állt. A Hatvan felől érkező kereskedők, utazók és szekerek ezen keresztül jutottak be a városba. A kapu nemcsak közlekedési, hanem gazdasági és védelmi szerepet is betöltött.
A régi városkapu az 1830-as évekig állt. Lebontásával Eger városképének egyik jellegzetes eleme tűnt el, ugyanakkor megnyílt a lehetőség a belváros és a külső településrészek közötti közlekedés fejlesztésére.
A tér környéke azóta többször átalakult. A hajdani kapu helyét ma már nem egy középkori építmény, hanem a történelmi városszerkezet és a tér elnevezése idézi fel.
A színház és a katonai emlékezet
A Hatvani kapu tér közelében áll a Gárdonyi Géza Színház, Eger kulturális életének egyik meghatározó intézménye. A színház története a 20. század elejére nyúlik vissza, épülete pedig ma is a város egyik jellegzetes középülete.
A közelben található a 60. gyalogezred emlékműve, amely Eger katonai múltjának fontos emléke. Az ezred története a napóleoni háborúk időszakában kezdődött, katonái pedig több európai hadszíntéren is szolgáltak.
Az emlékművet 1932-ben állították fel az ezred hősi halottainak tiszteletére. A második világháborút követően eltávolították eredeti helyéről, majd 1991-ben ismét felállították.
A téren az 1956-os forradalom emlékezete is jelen van. Az itt található emlékmű az ország elsőként felállított, az 1956-os forradalomnak szentelt köztéri emlékművei közé tartozik. Talapzatán Márai Sándor sorai idézik fel a szabadságharc emlékét.
A Deák Ferenc utca és a régi Hatvani hóstya
A Deák Ferenc utcán továbbhaladva Eger egy másik arca bontakozik ki előttünk. A széles út mentén álló régebbi villák és polgári lakóházak a város 19–20. századi fejlődését idézik.
Nehéz elképzelni, hogy ez a környék egykor nagyrészt beépítetlen terület volt.
A török hódoltság idején a mai utcák és lakóházak helyén mezők, kertek és közlekedési utak húzódtak. Amikor 1687-ben a keresztény seregek ostromzár alá vették az egri vár török védőit, a környező utak ellenőrzése különösen fontos katonai feladatnak számított.
A városból Kerecsend, Egerszalók és Egerszólát felé vezető útvonalak stratégiai jelentőséggel bírtak.
A török uralom megszűnése után Eger fokozatosan újra benépesült, és a városfalakon kívül is egyre több lakóház épült.
A Hatvani hóstyát, amelyet Szent János hóstyaként is emlegettek, már 1713-ban megemlítették a városi iratok. Néhány évvel később, 1717-ben a városrész saját negyedmestert választott.
A negyedmester a helyi közösség egyik fontos tisztségviselője volt, aki a városi igazgatás és a lakosság közötti kapcsolattartásban, valamint a közösségi ügyek intézésében játszott szerepet.
A hóstya tehát nem egyszerű külterület volt, hanem saját hagyományokkal és közösségi élettel rendelkező városrész.
Amikor még rétek és szénarakodók voltak a házak helyén
A mai Mátyás király út környékének arculata az elmúlt évszázadokban gyökeresen megváltozott.
Az út keleti oldalán korábban jelentős püspöki gazdasági területek húzódtak. A mai Sas út és Csákó környékén rétek, kaszálók és mezőgazdasági területek terültek el.
A Deák Ferenc utca környékén egykor széna- és farakodó is működött. Ennek emlékét őrizte a Széna tér elnevezése.
A város fejlődésével ezek a területek fokozatosan beépültek. A gazdasági udvarok, kertek és mezők helyét lakóházak, közintézmények, üzletek és forgalmas utak foglalták el.
A régi térképek és városleírások segítségével azonban ma is rekonstruálható, milyen lehetett ez a vidék, amikor a belvárosból kifelé haladó utazót még nem összefüggő házsorok, hanem szőlők és rétek fogadták.
