Eger ipartörténetének egyik fontos szereplője a malomipar, amely évszázadokon keresztül biztosította a város és környéke lisztellátását. A régi vízimalmokat idővel korszerűbb üzemek váltották fel, de a gabona feldolgozásának hagyománya napjainkban is jelen van Egerben. A Sas úti malom környéke különösen érdekes helyszín, ahol a város ipari múltja és jelene találkozik.
Amikor még malomkerekeket hajtott az Eger-patak
Eger malomiparának története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a ma ismert ipari létesítményeké. A városon keresztülfolyó Eger-patak évszázadokon át nemcsak a település vízellátásában és mindennapi életében játszott szerepet, hanem fontos energiaforrásként is szolgált.
A patak mentén egymást követték a vízimalmok, amelyekben elsősorban gabonát őröltek, de más ipari tevékenységekhez is felhasználták a víz erejét.
Dr. Kapor Elemér helytörténeti kutatásai szerint az Eger-patak vízrendszerén egykor tizenkilenc nagyobb malom és egy kisebb darálómalom működött. Sartory József 1787-es térképén hét malom szerepelt, ami jól mutatja, milyen jelentős gazdasági szerepet töltöttek be ezek a létesítmények.
A malmok története szorosan összekapcsolódott az egri püspökség, a káptalan, valamint a városi polgárság életével. A malomtulajdon gyakran komoly jövedelmet jelentett, ezért a malmok birtoklása nemegyszer vitákhoz is vezetett.
A Sas út környékén már évszázadokkal ezelőtt is őröltek gabonát
A mai Sas út térsége nem véletlenül kapcsolódik Eger malomipari történetéhez.
A régi egri malmokat felsoroló helytörténeti munkák említik az egykori városi malmot, amely a régi vágóhíd környékén, a mai Sas út közelében helyezkedett el.
Ez különösen érdekes adat, hiszen azt bizonyítja, hogy Eger déli részén már a modern malomipar kialakulása előtt is jelen volt a gabonafeldolgozás.
A régi vízimalmok működése természetesen egészen más volt, mint a mai üzemeké. A patak vizét malomárkokon keresztül vezették a vízikerekekhez, amelyek mechanikus energiával hajtották az őrlőberendezéseket.
A malmok teljesítményét nagymértékben befolyásolta a vízhozam. Aszályos időszakokban kevesebb víz állt rendelkezésre, áradások idején pedig maga a víz jelenthetett veszélyt az épületekre és a berendezésekre.
A gőzmalmok megjelenése új korszakot nyitott
A 19. század második felében jelentős változások kezdődtek Eger malomiparában.
A hagyományos vízimalmok mellett megjelentek a gőzerővel működő üzemek, amelyek már nem függtek közvetlenül a patak vízhozamától.
1859-ben Schwartz István gőzmalmot alapított Egerben. Az üzem kezdetben hat őrlőkővel működött, és mintegy ötven munkást foglalkoztatott.
A gőzmalom jó minőségű, jelentős részben a Tisza vidékéről származó gabonát dolgozott fel. Megjelenése fontos lépést jelentett a hagyományos kézműves jellegű őrléstől az iparszerű lisztgyártás felé.
A technológiai fejlődés később tovább folytatódott. A korszerű hengerszékek, tisztítóberendezések és az elektromos meghajtás fokozatosan átalakították a malmok működését.
Az Egri Malom – a város ipari örökségének folytatója
Az Egri Malom Zrt. a város ma is ismert malomipari vállalkozása, amelynek üzeme a Kertész utca 172. szám alatt található, a Sas út térségében.
A modern malom működése alapvetően különbözik az egykori vízimalmokétól. A gabona feldolgozása gépesített technológiai folyamatokon keresztül történik, a tisztítástól és előkészítéstől az őrlésen át a különböző lisztfrakciók szétválasztásáig.
A malomiparban a jó minőségű liszt előállítása nem pusztán a búza megőrlését jelenti. Fontos a megfelelő alapanyag kiválasztása, a gabona tisztasága, nedvességtartalma, valamint az őrlés során keletkező termékek ellenőrzése.
Az Egri Malom kínálatában különféle búzalisztek és őrlemények szerepelnek. Ezek a háztartások mellett a pékségek, sütőipari vállalkozások és más élelmiszer-előállítók számára is fontos alapanyagok.
A vállalkozás jelenléte azért is figyelemre méltó, mert a malomipar olyan hagyományos élelmiszeripari ágazat, amely Eger gazdasági történetében évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott.
