Eger és Felnémet között, a Bükk hegyeinek ölelésében található a Berva-völgy, amelynek neve több generáció számára egyet jelentett a munkával, az iparral és egy különleges közösségi élettel. Aki ma erre jár, az egykori nagyüzem épületeit, a lakótelepet és a környező erdős hegyoldalakat látja. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban egészen más kép fogadta az ide érkezőket: több ezer ember dolgozott a völgyben, saját vasúti hálózat szolgálta az üzemet, a lakótelepen mozi, üzletek, óvoda, bölcsőde és kultúrház működött.
A Berva története ugyanakkor nem az ipari építkezéssel kezdődött. A második világháború előtt a terület még az egri érsekség mezőgazdasági birtokaihoz tartozott, és egy olyan elnevezés is fennmaradt róla, amelyet ma már kevesen ismernek: Pujkás.
A Pujkástól a Berva-völgyig
A Berva név földrajzi értelemben nagyobb területet jelöl, mint a köznyelvben használt elnevezés. Több hegyvonulat, az ezek között húzódó völgyek és a mellettük található sík szántóterületek összefoglaló neve. A hétköznapi szóhasználatban azonban elsősorban a völgyet, az egykori Finomszerelvénygyárat és a hozzá kapcsolódó lakótelepet értjük alatta.
Fekete Péter 2011-ben megjelent, Eger és Felnémet földrajzi neveivel foglalkozó munkájában külön is kitér a terület régebbi elnevezésére. A második világháború előtt az egri érsekségnek pulykatenyésztő telepe működött ezen a vidéken. Emiatt a környéket Pujkásnak is nevezték.
Az érsekségnek szántóföldjei voltak Felnémet és Felsőtárkány között. A mai ipari terület helyén tehát korábban mezőgazdasági művelés folyt. A terület arculatát alapvetően az 1940-es évek végétől meginduló iparosítás változtatta meg.
A Pujkás név azért is érdekes, mert jól mutatja, mennyire más volt a táj használata az ipari korszak előtt. A ma ismert Berva-völgy egykori mezőgazdasági múltja sokkal kevésbé él a köztudatban, mint a gyár története.
Miért éppen ide épült a hadiüzem?
A második világháború után az ország gazdaságpolitikájában kiemelt szerepet kapott a nehézipar és a gépipar fejlesztése. Az 1949-ben elfogadott első ötéves terv az iparosítás felgyorsítását tűzte ki célul. Az új ipari létesítmények telepítése a vidéki városokat is érintette.
Eger mellett a Berva-völgyet választották ki egy jelentős hadiipari beruházás helyszínéül.
A választásban a terület földrajzi adottságai is szerepet játszottak. A völgy a Bükk lábánál, a sűrűbben lakott városrésztől távolabb helyezkedett el. A szélesebb, laposabb területeken megfelelő helyet találtak az üzemi épületeknek, miközben a környező hegyoldalak természetes takarást biztosítottak.
A 2019-ben megjelent Közösségi élet egykor a Berva-völgyben című egyetemi kötetben olyan családi visszaemlékezés is olvasható, amely szerint a hadiüzemi rendeltetés miatt az épületeket a hegyek közé, a repülőgépekről nehezen észrevehető módon helyezték el. A beszámoló szerint a környező hegyek fölé leginkább a kémény emelkedett.
A visszaemlékezés a korabeli lőszergyártásról és a próbalövésekről is említést tesz. Az egyik családi történet szerint a lőszerek kipróbálásakor a dolgozóknak le kellett hasalniuk arra az esetre, ha robbanás történne.
A hadiipari rendeltetés tehát nem csupán a gyár termelési profilját határozta meg, hanem a telephely kialakítására is hatással volt.
1949-ben megérkeztek az első építők
A BÉTA Beruházási Vállalat 1949-ben érkezett a Berva-völgybe. Feladata a terület felmérése és az épülő ipari üzemhez szükséges munkaerő toborzása volt.
A beruházás az ország vidéki ipartelepítési programjába illeszkedett. Eger számára különösen jelentős fejlesztést jelentett, hiszen a város addigi gazdasági életében nem volt hasonló méretű gépipari üzem.
Az építkezés 1951-ben fejeződött be, és megkezdődött a termelés.
