Negyven éve, 1986. október 12-én hunyt el Fényes Szabolcs, a magyar operett és zenés színház egyik meghatározó zeneszerzője. Halálának évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük Eger színházi életének egy különösen szerethető fejezetét: az operettek, zenés vígjátékok és musicalek világát. A város színpadain több nemzedék találkozhatott a magyar és az európai zenés színház ismert dallamaival, miközben maga az egri teátrum is számos változáson ment keresztül.
Amikor a színházi este ünnepnek számított
Eger kulturális életében a színház mindig többet jelentett egyszerű szórakozásnál. A régi előadások a város társasági életének is fontos eseményei voltak. A nézők nemcsak egy történetért ültek be a nézőtérre, hanem a színészekért, a zenéért, a látványért és azért a különleges hangulatért, amelyet csak az élő színház képes megteremteni.
A zenés darabok különösen alkalmasak voltak erre. Az operett egyszerre kínált romantikát, humort, látványos jelmezeket, táncot és könnyen megjegyezhető dallamokat. Egy-egy sikeres előadás után a közönség még sokáig dúdolhatta a színpadon hallott melódiákat.
Egerben a színjátszás története jóval korábbra nyúlik vissza, mint a ma ismert Gárdonyi Géza Színház megszületése. Már a 18. században tartottak magyar nyelvű iskolai színielőadásokat, 1815-ben pedig vándorszínészek is felléptek a városban.
A 19. század második felében a színházi élet egyre szervezettebbé vált. Az 1884-ben felépült fából készült Aréna közel két évtizeden át szolgálta a színjátszást, mielőtt Eger 1904-ben megnyitotta állandó színházépületét.
Az operett ebbe a fejlődő színházi kultúrába illeszkedett. A műfaj magyarországi népszerűsége a 19. század végétől folyamatosan növekedett, és a vidéki társulatok repertoárjában is fontos helyet kapott.
Fényes Szabolcs – egy korszak dallamainak mestere
Fényes Szabolcs 1912. április 30-án született Nagyváradon. A 20. századi magyar könnyűzene és zenés színpad egyik rendkívül termékeny alkotója volt. Munkássága az operettektől a zenés vígjátékokon át a filmzenékig és slágerekig terjedt.
Nevéhez olyan ismert színpadi művek kapcsolódnak, mint a Maya és a Rigó Jancsi. Dallamai a színházakon kívül a rádióban, a moziban és később a televízióban is eljutottak a közönséghez.
A zeneszerző pályája azt a korszakot idézi, amikor a színház, a film és a könnyűzene szorosan összekapcsolódott. Egy sikeres dal gyakran önálló életre kelt, és azok is ismerték, akik magát az előadást sohasem látták.
Fényes Szabolcs életművének egri kapcsolata elsősorban a zenés színház országos hagyományán keresztül értelmezhető. Az évforduló kapcsán fontos különbséget tenni a zeneszerző általános népszerűsége és az Egerben dokumentált bemutatók között. Konkrét Fényes Szabolcs-művek korabeli egri előadásait csak hiteles műsorlapok, színlapok vagy sajtóbeszámolók alapján lehetne pontosan felsorolni.
A város zenés színházi múltjáról azonban több olyan adat is fennmaradt, amely önmagában is figyelemre méltó.
A régi egri színház utolsó operettje
Az egri színháztörténet egyik legérdekesebb eseménye 1961. június 30-án történt.
Ezen az estén a Gárdonyi Géza Színház művészei Johann Strauss A denevér című operettjét játszották. A közönség akkor még nem feltétlenül tudhatta, hogy egy korszak utolsó előadásának részese.
A színház később megkezdett átépítése miatt ugyanis ez lett az utolsó előadás a régi épületben, annak addigi formájában.
A színház hivatalos történeti összeállítása külön is megőrizte az esemény emlékét. A beszámoló szerint a darab végén a közönség nagy tapssal búcsúztatta a színészeket, majd kiürült a nézőtér, és kialudtak a fények.
Különös jelentőséget ad a történetnek, hogy a régi színház búcsúja éppen egy operetthez kapcsolódott.
A denevér a műfaj egyik legismertebb alkotása. Fordulatos története, álarcosbáli jelenetei és keringői az európai operettirodalom maradandó darabjává tették.
