Az egri játszóterek egykor a gyerekkor szabadságának, a közös játékoknak és a felejthetetlen kalandoknak voltak a helyszínei. A lakótelepek házai között magasodó vas mászókák, a nyikorgó hinták, a forgók, a libikókák és a homokozók generációk mindennapjait határozták meg. A gyerekek órákon át játszottak a szabadban, barátságokat kötöttek, és sokszor felnőtt felügyelete nélkül fedezték fel a környezetüket. Azóta a játszóterek és a szülői szokások is sokat változtak. De vajon valóban szabadabb és élményekben gazdagabb volt a régi gyerekkor, vagy a mai, korszerűbb játszóterek nyújtanak többet a gyermekeknek?
Amikor a lakótelepek között még a gyerekeké volt a tér
Eger városképe az 1960-as, 1970-es és 1980-as években jelentősen átalakult. A lakótelepek építésével új lakóközösségek jöttek létre, a többszintes házak között pedig zöldterületeket, pihenőhelyeket és játszótereket alakítottak ki. A játszótér a lakótelepi élet természetes része lett: a gyerekeknek találkozóhelyet, a szülőknek és nagyszülőknek pedig közösségi teret jelentett.
A Felsőváros, a Csebokszári-lakótelep, a Kallómalom utca környéke és Eger más lakótelepi területei sok család számára jelentették az új otthont. A házak közötti füves részeken, a parkokban és a játszótereken hamar kialakultak a gyerektársaságok. A környéken lakók ismerték egymást, a gyerekek pedig gyakran már az óvodából vagy az iskolából hazafelé megbeszélték, hogy délután hol találkoznak.
A játszóterek többsége egyszerű kialakítású volt. Nem álltak rajtuk látványos, többfunkciós játszóvárak, és nem mindenhol volt külön ütéscsillapító burkolat. A játékokat többnyire festett fémből, acélcsövekből, fából vagy betonból készítették. A fű, a homok és a kitaposott föld természetes része volt a környezetnek.
Egy-egy játszótérhez gyakran néhány pad, árnyékot adó fa és homokozó tartozott. A gyerekeknek azonban nem feltétlenül volt szükségük sok játékeszközre. A fantáziájuk és a társaság gyakran többet jelentett, mint maga a felszerelés.
Töviskes tér, 1991 – egy fénykép, amely visszahozza a régi időket
Somoskői Viktor 1991-ben készült felvétele különösen érdekes emléke Eger egykori játszótereinek. A Töviskes téren készült képen egy magas, háromszög alakú, fémszerkezetű mászóka látható, amelynek oldalain a gyerekek felkapaszkodhattak a magasba. A háttérben további játszóeszközök, füves terület, fiatal fák, parkoló autók és lakóházak figyelhetők meg.
A fénykép jól érzékelteti az akkori játszóterek világát. A mászóka alatt nem látható a mai játszóterekre jellemző gumiburkolat, a szerkezet körül pedig a használattól kikopott a fű. A játszótér nyitott, a lakótelepi környezet szerves része, ahol a gyerekek szabadon mozoghattak.
A felvétel középpontjában álló mászóka ma már sok szülő számára meglehetősen magasnak és veszélyesnek tűnhet. Akkoriban azonban az ilyen szerkezetek megszokott látványnak számítottak. A gyerekek versenyeztek, ki jut fel gyorsabban, ki mer magasabbra mászni, vagy ki tud egy-egy rúdon ügyesebben átlendülni.
A Töviskes téri fénykép azért is értékes, mert nem ünnepséget, különleges eseményt vagy városi látványosságot örökített meg. Egyszerű hétköznapi pillanatot mutat, amelyhez sok egykori egri gyermeknek lehetnek hasonló emlékei.
Vas mászókák, rakéták, forgók és libikókák – ilyen játékok között nőttünk fel
A régi magyarországi játszóterek jellegzetes eszközei az ország számos településén hasonlóak voltak, így Eger lakótelepi játszóterein is ismerős világot jelentettek a fémből készült játékok.
A legnépszerűbbek közé tartoztak a különféle mászókák. Voltak egyszerű létrás szerkezetek, háromszög alakú állványok, vízszintes rudakból álló mászóeszközök, valamint gömb alakú, hálószerűen kialakított fémmászókák. Egyes játszótereken a magas, toronyszerű vagy rakétára emlékeztető szerkezetek jelentették a legnagyobb kihívást.
A mászókákon nemcsak mászni lehetett. A gyerekek lógtak a rudakon, fejjel lefelé kapaszkodtak, átbújtak a szerkezetek között, vagy saját akadálypályát találtak ki. Aki feljutott a tetejére, gyakran büszkén nézett körül, mintha egy hegycsúcsot hódított volna meg.
