A Bükk és a Bükkalja nemcsak a legismertebb kirándulóhelyeiről, hanem számos kevésbé ismert természeti és történelmi értékéről is nevezetes. A népszerű túraútvonalaktól távolabb olyan különleges helyszínekre bukkanhatunk, amelyek mellett sokan talán észrevétlenül elhaladnak. Vannak közöttük sziklafalak közé szorult szurdokok, magashegyi barlangok, különleges állattartó építmények, a magyar vaskohászat emlékei és egy középkori pálos kolostor romjai.
A Turista Magazin 2026. január 28-án megjelent összeállítása öt ilyen helyszínt mutat be. A felsorolt látnivalók nemcsak a természetjárók számára érdekesek: a Bükk geológiai múltjáról, az itt élő emberek egykori munkájáról és a térség történelméről is sokat elárulnak.
1. A Mész-patak szurdokvölgye – különleges sziklafalak Cserépfalu közelében
A Bükkalja egyik érdekes természeti képződménye a Cserépfalu közelében található Mész-patak szurdokvölgye, amelyet Kőporos-szurdok néven is ismernek. A helyszín különlegessége, hogy a közelben vezető útról szinte semmit nem lehet látni belőle, így könnyen elkerülheti azok figyelmét, akik nem kifejezetten ezt a természeti értéket keresik.
A szurdok két oldalát meredek, világos színű sziklafalak határolják. Első pillantásra akár mészkőnek is gondolhatnánk a kőzetet, valójában azonban vulkáni eredetű riolittufáról van szó. A falakról helyenként finom kőpor pereg le, innen ered a Kőporos-szurdok elnevezés is.
A képződmény méretei ugyan nem hatalmasak, látványa mégis figyelemre méltó. A szoros hozzávetőleg 50 méter hosszú, mindössze 2–3 méter széles, a sziklafalak pedig 6–8 méter magasra emelkednek. A közel függőleges falak között egészen más arcát mutatja a Bükkalja, mint amit a környék lankás dombvidékén megszokhattunk.
A szurdok felülről közelíthető meg, majd lépcsősoron lehet lejutni a völgy aljára. Innen közelebbről is megfigyelhetők a riolittufa különleges formái és a természet által kialakított sziklafalak.
A Mész-patak szurdokvölgye a Bükkaljai Kő-út túramozgalom egyik ellenőrző pontja is. A Kaptárkő Egyesület által szervezett jelvényszerző túra során a résztvevők különböző állomásokat keresnek fel, és az igazolófüzetben rögzítik az egyes helyszíneken található pontkombinációkat.
A Bükkalja kőzettani és kultúrtörténeti értékei iránt érdeklődőknek érdemes felidézni a Minden, ami Eger korábbi írásait is. A Cserépfalu környéki barlanglakások és a térség tufába vájt emlékei jól érzékeltetik, milyen sokféleképpen használták fel az itt található vulkáni kőzetet.
2. A Kőrös-barlang – az ország legmagasabban fekvő barlangja
A Bükk-fennsík nyugati részén, 932 méteres magasságban található a Kőrös-barlang, más néven Kőrös-lyuk. Egyesek Kőrös-bérci-barlangként is emlegetik. Elhelyezkedése önmagában is különlegessé teszi: a Turista Magazin ismertetése szerint ez Magyarország legmagasabban fekvő barlangja.
Nevét a közelében emelkedő Kőrös-bércről kapta, amelynek elnevezése a környéken egykor jellemző kőrisfákra vezethető vissza.
A barlang bejárata már kívülről is látványos. A széles sziklafal aljában egy szépen ívelt nyílás vezet a belső térbe. Belépve azonban egészen különleges látvány fogadja a kirándulót: a barlang mennyezetén egy hatalmas természetes nyílás található, amelyen keresztül az erdő is láthatóvá válik.
Ez a természetes ablak teszi igazán egyedivé a helyszínt. A fák lombjai és a barlang belső világa különleges látványt alkotnak, ezért a helyszín a természetfotósok számára is érdekes célpont lehet.
Aki tovább merészkedik a barlangban, egy nagyobb belső terembe jut, ahonnan egy szűkebb folyosó vezet egy magasabban fekvő kisebb üregbe. A teljes barlang hossza 42 méter.
A Kőrös-barlang nemcsak látványos természeti képződmény, hanem tudományos szempontból is jelentős lelőhely. A régészeti feltárások során cserépedény-töredékek, kisemlősök csontjai, valamint barlangi medve és barlangi oroszlán maradványai is előkerültek. Ezek a leletek a Bükk ősi élővilágáról és az egykori emberi jelenlétről is fontos információkat szolgáltatnak.
A barlang fokozottan védett természeti érték, ugyanakkor a Turista Magazin ismertetése szerint szabadon látogatható. A belső részek megtekintéséhez zseblámpa ajánlott.