Az új vállalatot kezdetben Irodagépgyár néven jegyezték be. A következő években több elnevezést is használtak:
Irodagépgyár;
számú Vállalat Felnémet;
Fémszerelvénygyár Eger;
Finomszerelvénygyár Eger;
Vegyipari Szerelő Vállalat.
1953 februárjában már megjelent a Finomszerelvénygyár Eger elnevezés, majd a szervezeti átalakítások után 1955-ben ismét összevonták a telephelyen működő vállalatokat. Ekkor alakult ki a hosszú évtizedekig használt Finomszerelvénygyár név.
A dolgozók és a környékbeliek azonban a hivatalos elnevezésektől függetlenül Bervának hívták az üzemet.
A mezőgazdaságból az iparba
A gyár működésének megindításához nemcsak épületekre és gépekre, hanem megfelelő szakemberekre is szükség volt.
Az első szakembergárda egy részét az ország különböző ipari üzemeiből irányították Egerbe. A vezetők, mérnökök és szakmunkások mellett azonban nagy számban alkalmaztak helyi munkaerőt is.
Az üzemekben dolgozók elsősorban egriek, felsőtárkányiak és felnémetiek voltak. Sokan korábban mezőgazdaságból éltek, így számukra a gyár teljesen új munkakörnyezetet és életformát jelentett.
A Közösségi élet egykor a Berva-völgyben című tanulmány egy különösen érdekes adatot is közöl: az első években mintegy nyolcezer ember fordult meg a gyárban, a létszám pedig a nagy munkaerőmozgás következtében csaknem négyszer cserélődött.
A felsőtárkányiak számára különösen jelentős változást hozott az új munkahely. A községben az 1950-es évek közepéig az erdő biztosította sok család megélhetését. A Berva azonban egyre több embernek kínált kiszámíthatóbb ipari munkát.
A tanulmányban idézett adatok szerint 1970-ben Felsőtárkány lakosságának kétharmada már az iparban dolgozott, a keresőképesek fele pedig a Bervában vállalt munkát.
Az 1980-as években már 28 községből jártak be dolgozók az egri telephelyre. A gyár tehát nem csupán Eger, hanem a környező települések gazdasági életében is meghatározó szerepet töltött be.
A Berva munkahelyet, megélhetést és szakmai előrelépési lehetőséget jelentett olyan családok számára is, amelyekben korábban nem volt ipari munkás.
A gyár termékei: a lőszertől a kávéfőzőig
A Berva történetében a hadiipari termelés mellett hamarosan egyre nagyobb szerepet kaptak a polgári termékek.
Az állami megrendelések változása miatt a vállalatnak folyamatosan új gyártási lehetőségeket kellett keresnie. A kezdeti időszakban az irodagépek és a különféle fémalkatrészek mellett mezőgazdasági és más ipari termékek készültek.
A Magyar Nemzeti Levéltár összefoglalója szerint az évtizedek során rendkívül változatos termékpaletta alakult ki.
Készült itt többek között:
irodagép;
mezőgazdasági borona;
csillagszóró;
méhkaptár;
kerékpáragy;
orvosi fecskendő;
kávéfőző;
motorkerékpár-porlasztó;
járművillamossági berendezés;
Berva moped;
Panni robogó;
háztartási hűtőgépkompresszor;
pneumatikus és egyéb ipari szerelvények;
később Suzuki-alkatrészek és autóbusz-ajtóműködtető berendezések.
1954-ben a vállalat már Élüzem elismerést kapott. Az 1955-ös évben 1824 dolgozót foglalkoztatott.
Az üzem termelési szerkezetének átalakulása különösen az 1950-es évek második felében gyorsult fel. A gyárnak új, hosszabb távon is gazdaságosan előállítható termékekre volt szüksége.
A Berva moped és a Panni robogó
A gyár legismertebb terméke kétségtelenül a Berva segédmotoros kerékpár lett.
1957-ben ismét megrendeléshiánnyal küzdött az üzem, ezért új gyártási lehetőséget kerestek. A megoldást a kismotorgyártás jelentette. Az 1957–1958-as időszakban alig másfél év alatt megtervezték és előkészítették a Berva gyártását.