A hinták szintén elmaradhatatlan kellékei voltak a játszótereknek. A régi, láncon függő vagy merevebb felfüggesztésű hinták ülőkéi sokszor fából vagy fémből készültek. A gyerekek azon versenyeztek, ki tud magasabbra lendülni, és persze akadtak olyanok is, akik a hinta mozgását kihasználva próbáltak minél messzebbre ugrani.
A libikóka egyszerre jelentett játékot és együttműködést. Két gyermek kellett hozzá, akiknek meg kellett találniuk az egyensúlyt. A régi változatok között egyszerű, középen alátámasztott, hosszú fa- vagy fémszerkezetek is voltak, amelyek használata nem mindig volt kíméletes.
Különleges élményt nyújtottak a forgók. A kör alakú, kapaszkodókkal felszerelt szerkezeteket a gyerekek saját erejükből hozták mozgásba. Minél többen ültek rajtuk, annál nagyobb volt a nevetés, és rendszerint mindig akadt valaki, aki még gyorsabban szerette volna megforgatni a társaságot.
A csúszdák között gyakoriak voltak a fémből készült változatok. Nyáron a tűző napon erősen felmelegedhettek, hidegebb időben pedig kellemetlenül hűvösek voltak. A gyerekek mégis újra és újra felmásztak a létrán, hogy lecsúszhassanak.
A homokozók külön világot jelentettek a kisebbeknek. Várak, alagutak, utak, sütemények és képzeletbeli városok készültek bennük. Egy vödör, egy lapát és néhány műanyag forma akár egész délutánra elegendő szórakozást biztosított.
Nemcsak a játszótéri eszközökön játszottak
A régi egri gyerekkorhoz a játszóterek mellett hozzátartoztak azok a játékok is, amelyekhez semmilyen különleges felszerelés nem kellett.
A fogócska és a bújócska szinte minden gyerektársaságban ismert volt. A házak közötti bokrok, fák és épületsarkok remek búvóhelyet kínáltak. Egy-egy jól sikerült bújócska során a gyerekek sokszor az egész környéket bejárták.
Népszerű volt az ugróiskola, amelyet krétával rajzoltak fel a járdára vagy az aszfaltra. A gumizás főként a lányok körében számított kedvelt időtöltésnek, de sokan játszottak ugrókötelezést, labdás játékokat és különféle ügyességi versenyeket is.
A fiúk gyakran fociztak a házak közötti füves területeken, sokszor rögtönzött kapukkal. Két fa, két kő vagy két ledobott pulóver is elegendő volt ahhoz, hogy elkezdődhessen a mérkőzés. Nem volt szükség szabályos pályára, játékvezetőre vagy szervezett edzésre.
A számháború, a kidobós, a métázás, a golyózás és a különféle labdajátékok szintén hozzátartoztak a korszak gyermeki világához. A játékok szabályai olykor utcáról utcára, társaságról társaságra változtak.
A kerékpározás is meghatározó élmény volt. A gyerekek a lakótelepi utakon, parkokban és kevésbé forgalmas területeken tanultak meg biciklizni. A kisebbek háromkerekűvel vagy pótkerekes kerékpárral kezdték, a nagyobbak pedig már önállóan fedezték fel a környéket.
A közös játék során barátságok, kisebb viták és kibékülések születtek. A gyerekek megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, szabályokat alkotni, veszíteni és győzni. A játszótér ilyen értelemben nemcsak szórakozóhely, hanem a társas kapcsolatok fontos színtere is volt.
Régen kevésbé féltették a gyerekeket?
Sokan emlékeznek úgy a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évekre, hogy a gyerekek jóval nagyobb szabadságot kaptak, mint napjainkban. Iskola után gyakran elég volt annyit mondani otthon, hogy lemennek játszani, és már indultak is a házak közé.
A szülők természetesen akkor is aggódtak gyermekeikért, de a mindennapi ellenőrzés sok családban másképpen működött. A lakótelepi környezetben gyakran több felnőtt is ismerte a környék gyerekeit. Az ablakból vagy az erkélyről rá lehetett látni a játszótérre, és a szomszédok is figyeltek arra, mi történik a házak között.
A gyerekek sokszor önállóan döntötték el, mivel játszanak, kivel barátkoznak, vagy milyen játékot találnak ki. Nem minden percüket szervezték meg a felnőttek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gyermek ugyanolyan szabadságot élvezett. A szülői szabályok, a lakókörnyezet és a gyermek életkora akkor is meghatározta, meddig mehetett el, mikor kellett hazatérnie, és milyen játékokat engedtek meg neki.