A helyszín a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Olasz-kapui tanösvényének egyik állomása. A környék felfedezése során a Bükk-fennsík jellegzetes erdőségeivel, sziklaképződményeivel és különleges karsztformáival is találkozhatunk.
A Minden, ami Eger korábbi, „Körtúra a Bükk-fennsíkot őrző köveken” című írása szintén az Olasz-kapu térségéből induló túrákat mutatja be. A fennsíkot övező sziklavonulatok, az Őserdő és a Bél-kő felé vezető útvonalak együtt igazán változatos kirándulási lehetőséget kínálnak.
3. A tibolddaróci kőhodály – ezer juh egy sziklába vájt építményben
A Bükkalja építészeti öröksége nemcsak a lakóházakból, pincékből és barlanglakásokból áll. A könnyen megmunkálható riolittufa lehetőséget adott arra is, hogy az emberek a gazdasági élethez szükséges helyiségeket közvetlenül a kőzetbe alakítsák ki.
Ennek egyik különleges példája a Tibolddaróc és Kács között található kőhodály.
A kőhodály egy tisztáson álló, sziklába vájt állattartó építmény. Méretei alapján is figyelemre méltó: hossza megközelíti a 24 métert, szélessége körülbelül 4 méter, belmagassága pedig meghaladja a két métert.
A 19. század végén a környék birtokosa, a Zichy család mintegy ezer juhot tartott itt. Az állatok elhelyezésére szolgáló építmény kialakítása jól mutatja, hogy a helyi adottságokat milyen célszerűen használták fel a gazdálkodásban.
A belső tér egyik legérdekesebb részletét a hatalmas, gondosan kifaragott kőoszlopok jelentik. Ezek tartják a sziklamennyezetet, amely természetes fedést biztosít az egykori hodály számára.
Aki belép a félhomályos belső térbe, egészen más építészeti világgal találkozik, mint amit egy hagyományos istálló vagy állattartó épület esetében megszokott. Itt maga a hegy lett az épület fala és mennyezete.
A kőhodály előtt halad el a Kő-völgy tanösvény, és a helyszín a Bükkaljai Kő-út túramozgalom egyik igazolóhelye is. A Turista Magazin szerint a legközelebbi megközelítési lehetőség Kács felől adódik, ahonnan kevesebb mint három kilométeres távolságot kell megtenni az S jelzésen, illetve a tanösvény T jelzését követve.
A kőhodály nem csupán egy régi gazdasági építmény. A Bükkalja sajátos kőkultúrájának fontos emléke, amely azt bizonyítja, hogy a térségben a természetes kőzetet nemcsak építőanyagként, hanem a mindennapi gazdálkodás szerves részeként is hasznosították.
A Minden, ami Eger korábban is foglalkozott ezzel a különleges örökséggel. „A bükk déli lábánál izgalmas tufaalakzatok rejtőznek az erdőkben” című cikkünk a kaptárkövek, a kőbe vájt helyiségek, a pincék és a kőhodályok világát mutatja be. A „Kisamerika a Bükkben” című írás pedig Cserépfalu barlanglakásain keresztül idézi fel a vidék egykori életmódját.
4. Az újmassai őskohó – a magyar vaskohászat egyik fontos emléke
A Bükk legismertebb kirándulóhelyei közé tartozik Lillafüred, de a környéken néhány kilométerrel távolabb olyan ipartörténeti emlékek is találhatók, amelyekről kevesebben tudnak.
Ilyen az Újmassai őskohó, amely a magyar vaskohászat történetének egyik jelentős műemléke.
A Garadna-patak közelében álló vasolvasztó kohót 1813-ban építtette Fazola Frigyes. A létesítmény a Bükk ipari múltjának fontos dokumentuma, hiszen a térségben a 18–19. században jelentős szerepet kapott a vasérc feldolgozása és a kohászati termelés.
A magyarországi vaskohászat fejlődésében Fazola Henrik és fia, Fazola Frigyes munkássága meghatározó volt. A család tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mai Miskolc környéke, különösen Felsőhámor és Ómassa térsége a hazai vasipar egyik fontos központjává váljon.
Az őskohó mai formáját az 1831-es átépítés során nyerte el. A több mint 11 méter magas építmény négy pilléren áll, három szintje pedig csonka gúla alakját idézi. A különleges szerkezet nemcsak ipartörténeti, hanem építészeti szempontból is érdekes.
A kohóban 1872-ig olvasztottak vasércet. Ezt követően a termelés megszűnt, az építmény azonban fennmaradt, és az utókor számára is megőrizte a korabeli technológia emlékét.
Az őskohó mellett található a Massa Múzeum, amely további betekintést nyújt a térség vasipari múltjába. A Felsőhámorban működő Központi Kohászati Múzeum szintén fontos helyszín azok számára, akik szeretnék megismerni a magyar vaskohászat fejlődését és a Fazola család munkásságát.
