Eger egyik legismertebb városrésze, a Szépasszony-völgy hatvanöt évvel ezelőtt egészen más arcát mutatta. A domboldalakon szőlőültetvények húzódtak, a pincék környékén gazdasági épületek sorakoztak, a távolban pedig a történelmi város és a Nagy-Eged rajzolódott ki. A régi egri táj nemcsak a szőlőművelés mindennapjait idézi fel, hanem azt a korszakot is, amikor a város és a környező földek még sokkal szorosabban kapcsolódtak egymáshoz.
Eger látképe, amikor még a szőlő határozta meg a tájat
Az 1960-as évek elején a Szépasszony-völgy környékét még jelentős részben művelt földek, szőlőültetvények és gyümölcsösök jellemezték. A domboldalakon egymást követték a szőlősorok, a völgy felé vezető utak mellett kisebb gazdasági épületek és pincék álltak.
A háttérben már felismerhető Eger történelmi városmagja, a távolban pedig a Nagy-Eged magasodik. A beépített területek akkor még jóval kisebb kiterjedésűek voltak, a város környéki dombok pedig sok helyen közvetlenül kapcsolódtak a szőlőműveléshez.
A szőlőskertekben végzett munka évszázadokon keresztül meghatározta az egri családok életét. A metszés, a kapálás, a kötözés és a szüret nem csupán mezőgazdasági feladatot jelentett, hanem a helyi közösségek mindennapjainak is fontos része volt.
A szőlőművelés különösen nagy élőmunka-igénnyel járt. A meredekebb domboldalakon a gépek használata nehézkes volt, így a munkák jelentős részét kézzel végezték. A szőlőtőkék között dolgozó emberek, a puttonyok, a szüreti kosarak és a lovas kocsik sokáig hozzátartoztak az egri szőlőhegyek világához.
A Szépasszony-völgy története a 18. századig vezet vissza
Bár az egri szőlő- és bortermelés története jóval régebbi, a ma ismert Szépasszony-völgy pincesorainak kialakulása elsősorban a 18. század második feléhez kapcsolódik.
A terület egykor az egri püspökség birtoka volt, ezért a pincék kialakításához földesúri engedélyre volt szükség. Az Öregsor pincéinek építése 1774-ben kezdődött meg, és a következő években gyorsan növekedett a bor tárolására szolgáló üregek száma.
Egy 1778-as felmérés már 23 pincét említett, az 1781-es összeírás pedig 32 borospincét tartott nyilván. Ez jól mutatja, milyen gyorsan fejlődött az egri bortermeléshez kapcsolódó pincehálózat.
A fejlődéshez a 18. századi egri gazdaságpolitika is hozzájárult. Barkóczy Ferenc püspök intézkedései elősegítették a bortermelés és a borkereskedelem fellendülését. A növekvő termésmennyiség tárolásához megfelelő pincékre volt szükség, a környék geológiai adottságai pedig különösen kedveztek ezek kialakításának.
Koháry-völgyből Szépasszony-völgy
A ma közismert elnevezés nem mindig tartozott a területhez. A völgyet korábban Koháry-völgyként is ismerték, amelynek neve gróf Koháry Istvánhoz kapcsolódott. A történeti hagyomány szerint katonái az 1687-es egri visszafoglalás idején a városnak ezen a részén állomásoztak.
A Szépasszony-völgy elnevezés első ismert írásos előfordulása 1843-ból származik.
A név eredetéről több történet maradt fenn. Bakó Ferenc néprajzkutató egy ősi, mitikus nőalakhoz kapcsolta a Szépasszony elnevezést. Más hagyomány szerint egy szépségéről híres asszony árulta itt a bort, míg egy harmadik történet egy környékbeli villa női lakójához köti a nevet.
A különböző magyarázatok közül egyik sem tekinthető bizonyítottnak. A legendák ugyanakkor hozzátartoznak a völgy kulturális örökségéhez, és jól érzékeltetik, milyen fontos helyet foglalt el a terület az egriek emlékezetében.
Különleges pincék a vulkáni eredetű kőzetben
A Szépasszony-völgy pincéi azért is különlegesek, mert jelentős részük a környékre jellemző riolittufába épült. A vulkáni eredetű kőzet viszonylag könnyen faragható, ugyanakkor megfelelő körülményeket biztosít a bor tárolásához.
A tufába vájt pincékben általában 10–15 Celsius-fok közötti, viszonylag állandó hőmérséklet alakul ki. Ez különösen előnyös a borok érlelésénél, hiszen a nagy hőingadozás kedvezőtlenül befolyásolhatja azok minőségét.
Az egri pincék sajátossága, hogy sok esetben először magát a föld alatti tárolóhelyet alakították ki, és csak később építettek elé borházat vagy más gazdasági épületet.
A pincesorok között különleges építészeti emlékek is fennmaradtak. Az Öregsor 15. számú pincéjének bejáratánál például 1777-es évszám és barokk díszítőfaragások találhatók. A 9. számú pince kőfaragványai között vallási témájú ábrázolások is megfigyelhetők.
Ezek a részletek arra emlékeztetnek, hogy a pincék egykor nem egyszerűen gazdasági létesítmények voltak. Tulajdonosaik gyakran személyes, vallási vagy családi jelentőségű motívumokkal is díszítették őket.