A régi játszótereken a kisebb sérülések mindennapos élmények lehettek. Egy lehorzsolt térd, egy beütött könyök vagy egy kisebb esés után sok gyermek rövid pihenőt követően folytatta a játékot. Ugyanakkor a régi eszközök között valódi baleseti veszélyforrások is voltak, ezért a múltat nem érdemes kizárólag a nosztalgia szemüvegén keresztül nézni.
Amikor megváltoztak a játszóterek
A kétezres évek elejétől Magyarországon jelentősen átalakultak a játszóterek biztonsági követelményei. A 78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet szabályozta a játszótéri eszközök biztonságosságát, ellenőrzését és üzemeltetését. A korábban telepített eszközöket is felül kellett vizsgálni, a nem megfelelő szerkezeteket pedig át kellett alakítani vagy el kellett távolítani.
A változások következtében sok helyről eltűntek a régi fémmászókák, a magas, nem megfelelő kialakítású szerkezetek és az elhasználódott játékok. Helyüket fokozatosan korszerűbb eszközök vették át.
A modern játszótereken egyre gyakrabban jelentek meg a kombinált mászóvárak, a kötélhálók, a rugós játékok, a korszerű hinták és az ütéscsillapító burkolatok. A tervezés során nagyobb figyelmet fordítottak a leesési magasságra, a szerkezetek közötti biztonsági távolságokra, valamint arra, hogy a gyermekek testrészei vagy ruházata ne szorulhassanak be a játékok közé.
A régi játszóterek eltűnése sokakban nosztalgiát ébresztett, de a változások mögött fontos gyermekvédelmi szempontok álltak. A korszerű szabályozás célja nem az volt, hogy megszüntesse a kihívást jelentő játékokat, hanem hogy csökkentse a súlyos balesetek kockázatát.
Eger játszóterei napjainkban – folyamatos megújulás
Egerben az elmúlt években több alkalommal is napirendre került a játszóterek felújítása és korszerűsítése. A fejlesztések érintették a lakótelepi játszótereket és a város más közterületi játékhelyeit is.
A 2022 végén megvalósult munkálatok között szerepelt a Talizmán utcai játszótér hintájának cseréje, a Kallómalom utcában egy régi, balesetveszélyes mászóka és hinta helyére új játszóvár és hinta telepítése, valamint a Rákóczi utca 40. számnál található játszótér egyes eszközeinek cseréje.
A következő időszakban a Berva, Pásztorvölgy, az Érsekkert és más városrészek játszóterein is történtek, illetve tervbe kerültek fejlesztések.
2026 tavaszán újabb jelentős felújításokról számoltak be. A város tizenkét játszóterén végeztek munkálatokat, amelyek során elsősorban az ütéscsillapító felületeket újították meg homok, mulcs és gumilap alkalmazásával. Az érintett helyszínek között szerepelt a Bartók Béla tér, a Kölcsey tér, a Ráchegy utca, a Kallómalom utca, a Hell Miksa utca és több más lakótelepi játszótér.
A fejlesztések azt mutatják, hogy a játszóterek ma is fontos szerepet töltenek be Eger közösségi életében. A gyermekek számára továbbra is szükség van olyan szabadon használható helyekre, ahol mozoghatnak, barátkozhatnak és együtt játszhatnak.
A Töviskes tér története 35 évvel később is folytatódik
Különösen érdekes, hogy az 1991-es fényképen megörökített Töviskes téri játszótér 2026-ban ismét a figyelem középpontjába került.
Július elején lakossági bejelentés érkezett az önkormányzathoz a játszótér állapota miatt. Az ellenőrzés során balesetveszélyesnek találták az ottani eszközöket, ezért a játszóteret lezárták.
A történet azonban nem ért véget a lezárással. Az önkormányzat augusztus 31-én arról adott tájékoztatást, hogy új játszótéri eszközöket helyeztek ki a Töviskes téren, amelyeket a gyerekek hamarosan használatba vehetnek.
Így a régi fénykép és a mai fejlesztések között különleges kapcsolat rajzolódik ki. Ugyanazon a helyen, ahol 1991-ben még a magas fémszerkezetű mászókák jelentették a kalandot, évtizedekkel később már más biztonsági követelmények alapján kialakított játékok szolgálják a gyerekeket.
A helyszín szerepe azonban lényegében nem változott: továbbra is a környéken élő családok és gyermekek közösségi tere.
Jobb volt a régi játszótér, vagy a mai?
Erre a kérdésre aligha lehet egyetlen választ adni. A régi játszóterek mellett elsősorban a hozzájuk kapcsolódó emlékek, a szabadság és az önálló játék élménye szólnak. A mai játszóterek mellett viszont a korszerűbb kialakítás, a biztonságosabb eszközök és a sokszínűbb játéklehetőségek jelentenek komoly előnyt.