A Farkasvölgy elfeledett pincéi
A Hatvani hóstya egyik legérdekesebb öröksége a Farkasvölgy és a Koszorú utca környékén található.
A farkasvölgyi árok két oldalán régi pincék sorakoznak, amelyek Eger egykori szőlő- és borkultúrájának emlékei.
Ezek a pincék nemcsak gazdasági építmények voltak. A szőlőművelő családok életében fontos szerepet töltöttek be: itt tárolták a bort, itt dolgozták fel a termés egy részét, és gyakran a közösségi találkozásoknak is helyet adtak.
A pincék kialakítását a helyi földtani adottságok is segítették. Eger környékének tufás kőzeteibe viszonylag könnyen lehetett járatokat vájni, amelyek kiegyenlített hőmérsékletet biztosítottak a bor tárolásához.
A Farkasvölgy egykori pincesorai városképi szempontból is értékesek voltak. Az évtizedek során azonban több pince állapota leromlott, egyes építmények eltűntek vagy átalakultak.
Megőrzésük ma is fontos helytörténeti és örökségvédelmi kérdés.
A pincék fennmaradásához nem elegendő pusztán az építészeti értékek felismerése. A csapadékvíz megfelelő elvezetése, a támfalak és pincebejáratok karbantartása, valamint az értékes építmények szakszerű helyreállítása egyaránt szükséges.
A Vincellér Iskola és az egri szőlők megmentése
A Mátyás király úton továbbhaladva Eger szőlészeti oktatásának történetéhez érkezünk.
A 19. század végén az egri borvidéket is súlyosan érintette a filoxéravész. A szőlőgyökértetű hatalmas pusztítást végzett az ültetvényekben, családok megélhetését veszélyeztette, és alapjaiban változtatta meg a helyi szőlőgazdálkodást.
A válság után különösen fontossá vált a korszerű szőlészeti ismeretek terjesztése.
Ezt a célt szolgálta az 1897-ben alapított egri vincellérképzés is.
Az intézményben olyan szakembereket képeztek, akik már a filoxéra elleni védekezés, az ellenálló alanyokra történő oltás és a korszerű ültetvénytelepítés módszereit is elsajátíthatták.
Az iskola jelentős szerepet játszott abban, hogy az egri szőlőművelés a pusztítás után ismét fejlődésnek indulhatott.
A terület később a szőlészeti kutatásnak is otthont adott, majd az intézmények átszervezésével új feladatokat kapott. Az egykori iskola története a Heves Megyei Levéltár működésével is összekapcsolódott.
A Vincellér utca elnevezése ma is őrzi az egykori oktatás emlékét.
A Galagonyás és az Egerlátó tetők világa
A Vincellér utca környékét elhagyva a város déli részének szőlőtermő dombjai felé jutunk.
A Kis- és Nagygalagonyás, a Fertő és a Gőzmalmos elnevezések Eger régi határhasználatának emlékei.
Ezek a helynevek nemcsak földrajzi tájékozódási pontok, hanem a város gazdaság- és társadalomtörténetének fontos forrásai is.
Különösen érdekes a Fertő elnevezés, amelyhez a helytörténeti hagyomány szerint a középkorban a súlyos, gyógyíthatatlannak tartott betegségekben szenvedők elkülönítése kapcsolódott.
A városból kifelé vezető magaslatok között több olyan pont is található, ahonnan széles kilátás nyílik Egerre.
Ezeket a régi leírások Egerlátó tetőkként emlegették.
A dombokról jól megfigyelhető, miként simulnak a történelmi belváros épületei a környező völgyek és magaslatok közé. A Bazilika kupolája, az egri vár falai és a templomtornyok messziről is meghatározzák a város látképét.
A panoráma egyúttal arra is emlékeztet, hogy Eger fejlődését mindig jelentősen befolyásolták a természetföldrajzi adottságok.