Az 1960-as évek: változások az egri szőlőművelésben
A második világháborút követően az egri borvidék gazdasági szerkezete jelentősen átalakult. A földreform, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése megváltoztatta a birtokviszonyokat és a szőlőtermesztés szervezetét.
Az 1950-es évek végétől a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok egyre nagyobb szerepet kaptak a szőlőtermesztésben. A hagyományos kisparcellás gazdálkodás mellett fokozatosan megjelentek a nagyobb összefüggő ültetvények és a korszerűbb művelési módszerek.
A gépesítés azonban nem egyik napról a másikra változtatta meg a szőlőhegyek életét. A hatvanas évek elején a szőlőmunkák jelentős részét továbbra is kézzel végezték, különösen a nehezebben megközelíthető domboldalakon.
A szüret idején sok család számára természetes volt, hogy több nemzedék együtt dolgozott. A leszedett fürtöket kosarakba, vödrökbe gyűjtötték, majd puttonyokkal vagy más szállítóeszközökkel vitték tovább.
A szőlőműveléshez sajátos munkarend és közösségi élet kapcsolódott. A szüretet gyakran közös étkezések, beszélgetések és ünnepi alkalmak kísérték, amelyek az egri hagyományok részévé váltak.
Hogyan változott meg a Szépasszony-völgy?
A 20. század második felében a Szépasszony-völgy fokozatosan túllépett hagyományos gazdasági szerepén. A pincék egyre nagyobb része kapcsolódott a vendégfogadáshoz, a borkóstoláshoz és a turizmushoz.
A második világháború utáni földreformot követően újabb pincék is épültek, és a pincecsoport jelentősen bővült. Napjainkban a völgyben több mint 150 pince található.
A turisztikai fejlesztések egyik fontos időszaka 1999-ben kezdődött, amikor Eger városa a terület megújítását tűzte ki célul. A későbbi beruházások során rendezték a közterületeket, fejlesztették a parkolási lehetőségeket, és új díszpark is létesült.
A park ismert alkotásai közé tartozik a Szépasszony és a Hordón ülő Bacchus szobra, amelyek a völgy borászati hagyományaira utalnak.
A korábban elsősorban a bortermeléshez kapcsolódó terület mára Eger egyik legfontosabb turisztikai központjává vált. A pincékben helyi borászok kínálják boraikat, a vendéglátóhelyek és rendezvények pedig egész évben látogatókat vonzanak.
A völgy fejlődése ugyanakkor a környező tájat is átalakította. A régi mezőgazdasági területek egy részét utak, parkolók, épületek és turisztikai létesítmények váltották fel. A szőlőültetvények és a város közötti határ fokozatosan megváltozott.
A Nagy-Eged ma is őrzi a régi panoráma egyik legfontosabb részletét
A Szépasszony-völgyből Eger felé tekintve a Nagy-Eged különösen meghatározó eleme a látképnek. A várostól északkeletre emelkedő hegy a Bükk déli előterének egyik legismertebb magaslata, amely évszázadok óta összekapcsolódik az egri szőlő- és bortermeléssel.
A Nagy-Eged déli lejtőinek kedvező fekvése és sajátos talajadottságai különösen értékes szőlőtermő területet alkotnak. A hegy neve ma is összeforr az egri borvidék kiemelkedő minőségű boraival.
Miközben Eger beépített területei jelentősen növekedtek, a Nagy-Eged jellegzetes vonulata továbbra is a város látképének egyik állandó eleme maradt.
Egy korszak, amikor a város és a szőlőhegy még egymás mellett élt
A Szépasszony-völgy története jól példázza, hogyan változott meg Eger és környékének kapcsolata az elmúlt évtizedekben. A város egykor közvetlenül kapcsolódott a környező szőlőskertekhez, gyümölcsösökhöz és kisebb gazdaságokhoz. A földeken végzett munka, a pincék használata és a szőlőművelés évszázados hagyományai a helyi élet természetes részét jelentették.
Ma a Szépasszony-völgy elsősorban a borairól, vendéglátásáról és rendezvényeiről ismert, de történelmi jelentősége ennél jóval összetettebb. A tufába vájt pincék, a régi pincesorok és a környező dombok ma is őrzik a hagyományos egri szőlőgazdálkodás emlékeit.
Az 1961-es egri táj egy olyan világot idéz, amelynek számos részlete mára eltűnt. A város azonban továbbra is ugyanazok között a hegyek között fekszik, amelyek évszázadokon keresztül meghatározták történetét, gazdaságát és arculatát.
A Szépasszony-völgyben ma már más élet zajlik, mint hatvanöt évvel ezelőtt, de a szőlő és a bor hagyománya változatlanul Eger egyik legfontosabb öröksége.
Források
Minden, ami Eger – Szépasszony-völgyhöz kapcsolódó korábbi írások
Minden, ami Eger – Az egri szüret történetéhez kapcsolódó írások
Eger Magazin – Eger egykor és most, Szépasszony-völgy története
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták, történeti és építészeti érdekességek
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Csillagok, hóstyák és bikavér
Borítókép: Eger, Szépasszony-völgy, 1961. Szőlőültetvények a domboldalon, előtérben dolgozó emberekkel, távolabb a pincesorral, Eger városával és a Nagy-Egeddel. Fotó: Fortepan / Inkey Tibor, képszám: 120984.