július 17-én született Szentmarjay Tibor, az egri labdarúgás meghatározó játékosa és edzője, akinek neve összeforrt a város sportéletével. Játékosként, edzőként és sportvezetőként évtizedeken át szolgálta az egri labdarúgást. Nemcsak szakmai eredményei, hanem Egerhez való ragaszkodása miatt is emlékezetes maradt. A róla elnevezett városi stadion ma is őrzi a nevét.
Gyermekkor, Budapest és a Ferencváros
Szentmarjay Tibor Somodor községben született 1921. július 17-én. Édesapja, id. Szentmarjay Tibor Kaposváron a Dunántúli Gépkereskedelmi Rt. vezérigazgatója volt, édesanyja, Sipőcz Irén tanítónőként dolgozott. Három gyermekük született: Irén, Tibor és Györgyi. Édesapját 1929-ben autóbalesetben elveszítette, ezután Tibort Budapesten élő nagynénje vette pártfogásába.
A Mester utcai Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában tanult, amelynek labdarúgócsapata az FTC utánpótlásának egyik bázisát jelentette. Már 1937-ben a Mester színeiben játszott a középiskolai bajnokságban, majd az FTC KISOK-csapatához került. Példaképe Sárosi dr. volt, de a Ferencváros többi játékosának teljesítményét is csodálattal figyelte. A Fradi szellemisége egész életében meghatározó maradt számára.
Az érettségi után bankban dolgozott, majd tiszti iskolára jelentkezett. Alapkiképzését Győrben kezdte, ahol a Győri AC labdarúgócsapatában is szerepelt. Sportpályafutását azonban a második világháború megszakította.
A háború, a fogság és a szerelem
A háborús megpróbáltatásokat Ukrajnában élte át. 1944 végén, egysége visszavonulása során Ausztriában megsebesült, majd amerikai fogságba került. Rövidesen a németországi Gieboldehausen kórházába szállították, amelyet az oda vezényelt egri csapatkórház parancsnoka, dr. Pethő István orvos alezredes vezetett.
Felgyógyulása után a kórházban fűtőként alkalmazták. Itt ismerte meg a parancsnok leányát, Sárikát, akivel egymásba szerettek. A kapcsolatból házasság lett: 1946-ban összeházasodtak. Sárika 1925-ben született, és 1997-ben hunyt el.
Hazatérése után az Igazságügyi Minisztériumban kapott tisztviselői állást. Közben a Kispest AC játékosa lett, ahol intézői feladatokat is ellátott. Csapattársai között olyan később legendássá vált labdarúgók szerepeltek, mint Puskás Öcsi és Bozsik Cucu.
A formálódó Budapesti Honvéd kapcsán a Honvédelmi Minisztériumban felszólították, hogy változtassa meg a nevét, mert az nem illett egy munkáscsapat arculatához. Szentmarjay erre nem volt hajlandó. A Péceli SZIT AC megkeresése így kapóra jött, ősszel már a péceli csapatban futballozott, ahol hamar a szurkolók kedvence lett. Többször bekerült a forduló NB II-es válogatottjába. Emellett az Igazságügyi Közalkalmazottak csapatában és a Magyar Igazságügyi Minisztériumi válogatottban is rendszeresen pályára lépett.
Egerbe költözött, és a város sportéletének részévé vált
Családi élete kiegyensúlyozott és boldog volt. Feleségével öt gyermeket neveltek: Tibort, Saroltát, Évát, Gabriellát és Istvánt. A gyerekeket polgári értékrend szerint nevelték, édesapjuk rajongásig szerette őket, bár a mindennapi gondoskodás nagyobb része feleségére hárult.
1950-ben a család Egerbe költözött, hogy az anyai nagyszülők segítségét, közelségét is élvezhessék. A helyi sportvezetés örömmel fogadta, amikor az Egri SZTK csapatához igazolt.
Először az Erdőgazdaságnál dolgozott, később a Felsőmagyarországi Üzemélelmezési Vállalatnál helyezkedett el. Az egri csapatban 1950-ben mutatkozott be, és rövid idő alatt népszerű játékos lett. Az Érsekkert salakos pályáján rendezett mérkőzéseknek alkalmanként 5–6000 nézője is volt, ami jól mutatja a korabeli egri futball iránti érdeklődést.
Az egri stadion megszületése
Az egri labdarúgás egyik legfontosabb állomása 1954 őszén következett, amikor elkészült a városi stadion. Az első mérkőzésen az akkori éllovas Ózdi Vasas volt az ellenfél. Az egri csapat győzelemmel, 1–0-s eredménnyel avatta fel az új létesítményt.
A stadion hamar a város sportéletének központi helyszínévé vált. Az egri labdarúgás fejlődésével egyre nagyobb mérkőzéseket rendeztek itt, és a lelátók sokszor megteltek. Az igazi ünnepi stadionavatónak sokan a magyar válogatott elleni találkozót tartották, amelyet mintegy húszezer néző előtt játszottak.
Szentmarjay Tibor 1957-ig megszakítás nélkül az egri csapat játékosa volt. Ez idő alatt a klub több néven szerepelt: Egri Fáklya, Egri Petőfi, Egri Bástya, Egri Spartacus és Egri Vasas. A pályafutása során két csapat állt igazán közel a szívéhez: a Ferencváros és az Eger FC.