A 48 köbcentiméteres, egyszemélyes jármű motorral és pedállal egyaránt működtethető volt. Megjelenése olyan időszakra esett, amikor a magánhasználatú személyautó a magyar családok többsége számára még elérhetetlen volt. A kerékpár és a motorkerékpár jelentette az egyéni közlekedés reálisan elérhető lehetőségét.
A Berva ezért nem egyszerűen egy új ipari termék volt. A fiatalok számára a korszerűbb közlekedés és a nagyobb önállóság lehetőségét jelentette.
A következő jelentős fejlesztés a Panni robogó lett. A kétszemélyes jármű gyártásával a gyár újabb járműkategóriában jelent meg.
1959-ben elkészültek az első 125 és 250 köbcentiméteres motorkerékpár-porlasztók is. A vállalat járművillamossági termékek, például irányjelzőkhöz használatos villogóegységek gyártásába is bekapcsolódott.
A kismotorok és a járműipari alkatrészek gyártása komoly szakmai fejlődést követelt. Hegesztőkre, festőkre, járműszerelőkre és új technológiai szakemberekre volt szükség.
A hatvanas évek elején a Finomszerelvénygyár már külpiacokra is termelt.
1964-től a hűtőkompresszor is fontos termék lett
A gyár termelési profiljának következő meghatározó állomása a hűtőkompresszor gyártásának elindítása volt 1964-ben.
A vállalat ettől kezdve egyre szélesebb körben kapcsolódott a háztartási gépiparhoz és a különféle ipari szerelvények előállításához.
A későbbi évtizedekben a pneumatikus automatikaelemek gyártása is jelentős szerepet kapott. A svéd Mecman vállalattal kialakított együttműködés révén a Berva olyan ipari termékeket is előállított, amelyek a korszerű automatizálási rendszerekben kaptak szerepet.
A termékpaletta folyamatos változása mutatja, hogy a vállalat nem egyetlen gyártási területre építette a működését. A hadiipari feladatoktól a háztartási termékeken át a járműipari és pneumatikai alkatrészekig sokféle gyártási tevékenység kapcsolódott a Berva nevéhez.
Lakótelep épült a gyár dolgozóinak
A nagyüzem létrejötte nemcsak a munkaerőpiacot változtatta meg. A gyárnak szüksége volt olyan lakásokra is, amelyekben az újonnan érkező szakemberek és a helyi dolgozók elhelyezhetők voltak.
Az 1950-es években megkezdődött a lakótelepi építkezés.
Két lakótelepi egység alakult ki. A II. számú lakótelepen a gyár vezetőinek és más fontos munkakörökben dolgozóknak épültek szolgálati lakások. Ezek között földszintes, kertes sorházak is voltak.
Az I. számú lakótelep lett a köznyelvben ismert Ötös Lakótelep. A nevét onnan kapta, hogy kezdetben mindössze öt lakóépület állt itt.
A lakótelep történetének egyik különleges fejezete az építkezésekhez kapcsolódó kényszermunka. A korábbi visszaemlékezések szerint a lakótelep egyes épületeinek építésében a recski kényszermunkatábor foglyai is részt vettek.
A gyár és a lakótelep között kultúrház, valamint két épületből álló munkásszálló helyezkedett el. Külön férfi- és női szállásépület működött.
A lakótelep nem egyszerűen néhány lakóház együttese volt. A gyár dolgozóinak mindennapi életéhez szükséges intézményeket is fokozatosan kialakították.
Város a városban: bolt, mozi, orvosi rendelő
A Berva lakótelep különleges vonása az volt, hogy az ott élők számára szinte minden fontos szolgáltatás helyben elérhetővé vált.
A szolgáltatóházban élelmiszerbolt, fodrászat, fogorvosi és orvosi rendelő, valamint különböző közösségi helyiségek működtek.
Az 1960-as években tovább bővült az ellátás. Az 1965-ben megszervezett üzemi orvosi szakrendelés a gyár dolgozói mellett a környéken élőknek, így a felnémetieknek és a felsőtárkányiaknak is lehetőséget adott a fogászati ellátás igénybevételére.
Az 1967-es korabeli újságcikk már 110 férőhelyes óvoda-bölcsődét, száz férőhelyes mozit, kisvendéglőt, presszót, fodrászatot és fűszerüzletet említett.