A régi játszótereken a gyerekek gyakran saját maguk találták ki, hogyan használják az eszközöket. Egy mászóka lehetett vár, hajó, kilátó vagy képzeletbeli űrhajó. A legegyszerűbb szerkezet is számtalan lehetőséget kínált, mert a játékot elsősorban a fantázia alakította.
A mai játszóterek ugyanakkor sokkal tudatosabban tervezett környezetet biztosíthatnak. A különböző korosztályok számára kialakított eszközök, a mászóhálók, az egyensúlyozók és az összetett játszóvárak a mozgásfejlődést és az ügyességet is segítik.
A különbség talán nem is kizárólag a játékokban keresendő, hanem abban, hogyan változott meg a gyerekek mindennapi élete.
Régen sok gyermek több időt töltött a szabadban, és a közös játék gyakran spontán módon szerveződött. Ma a digitális eszközök, a szervezett különórák, a megváltozott családi szokások és a közlekedési környezet is befolyásolják, mennyi idő jut a szabadtéri játékra.
Nem volna azonban igazságos azt állítani, hogy a mai gyerekek már nem szeretnek játszani, vagy hogy a mai szülők minden esetben túlságosan féltik őket. A gyerekek mozgásigénye, kíváncsisága és kalandvágya ma is ugyanolyan természetes, mint évtizedekkel ezelőtt.
A legjobb játszótér talán az, amely egyszerre nyújt biztonságot, szabadságot és valódi kihívást. Ahol a gyermek kipróbálhatja saját képességeit, megtanulhatja felmérni a veszélyeket, és ahol a felnőttek nem minden mozdulatát irányítják, hanem szükség esetén segítik.
Egy darabka egri gyerekkor, amelyet a fényképek őriznek
A régi egri játszóterek egy része mára teljesen átalakult, mások helyén új játékeszközök állnak, és bizonyára akadnak olyan helyszínek is, amelyeknek egykori kialakítására már csak a környék régebbi lakói emlékeznek.
A játszóterek története azonban több egyszerű várostörténeti érdekességnél. Ezek a helyek generációk mindennapjainak voltak tanúi. Itt születtek az első barátságok, itt tanultak meg a gyerekek egymással együttműködni, és itt szerezték első önálló élményeik egy részét.
Egy régi mászóka, egy kopott hinta vagy egy homokozó sokak számára többet jelentett egyszerű játéknál. Egy egész korszak hangulatát idézi fel: a hosszú délutánokat, a házak közötti focimeccseket, a barátok kiabálását és azt a pillanatot, amikor az ablakból megszólalt valaki, hogy ideje hazamenni.
Somoskői Viktor 1991-es Töviskes téri fényképe éppen ezért különösen értékes. Nemcsak azt mutatja meg, milyen volt egy egri játszótér három és fél évtizeddel ezelőtt, hanem emlékeztet arra is, hogy a város történetét nem kizárólag a nevezetes épületek, utcák és nagy események alkotják.
Hozzátartoznak azok a hétköznapi helyek is, ahol egykor gyerekek nevettek, játszottak és felnőttek.
És talán éppen ez a régi játszóterek legfontosabb öröksége: a játékok megváltozhatnak, a mászókákat lecserélhetik, de a gyerekkori emlékek egy életen át velünk maradnak.
Emlékeznek még az egri játszóterekre?
Milyen volt a kedvenc játszóterük Egerben? Hol álltak a legmagasabb vas mászókák, a leggyorsabb forgók vagy a legnépszerűbb hinták? A Töviskes téren, a Csebokszári-lakótelepen, a Kallómalom utcában, az Érsekkertben vagy valamelyik másik városrészben töltötték a délutánokat?
A Minden, ami Eger olvasóinak emlékei, régi fényképei és történetei segíthetnek megőrizni a város egykori játszótereinek világát.
Források
Minden, ami Eger – korábbi játszóterekkel kapcsolatos tartalmak keresése
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata – Új játszótéri eszközök a Töviskes téren, 2026. augusztus 31.
HEOL – Indul a játsziszezon, megújult egri játszóterek, 2026. március 19.
Önkormányzati Helpdesk – A játszóterek üzemeltetésével kapcsolatos fenntartói feladatok
Magyar Narancs – Játszóterek kötelező felújítása: Game over, 2004
HEOL – Játszóterekkel kapcsolatos egri és Heves vármegyei hírek
Borítókép: Játszótér az egri Töviskes téren, 1991-ben. A felvételen a régi lakótelepi játszóterek jellegzetes fémmászókája és a környező lakóházak láthatók. Fotó: Somoskői Viktor.