Egerben ez az előadás nemcsak egy évad lezárását, hanem egy építészeti és színháztörténeti korszak végét is jelentette.
Újjáépítés és újrakezdés
A régi színház átalakítása 1961-ben kezdődött. Az épület jelentős részét lebontották, miközben a színpadot és az oldalfalak egy részét megtartották.
Az átépítés idején a társulat a Trinitárius utcai egykori templomépületben játszott. Ez a helyszín korábban is kapcsolódott az egri színjátszáshoz, hiszen kamaraszínházként szolgált.
Az egri teátrum története ekkor már több fontos fordulóponton volt túl. Az önálló társulat 1955-ben jött létre Rutkay Ottó vezetésével, a színház pedig ugyanabban az évben vette fel Gárdonyi Géza nevét.
A következő évtizedekben az intézmény működési formája többször változott. Az egri színjátszás azonban az átszervezések idején sem szűnt meg, és a zenés előadások továbbra is a város színházi kultúrájának részét alkották.
Az 1980-as évek közepén újabb jelentős változás következett. 1985-ben ismét önállóvá vált a Gárdonyi Géza Színház, 1986-ban Gali László került az intézmény élére, majd 1987-től újra saját társulattal kezdődött az évad.
Éppen abban az időszakban, amikor Fényes Szabolcs életútja lezárult, az egri színház új fejezetet nyitott történetében.
Az Agria Játékszín és a nyári színház hangulata
Eger színházi múltja nem korlátozódott a kőszínház falaira.
Az Agria Játékszín a város szabadtéri kulturális életének fontos szereplőjévé vált. Előadásai a várban és a város különböző terein kaptak helyet, sajátos hangulatot teremtve a történelmi környezet és a színházi játék találkozásával.
A szabadtéri színház egészen más élményt kínált, mint a hagyományos nézőtér. A nyári esték, a műemléki környezet és a város atmoszférája önmagában is hozzájárult az előadások különlegességéhez.
1985-től a Gárdonyi Géza Színház vette át a nyári játékok szervezését Agria Játékok néven.
Ez a hagyomány azért is fontos, mert megmutatja, hogy Egerben a színház nem csupán egy épülethez kötődött. A város történelmi terei időről időre maguk is színpaddá változtak.
A Csárdáskirálynő Egerben
A zenés színházi hagyomány egyik jól dokumentált későbbi példája Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjének egri bemutatója.
A Gárdonyi Géza Színház 2017. november 17-én mutatta be a művet Halasi Imre rendezésében.
Az előadásban Vereckey Szilvia szerepében Füredi Nikolett és Vörös Edit, Edvin herceg szerepében Sövegjártó Áron és Török-Ujhelyi Tamás szerepelt a színház archív szereposztása szerint.
Cecíliát Saárossy Kinga, Bonifác grófot Rácz János alakította. A koreográfiát Topolánszky Tamás készítette, a zenei vezető Nagy Zoltán volt.
A háromórás, egy szünettel játszott nagyoperett látványos példája annak, hogy a klasszikus operett a 21. századi egri repertoárban is helyet kapott.
A Csárdáskirálynő története az arisztokrata világ és a színpadi művészélet találkozására épül. A társadalmi különbségeken átívelő szerelem, a humor és a jól ismert dallamok több mint egy évszázada biztosítják a mű népszerűségét.
Az egri bemutató arra is emlékeztet, hogy a régi operettek új rendezésekben, új szereplőkkel és új látványvilággal képesek megszólítani a későbbi nemzedékeket.
Luxemburg grófja és a zenés színpad sokszínűsége
A színház archív műsorában Lehár Ferenc Luxemburg grófja című nagyoperettje is megtalálható.
A két részben játszott mű szereposztásában Bakos-Kiss Gábor René, Bucsi Annamária pedig Angèle Didier szerepében szerepel. A produkció további közreműködői között Fekete Györgyi, Hüse Csaba és Wégner Judit neve is olvasható.
Lehár műve a klasszikus bécsi operett hagyományát képviseli. A könnyednek tűnő történet mögött szerelem, társadalmi rang, pénz és emberi döntések kérdései húzódnak meg.