A szolgáltatóház földszintjén működött a bolt, a fodrászat, a fogorvos és a körzeti orvos rendelője, valamint a kocsma és az olvasósarok. Az emeleten óvoda és bölcsőde kapott helyet.
A bölcsőde először egy kétszobás lakásban működött az egyik lakóépületben. A gyermekek számának növekedése miatt azonban rövid időn belül nagyobb helyiségre volt szükség. 1961-ben a korábban munkásszállóként használt épületrészben is kialakítottak gyermekintézményi helyiségeket.
A szülőknek ez nagy segítséget jelentett, hiszen a gyárban dolgozó anyák és apák a munkahelyükhöz közel tudhatták gyermekeiket.
A lakótelep valóban sajátos, önálló életet élő közösséggé vált. Az ott lakók munkájuk, gyermekeik, szabadidejük és mindennapi ügyeik révén is szorosan kapcsolódtak egymáshoz.
Amikor még sártenger vezetett a gyárhoz
A Berva-völgy közlekedése a kezdeti években egyáltalán nem volt egyszerű.
Az építkezés és a termelés megindulásakor az utak állapota sok kívánnivalót hagyott maga után. A gyár történetét bemutató 1971-es kiadványban is felidézték, hogy az első években a dolgozóknak sártengerrel kellett megküzdeniük.
A gumicsizma és az esőköpeny szinte nélkülözhetetlen felszerelés volt.
A visszaemlékezések szerint a téli közlekedés sem volt könnyebb. Előfordult, hogy a dolgozóknak nagy hóban gyalog kellett megtenniük az utat az egyes üzemek között, mert az autóbusz nem tudott továbbhaladni.
A környező településekről érkezők kezdetben lovas kocsikkal, később teherautókkal, majd autóbuszokkal jutottak el a gyárba. A fakaruszok megjelenése is fontos változást jelentett.
A gyári autóbuszok idővel a telephelyen belül is közlekedtek. A dolgozókat annál az üzemnél tették le, ahol munkájukat végezték.
A Berva közlekedéstörténetének különösen érdekes része a felsőtárkányi keskeny nyomközű vasút kapcsolata a gyárral. A faüléses szerelvény a dolgozókat egészen a gyár kapujáig szállította.
A Berva saját vasúti hálózata
A Berva-völgy ipartörténetéhez szorosan hozzátartozik az egykori vasúti infrastruktúra.
A terület nemcsak közúton kapcsolódott a környező településekhez. Az ipari szállítás számára normál nyomtávú iparvágány is rendelkezésre állt, miközben a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút keskeny nyomtávú vonala is elérte a környéket.
Az Eger-Felnémet állomás felől érkező iparvágány a gyár területére vezetett. Az üzemen belül további vágányok szolgálták a különböző épületek és raktárak megközelítését.
A vasúti áruszállítás a gyár működésének fontos része volt. A nagy mennyiségben előállított termékek és a gyártáshoz szükséges alapanyagok mozgatását is segítette.
Az egykori vasúti hálózatnak ma már csak nyomai találhatók meg. A vágányok bontása több ütemben történt, 2012 nyarára a régi üzemi pályák jelentős része eltűnt.
Az IHO 2012-ben megjelent, Elmúló vasútvonalak a Berva-völgyben című írása részletesen bemutatta az egykori vasúti kapcsolatok történetét, a megmaradt sínszakaszokat és a bontás folyamatát.
A gyár egykori vasúti világa különösen érdekes része Eger ipari örökségének. Aki ma a völgyben jár, annak talán nehéz elképzelnie, hogy egykor vasúti szerelvények mozogtak az üzemi épületek között.
Kultúrház, zenekar, mozi és közösségi élet
A Berva-völgy nemcsak munkahely és lakóhely volt. A gyár körül önálló kulturális és szabadidős élet alakult ki.
A lakótelepi kultúrház fontos szerepet játszott a közösség mindennapjaiban. Színjátszó csoport, zenekar, ifjúsági klub és különböző szakkörök működtek benne.
A lakók számára egy 1500 kötetes letéti könyvtár is rendelkezésre állt.
A gyár dolgozóiból zenekarok szerveződtek. Működött szalonzenekar és cigányzenekar, amely a nótaénekeseket kísérte. A fiatalabb korosztály számára beatzenei esteket és bálokat rendeztek, évente öt-hat alkalommal.