Az újmassai őskohó különlegessége, hogy egy olyan korszakot idéz meg, amikor a Bükk erdőségei, patakjai és ásványkincsei nemcsak a természetjárók számára jelentettek értéket, hanem egy fejlődő iparág alapját is biztosították.
A mai kiránduló számára Lillafüred és környéke elsősorban a természeti szépségekről ismert, de az őskohó felkeresésével a táj ipari múltjába is bepillantást nyerhetünk.
5. A szentléleki pálos kolostor – középkori romok a Bükk erdeiben
A Bükk egyik különleges történelmi emléke a Szentléleki pálos kolostor, amely Ómassa közelében, a Kis-fennsík peremén található.
A kolostor és templom romjai nemcsak műemléki értékük miatt érdekesek, hanem azért is, mert a középkori szerzetesi élet egyik fontos helyszínét őrzik. A hegyvidéki környezet, az erdők közelsége és a források jelenléte megfelelő feltételeket biztosítottak az itt élő szerzetesek számára.
A kolostort a 14. század elején alapították, és közel háromszáz éven keresztül lakták. A Minden, ami Eger korábbi kutatásai és a helyszín történetét bemutató írása szerint már 1240-ben remeték éltek ezen a vidéken, 1313-ban pedig már bizonyosan állt itt a Szentlélekről elnevezett kolostor.
A pálosok a magyar alapítású szerzetesrend tagjai voltak. Életükben fontos szerepet játszott a világtól való elvonulás, a csend és a természet közelsége. A Bükk erdőségei között fekvő kolostor ezért különösen alkalmas helyszín volt számukra.
A templom romjainak nagy része ma is felismerhető. Az egykori gótikus templom falai mellett a kolostor épületeinek és a kerengőnek a maradványai is fennmaradtak. A régészeti kutatások több építési korszakot különítettek el, így a helyszín története jóval összetettebb annál, mint amit a ma látható falak önmagukban elárulnak.
A kolostor közelében található a Szentléleki-patak forrása, amely egykor a szerzetesek vízellátását biztosíthatta.
A szerzetesi élet a 16–17. század fordulóján megszűnt, a kolostor elnéptelenedett, épületei pedig fokozatosan rommá váltak.
A helyszín látogatásakor fontos figyelembe venni a műemléki állapotot és az esetleges korlátozásokat. A Turista Magazin cikkének megjelenésekor állagmegóvási munkák folytak, ezért a romok belsejébe nem lehetett bemenni, csak kívülről lehetett körbejárni az épületegyüttest. Az aktuális látogatási feltételekről indulás előtt érdemes tájékozódni.
A Minden, ami Eger szeptemberben külön cikkben is bemutatta a helyszínt „Bükkszentlélek – ahol több mint hétszáz éve remeték keresték a Bükk csendjét” címmel. Az írás a korai remeték története mellett a régészeti feltárások eredményeit, a templom építéstörténetét és a kolostor pusztulását is részletesen ismerteti.
Öt különleges helyszín, öt különböző történet
A Bükk és a Bükkalja látnivalói között nemcsak a jól ismert kirándulóközpontok érdemelnek figyelmet. A Mész-patak szurdokvölgye a vidék vulkáni eredetű kőzeteit mutatja be, a Kőrös-barlang különleges földrajzi elhelyezkedésével és őslénytani leleteivel hívja fel magára a figyelmet.
A tibolddaróci kőhodály a régi gazdálkodás és a helyi kőkultúra emléke, az újmassai őskohó a magyar ipartörténet egy fontos korszakát idézi, a szentléleki pálos kolostor pedig a középkori szerzetesi élet világába enged betekintést.
Az öt helyszín közös vonása, hogy mindegyik más oldaláról mutatja meg a Bükköt. A hegyvidék nemcsak erdőkből, sziklákból és kirándulóösvényekből áll: évszázadok emberi története, a természet és az itt élők munkája egyaránt formálta.
Érdemes tehát a megszokott útvonalakon túl is felfedezni a Bükköt. Sokszor éppen azok a helyek őrzik a legérdekesebb történeteket, amelyek mellett a legkevesebb turista fordul meg.
Források
Minden, ami Eger – Körtúra a Bükk-fennsíkot őrző köveken
Minden, ami Eger – A bükk déli lábánál izgalmas tufaalakzatok rejtőznek az erdőkben
Minden, ami Eger – Kisamerika a Bükkben
Minden, ami Eger – Kisamerika barlanglakások (Cserépfalu)
Minden, ami Eger – Bükkszentlélek, ahol több mint hétszáz éve remeték keresték a Bükk csendjét
Turista Magazin – Öt kevésbé ismert látnivaló a Bükk-vidéken
Kaptárkő Egyesület – Bükkaljai Kő-út
Természetjáró – Olasz-kapui tanösvény
Borítókép: A Bükk erdős vidéke és különleges természeti környezete – fotó: Lánczi Péter, Vörös Attila, Pálvölgyi Krisztina