A Sas út régen és most
A Sas út és a környező utcák arculata az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult.
A korábbi, ipari és gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó városrészben ma közlekedési útvonalak, vállalkozások, kereskedelmi létesítmények és lakóterületek találkoznak.
A malom épületegyüttese ebben a környezetben a hagyományos ipari funkciók egyik továbbélő példája.
Régen a gabona szállítása, az őrlés és a liszt értékesítése jóval több kézi munkát igényelt. A malmok környékén szekerek, gabonászsákok, raktárak és rakodómunkások tartoztak a mindennapi élethez.
Napjainkban a malomipari tevékenységet gépesített anyagmozgatás, korszerű szállítás és szabályozott technológiai folyamatok jellemzik.
A városrész közlekedési jelentősége is megnőtt. A Sas út kapcsolódik Eger déli közlekedési hálózatához, a közeli Mátyás király út pedig a 25-ös főút városi szakaszának része. A térségben 2026-ban jelentős útburkolat-felújítási munkálatok is zajlottak.
Érdekesség: a malom nemcsak üzem, hanem a mindennapi kenyér történetének része
A malmok szerepe a város életében sokkal jelentősebb volt annál, mint hogy egyszerűen lisztet állítottak elő.
A gabonaőrlés összekapcsolta a környék mezőgazdasági termelőit, a kereskedőket, a pékeket és a vásárlókat. A malom működése így a helyi gazdaság számos szereplőjére hatással volt.
A régi egri malmok között akadtak olyanok, amelyek tulajdonosaikról kapták nevüket. Ilyen volt például a Práff-malom vagy a Polónyi-malom.
Más malmok neve a működésükhöz vagy földrajzi elhelyezkedésükhöz kapcsolódott. A Kallómalom elnevezés például ma is tovább él Eger egyik utcanevében.
Különleges fejezete a város történetének a török kori lőpormalom is, amely a mai Katona István tér környékén működött. Ez nem gabonaőrlésre szolgált, hanem a lőporgyártásban játszott szerepet. Az építmény 1691-ben egy hatalmas robbanás következtében pusztult el.
Mindez jól mutatja, hogy az Eger-patak energiáját egykor a legkülönbözőbb célokra hasznosították.
A liszt útja ma is Egerből indul
Az Egri Malomhoz kapcsolódóan a Sas utca 96. szám alatt lisztmintabolt is található, ahol a vásárlók közvetlenül juthatnak hozzá malomipari termékekhez.
Ez a lehetőség sajátos kapcsolatot teremt a hagyományos helyi élelmiszer-előállítás és a mai vásárlók között.
A liszt mindennapi alapanyag, mégis ritkán gondolunk arra, milyen hosszú történelmi és technológiai folyamat áll mögötte. A búzatermesztéstől a gabona tisztításán és őrlésén keresztül a kenyér elkészítéséig számos ember munkája kapcsolódik össze.
Eger malomiparának története ezért nem csupán az egykori épületekről, malomkerekekről és gépekről szól, hanem azokról az emberekről is, akik évszázadokon át biztosították a város mindennapi kenyeréhez szükséges lisztet.
Egy ipari hagyomány, amely nem tűnt el
Eger történelmi emlékei között elsősorban a vár, a templomok, a paloták és a belváros műemlékei kapnak figyelmet. A város múltjának azonban legalább ilyen fontos részét alkotják az egykori műhelyek, gyárak, malmok és más ipari létesítmények.
A Sas út környékén működő Egri Malom arra emlékeztet, hogy Eger nemcsak történelmi, egyházi és kulturális központ volt, hanem évszázadokon át jelentős helyi ipari tevékenységnek is otthont adott.
A régi malomkerekek már nem forognak az Eger-patak vizében, de a gabonaőrlés hagyománya tovább él a városban.
Ez a folytonosság teszi az egri malom történetét a helytörténet egyik figyelemre méltó fejezetévé.
Források
Minden, ami Eger – Amikor még malmok sorakoztak az Eger-patak mentén – tizenkilenc malmot hajtott a víz
P. Kovács Melinda: Malmok az egri völgyben a 16. század végéig. Archivum 14., Eger, 1996.
Dr. Kapor Elemér: Az egri malmok története, Népújság, 1979. június 15.
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata – Az elmúlt fél évszázad legnagyobb útfelújítása
Borítókép: Az Egri Malom épületegyüttese a Sas út térségében – Eger hagyományos malomiparának ma is működő öröksége. Fotó: Google Maps, Utcakép