Az operettek mellett a musicalek is fontos szerepet kaptak az egri színpadon. A Gárdonyi Géza Színház archívuma például A muzsika hangja című produkciót is dokumentálja, amelyben Kascsák Dóra, Saárossy Kinga, Vókó János és más társulati művészek szerepeltek.
A két műfaj eltérő zenei világa ellenére közös bennük, hogy a történetmesélésben az ének és a zene ugyanolyan jelentős szerepet kap, mint a prózai színészi játék.
A színlapok, amelyek megőrzik a múltat
A színháztörténet kutatásának egyik legértékesebb forrása a régi színlap és műsorfüzet.
Ezek a sokszor néhány oldalas nyomtatványok ma már nem csupán az egykori előadások reklámjai. Pontos adatokat őrizhetnek a bemutatók időpontjáról, a szereposztásról, a rendezőkről, a zenekari közreműködőkről és az adott évad műsoráról.
Egy régi egri operettműsor akár olyan színészek nevét is megőrizheti, akiknek pályájáról ma már kevés más dokumentum hozzáférhető.
Különösen érdekesek lehetnek az 1950-es, 1960-as és 1970-es évek műsorfüzetei. Ezek segítségével pontosabban rekonstruálható volna, milyen operetteket láthatott az egri közönség, mely darabokat újították fel, és milyen vendégművészek érkeztek a városba.
A Bródy Sándor Könyvtár helyismereti gyűjteménye, a korabeli újságok, a színházi archívumok és a fennmaradt magángyűjtemények egyaránt fontos szerepet kaphatnak ebben a kutatásban.
Az 1961-es Denevér-előadás példája különösen jól mutatja, mennyire fontosak a korabeli beszámolók. Egyetlen dokumentált színházi este révén nemcsak egy műsorcím, hanem egy egész épület és egy korszak története elevenedhet meg.
Az egri közönség és a zenés színház emlékezete
A színház történetét nemcsak a bemutatók, az igazgatók és a művészek alakítják. Legalább ilyen fontos szereplője a közönség.
A régi egri színház nézőterén egymást követő nemzedékek találkozhattak ugyanazokkal a klasszikus dallamokkal. Egy operett nemzedékeken át ismerős maradhatott, miközben az előadás szereplői, díszletei és rendezői elképzelései változtak.
A zenés színház különleges ereje éppen ebben rejlik. Egy dallam olykor évtizedek múltán is képes felidézni egy régi színházi estét, egy kedves színészt vagy egy ünnepi alkalmat.
A fennmaradt színlapok és fényképek mellett ezért a személyes emlékek is fontosak. Az egykori nézők visszaemlékezései, a családi fényképalbumokban megőrzött színházjegyek és a régi műsorfüzetek mind hozzájárulhatnak Eger kulturális múltjának pontosabb megismeréséhez.
Negyven év után is tovább élnek a dallamok
Fényes Szabolcs 1986. október 12-én bekövetkezett halála a magyar zenés színház történetének egy jelentős alkotói pályáját zárta le. Művei azonban tovább éltek, ahogyan a magyar operett és a zenés színpad hagyománya is.
Eger színháztörténete ennek a nagyobb kulturális örökségnek a része.
Az 1961-ben a régi épületet búcsúztató Denevér, a későbbi Csárdáskirálynő, a Luxemburg grófja és a musicalbemutatók mind azt bizonyítják, hogy a zenés színház különböző korszakokban is megtalálta a helyét a város kulturális életében.
A történet ugyanakkor korántsem teljes. A régi egri operettbemutatók részletes feldolgozása, a korabeli szereposztások és műsorfüzetek feltárása még számos érdekességet tartogathat.
Mert a színház múltja nemcsak az épületekben és az évszámokban él tovább. Ott van a régi színlapokon, a megsárgult fényképeken, a nézők emlékezetében és azokban a dallamokban, amelyeket egykor Eger színpadain is énekeltek.
Források
Minden, ami Eger – Épületek, utcák és terek a múltból
Gárdonyi Géza Színház – A színház története
Gárdonyi Géza Színház – Csárdáskirálynő
Gárdonyi Géza Színház – Luxemburg grófja
Gárdonyi Géza Színház – A muzsika hangja
Nemzeti Örökség Intézete – Fényes Szabolcs élete és munkássága
Borítókép: Az egykori egri faszínház archív felvételen.