Ezekre az eseményekre nemcsak a lakótelepiek, hanem az egriek közül is sokan kiutaztak.
A kultúrházban fővárosi előadóművészek, humoristák és a Ki mit tud? televíziós vetélkedő ismert szereplői is felléptek.
Az állami ünnepeken katonai fúvószenekar ébresztette a lakókat. A közösségi élethez hozzátartoztak a közös rendezvények, a szakkörök és a különböző ünnepségek is.
A lakótelepen az emberek nemcsak a munkahelyükön találkoztak. A szomszédok közötti kapcsolatok sokszor családi szintűvé váltak.
Sportélet a Bervában
A sport a gyári közösség egyik legfontosabb összetartó ereje volt.
A Bervai Vasas sportköreit 1952-től támogatta anyagilag a gyár. Később több sportágban is jelentős eredményeket értek el a vállalat dolgozói és a lakótelep fiataljai.
Az 1958-ban megalakított labdarúgó-szakosztály 1966 és 1968 között a megyei első osztályban szerepelt, 1970-ben pedig az NB III-as csoportba került. 1971-ben a Bervai Vasas elnevezés Egri Vasasra változott.
A lakótelepen kézilabdapálya, salakos futballpályák és teniszpálya is működött. A sportolási lehetőségeket a dolgozók és a fiatalok egyaránt használhatták.
A kézilabda különösen népszerű volt. A női csapat NB II-es mérkőzéseire nagy számban érkeztek nézők.
Rendszeresen rendeztek üzemi labdarúgó-bajnokságot, asztalitenisz- és sakkversenyeket is.
A sportpályák kialakításában a vállalat támogatása mellett a lakók társadalmi munkája is fontos szerepet kapott.
A Berva sportélete tehát nemcsak versenysportról szólt. A közös mozgás, a szabadidős programok és az utánpótlás nevelése a lakótelepi közösség mindennapjainak része volt.
Kertek, ünnepek és kirándulások
A lakótelepi élet egyik sajátossága az volt, hogy a házak mellett kisebb kertek is tartoztak a lakókhoz.
A visszaemlékezések szerint ezek a kertek nem pusztán a háztartások kiegészítő területei voltak. A szomszédok gyakran együtt dolgoztak, megosztották egymással a termést, és közös főzéseket is rendeztek.
Egy május elsejei felvonulás után például a brigád tagjai valamelyik család kertjében gyűltek össze. Volt, aki süteményt vitt, mások bográcsban főztek, és közösen töltötték a délutánt.
A gyári közösség számára az ünnepek is különleges alkalmakat jelentettek.
A karácsonyi időszakban a lakótelep gyermekei együtt nézték a feldíszített fákat, szilveszterkor pedig előfordult, hogy ötven-hatvan ember ünnepelt együtt. Éjfélkor lekapcsolták a világítást, majd az új év beköszöntésekor egyszerre gyulladtak fel a fények.
A gyárnak saját autóbusza is volt, amelyet a dolgozók kirándulásokra is igénybe vehettek. A brigádok az ország különböző részeire utaztak, később pedig a külföldi kapcsolatok bővülésével Szlovákiába is szerveztek utakat.
A Berva tehát olyan közösségi környezetet teremtett, amelyben a munkahely, a lakóhely és a szabadidő szorosan összekapcsolódott.
A Berva fénykora és a létszám növekedése
A Finomszerelvénygyár évtizedeken keresztül Heves megye egyik meghatározó ipari vállalata volt.
Az 1955-ös 1824 fős létszám után a gyár tovább fejlődött. A későbbi évtizedekben már több ezer ember dolgozott a telephelyen. A vasúti és közúti szállítás, a különböző üzemi részlegek, a raktárak és a kiszolgáló létesítmények egy nagy ipari komplexumot alkottak.
A gyár fénykorában 3600 főt meghaladó dolgozói létszámról is beszámoltak. A Berva a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója lett.
A munkahelyek mellett a vállalat a dolgozók szociális ellátásáról is gondoskodott. Lakásokat, bölcsődét, óvodát, sportolási és kulturális lehetőségeket biztosított, valamint üdülési lehetőségeket is szervezett.