A városi stadion később is számos emlékezetes mérkőzésnek adott otthont. Az egri labdarúgás egyik kiemelkedő időszaka 1967-ben érkezett el, amikor az Egri Dózsa bejutott az NB I-be. A csapat első hazai élvonalbeli mérkőzésén mintegy 14 ezer szurkoló buzdította a játékosokat, a város és a megye futballrajongói együtt ünnepeltek.
Játékosból edző – a futball iránti elkötelezettség folytatódott
1957-ben befejezte aktív játékos-pályafutását, de a labdarúgástól nem szakadt el. Edzőként tovább dolgozott, az 1950-es évek közepétől rendszeresen foglalkozott az ifjúsági csapattal is. Ősszel felkérték az Egri Sport Club vezetésére.
1959-ben megszerezte alapfokú edzői képesítését, majd néhány évvel később oktatói oklevelet is szerzett. 1960-tól munkahelyi feladatai mellett edzőként tevékenykedett. Rendszerint olyan csapatokhoz hívták, ahol nehézségek voltak, így dolgozott az Egri Spartacus, az Egri Vasas, az Egercsehi Bányász, az Egri Előre és a Bervai Vasas együtteseinél is.
Vezetésével az Egri Dózsa 1967-ben feljutott az NB I-be. Ez a siker a város labdarúgásának egyik legnagyobb eredménye volt. A feljutást követően fővárosi csapatok is megkeresték, külföldi lehetőségeket is kínáltak neki, de nemet mondott. Nem akarta elhagyni Egert, mert szerette a várost és az egrieket.
A bajnokság befejezése után visszatért munkahelyére, de rövidesen a Miskolci VSC hívta. Az átszervezett csapatot rövid idő alatt az NB I/B-be vezette. Ezután a Debreceni MTE és a Kazincbarcikai Vegyész következett, majd 1981-ben ismét az NB II-es Eger SE munkáját segítette.
Keménykezű, szigorú, de következetes edzőként ismerték. Úgy gondolta, a futballt ugyan a pályán játsszák, de a mérkőzés fejben dől el. Edzői pályafutását 1983-ban fejezte be, nyugdíjba vonult. Sportban végzett eredményes munkájának elismeréseként az Országos Testnevelési és Sporthivatal kitüntetését kapta.
Nyugdíjazása után néhány évig a Heves Megyei Labdarúgó Szövetség Edzőbizottságát vezette, és Szusza Ferenccel együtt a Mátra-csoport válogatottjának szakvezetői feladatait is ellátta. Később fokozatosan háttérbe került a labdarúgás, a család került előtérbe. Feleségével kertészkedett, unokáik számára pedig nyaranta emlékezetes programokat szerveztek.
A stadion névadója
Szentmarjay Tibor munkásságát több elismeréssel is méltatták. 2007-ben megkapta a Heves Megyei Labdarúgó Szövetség emlékplakettjét, valamint az Egri FC fennállásának 100. évfordulójára névre szóló emlékérmet. 2009-ben Pro Agria díjjal ismerték el tevékenységét. Kilencvenedik születésnapján az Egri Városházán díszoklevéllel köszöntötték.
Várkonyi Ferenc, az MLSZ Heves Megyei igazgatója javaslatára 2011 augusztusától az egri stadion a Szentmarjay Tibor Városi Stadion nevet viseli. Ezzel a város annak az embernek állított emléket, aki évtizedeken át játékosként, edzőként és sportvezetőként szolgálta az egri labdarúgást, és a számára felkínált más lehetőségek ellenére is Egerben maradt.
A stadion 1954-es megnyitásától kezdve a városi futball meghatározó helyszíne. A létesítmény az évtizedek során átalakításokon, felújításokon is átesett. Az élvonalbeli szerepléshez szükséges fejlesztések során a lelátók, a kerítés és a vendégszektor is megújult, 2013-ban pedig a világítás kiépítése is elkészült.
A stadion névadása nem csupán egy tábla cseréjét jelentette: egy olyan sportember emlékét őrzi, akinek a neve az egri labdarúgás sikereivel, a város iránti hűséggel és a sport iránti elkötelezettséggel kapcsolódott össze.
Egy élet Eger szolgálatában
Szentmarjay Tibor 2016. január 31-én Budapesten hunyt el. Hamvait az egri Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra.
A sportember emléke az eredményeiben, tanítványaiban, az egri futball történetében és a róla elnevezett stadionban él tovább. Azok számára, akik látták játszani vagy dolgoztak vele, nemcsak egy kiváló futballista és edző volt, hanem egy olyan ember is, aki következetesen kitartott a város mellett, amelyet otthonának választott.
Az egri labdarúgás történetének egyik meghatározó alakja lett – igazi lokálpatrióta, aki Egerhez kötötte az életét.
A cikk alapjául szolgáló életrajzot dr. Szecskó Károly történész, levéltáros írta, akinek munkássága szintén Eger múltjának és neves személyiségeinek megismertetését szolgálta. 1957-ben főiskolásként került a városba, és egész életében azon dolgozott, hogy Eger történelmét, értékeit és kiemelkedő alakjait közelebb hozza az emberekhez. 2020. február 27-én hunyt el, de jegyzetei és tudása felesége segítségével továbbra is hozzájárulnak a város múltjának megismeréséhez.
Források
Szentmarjay Tibor Stadion rövid története – Minden, ami Eger
Stadion utca története (Érsekkert) – Minden, ami Eger
Szecskó Károly – 105 éve született Szentmarjay Tibor (1921–2016)
Borítókép: A Szentmarjay Tibor Városi Stadion – Fotó: Szinok Gábor