Lajosváros – a régi hóstyából modern városrész
A Mátyás király úton továbbhaladva Lajosváros területére érkezünk.
A városrész fejlődése szorosan összefüggött Eger déli irányú terjeszkedésével. Az egykori mezőgazdasági területeken fokozatosan lakóházak, intézmények és kereskedelmi létesítmények jelentek meg.
A 20. század második felében a környék beépítése jelentősen felgyorsult.
A Mátyás király út Eger egyik fontos közlekedési tengelyévé vált, amely a belvárost a déli városrészekkel és a Kerecsend felé vezető úttal köti össze.
A régi hóstyák világából mára sok minden eltűnt, de az utcanevek, a megmaradt pincék és az egykori gazdasági területek emlékei továbbra is részei Lajosváros történetének.
Kőlyuktető – az egri szőlészeti kutatás öröksége
Sétánk következő állomása a Kőlyuktető, amely régóta összekapcsolódik Eger szőlészeti és borászati múltjával.
A környék pincéi és szőlőültetvényei a város bortermelő hagyományainak jellegzetes emlékei.
A Kőlyuktetőn működő szőlészeti és borászati kutatóhely története a filoxéravész utáni újjáépítés időszakához kapcsolódik.
A kutatások egyik legfontosabb célja a termésbiztonság javítása, a szőlőfajták vizsgálata és a korszerű művelési eljárások kidolgozása volt.
A szakemberek többek között a különböző szőlőfajták alkalmazkodóképességét, a termesztési technológiákat, a szőlő minőségét befolyásoló tényezőket és a borkészítés módszereit tanulmányozták.
Az egri borvidék számára mindez különösen fontos volt, hiszen a hagyományos fajták és a helyi adottságok megőrzése mellett folyamatosan alkalmazkodni kellett az új gazdasági és természeti kihívásokhoz.
Napjainkban a klímaváltozás, a szélsőséges időjárási jelenségek és a növényvédelmi problémák ismét előtérbe helyezik a szőlészeti kutatás jelentőségét.
A Kőlyuktető így nemcsak a múlt egyik érdekes helyszíne, hanem az egri borkultúra tudományos fejlődésének jelképe is.
A város, amelynek története a belvároson túl folytatódik
A Hatvani hóstya felé vezető séta végén már egészen másként tekinthetünk Eger déli városrészeire.
A mai forgalmas utak, lakóházak és üzletek helyén évszázadokkal ezelőtt szőlők, rétek, gazdasági udvarok és kisebb településrészek húzódtak.
A Hatvani kapu a kereskedelem és a közlekedés fontos helyszíne volt. A hóstyákban önálló közösségek alakultak ki. A pincékben az egri borvidék termését őrizték, a vincellériskolában pedig a szőlőművelés jövőjét megalapozó szakembereket képezték.
Ezek az emlékek együtt rajzolják ki Eger fejlődésének kevésbé ismert történetét.
A város múltja ugyanis nem ér véget a vár falainál, a Dobó téren vagy a történelmi belváros határán.
Ott folytatódik a régi hóstyák utcáiban, a domboldalak pincéinél és azokon a helyeken is, ahol ma már csak egy-egy utcanév emlékeztet arra, milyen volt Eger évszázadokkal ezelőtt.
Források
Minden, ami Eger – Egri séta a Hatvani hóstya felé (2021)
Minden, ami Eger – Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról, elnevezésükről
Minden, ami Eger – Eger elegáns Villasora – a Deák Ferenc utca története
Minden, ami Eger – Mi az a hóstya?
Minden, ami Eger – Kanada, Csebox, Sánc, Almagyar – mit mesélnek Eger különös városrésznevei?
Eger város hivatalos honlapja – Hetedik séta: a Hatvani hóstya felé
Eger város – Az épített környezet és a hóstyák városképi jellemzői
Borítókép: Berán Dániel.