A vállalat működése sok család életét határozta meg. Előfordult, hogy ugyanabban a családban több generáció is a Bervában dolgozott.
A rendszerváltás és a gyár átalakulása
Az 1980-as évek végére a vállalat gazdasági helyzete egyre nehezebbé vált. A gyári lakótelep fenntartása is komoly terhet jelentett.
1988-ban a gyár felajánlotta a szolgálati lakásokat az ott élő 280 családnak megvételre. Az akkori felmérés szerint a bérlők jelentős része élt volna a vásárlás lehetőségével.
A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás tovább nehezítette a Finomszerelvénygyár helyzetét. A kelet-európai piacok visszaesése és a korábbi megrendelések elvesztése a termelésre is hatással volt. Különösen érzékenyen érintette a vállalatot az Ikarus megrendeléseinek visszaesése.
július 1-jétől a vállalat Berva Finomszerelvénygyártó Rt. néven, állami tulajdonú részvénytársaságként működött tovább.
Az év elején még 2367 dolgozója volt, októberre azonban a létszám 1890 főre csökkent. 1993-ban újabb elbocsátások következtek, a dolgozói létszám ekkor körülbelül 1500 főre esett vissza.
A vállalat öncsődöt jelentett, majd átalakítások, tulajdonosváltások és hosszú felszámolási folyamat következett.
A korábban egységes ipari terület fokozatosan feldarabolódott. A régi épületek egy része új vállalkozások használatába került, más épületek állapota leromlott.
A gyár történetének vége nemcsak egy nagyvállalat megszűnését jelentette. Az egykor összetartó munkahelyi közösségek is fokozatosan szétestek.
A Berva-völgy ipari öröksége napjainkban
A Berva-völgy mai arculatán egyszerre látszik a természet és az ipari múlt.
A 2023-ban készült magaslati felvételeken jól kivehető az egykori gyártelep szerkezete. A hegyoldalak erdős részei körülölelik a csarnokokat, a régi üzemi utak és épületek pedig ma is őrzik az ipari korszak nyomait.
Az egykori gyárterület már nem az a hatalmas, egységes termelési központ, amelyet a korábbi dolgozók ismertek. A területen különböző vállalkozások működnek, miközben egyes épületek használaton kívül kerültek.
A terület múltjához környezetvédelmi kérdések is kapcsolódnak. A Greenpeace Magyarország az egykori Berva iparterületén ipari eredetű talajszennyezésekről és kármentesítési feladatokról számolt be. A felmérés a 29 hektáros iparterület több részét is érintette.
A Berva történetének megőrzése ezért nem csupán az egykori termékek, a gyárépületek vagy a régi munkagépek bemutatását jelenti. Ugyanilyen fontos a dolgozók, a lakótelepiek és a környező települések lakóinak emlékezete.
A Pujkásból ipari központ lett, a völgyben gyár épült, körülötte lakótelep és sajátos közösség alakult ki. A Berva évtizedeken át Eger és a környező falvak gazdasági életének egyik legfontosabb helyszíne volt.
A gyár neve ma már elsősorban a régi dolgozók, a Berva mopeden felnőtt generációk és a helytörténet iránt érdeklődők emlékeiben él. A völgy azonban továbbra is őrzi annak a korszaknak a nyomait, amikor itt emberek ezrei dolgoztak, és egy egész közösség mindennapjait határozta meg a Berva.
Források
Kapcsolódó korábbi írások a Minden, ami Eger blogon:
A Berva-völgy madártávlatból – ahol Eger egyik legnagyobb gyára működött
Régi idők, letűnt korok: gyár a Berva-völgyben
Elmúló vasútvonalak a Berva-völgyben
A Berva lakótelep az egykori egri Finomszerelvénygyár (Berva Rt.) dolgozóinak épült, 1954-ben
75 éves az Ötös Lakótelep – Egy városrész, ahol a történelmet emberek írták
Ikonikus motorok emlékeztetnek egy elvesztegetett magyar lehetőségre
További történeti és levéltári források:
IHO: Elmúló vasútvonalak a Berva-völgyben
Greenpeace Magyarország: Felsőtárkány, Berva-völgy
Borítókép: A Berva-völgy és az egykori Finomszerelvénygyár területe madártávlatból.