EGER | Nem vallja nagy utazónak magát, külső szemlélőnek mégis így tűnik. Az egri Eszterházy Károly Főiskola tanársegédjével, különböző turisztikai kiadványok szerzőjével, Barna Bélával beszélgettünk.
Mivel kollégánk, hiszen ő is újságíró, ezért a tegeződés.
– Hol töltötte a Barna család a karácsonyi ünnepeket?
– Az Arab-félszigeten, Dubaiban és az Ománi Szultánságban. Tizenhárom napot töltöttünk ott, bejártuk a sivatagokat, Wádikban túráztunk, városokat is néztünk, de főleg a természeti látnivalókon volt a hangsúly.
– Hogyan választod ki az úti célokat?
– Ez egy sokösszetevős mátrix: legyen ismeretlen, vonzzon, és természetesen nem árt, ha olcsó. Olyan hely legyen, ahol még nem jártam, és szeretnék bemutatni, mert ez nekem ugye munka is. Ha találok egy akciós repülőjegyet, ám az nem pont oda szól, ahová menni szeretnék, akkor nem esem kétségbe, elkezdek gondolkozni. Az Arab-félszigeten például sokkal kedvezőbb volt, ha autót béreltünk. Ománban a napi költségvetés nem ment hatezer forint felé, és ebből az egész család megvacsorázott, reggelizett, és telitankoltuk a kocsit.
– Mi a kezdőlapod, mikor megnyitod a böngészőt?
– Egy repülőjegyvadász-oldal, és egy szállásfoglaló. Naponta többször is megnézem, „ápolgatni” kell.
– Mikor kezdted a világjárást?
– Eleinte csak biciklivel fedeztem fel a környéket, 6-7 évesen már eltekertem Adácsról a szomszédfaluba. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy mi van az utolsó házon túl. Elsős gimnazistaként már a Balatonhoz is elkerékpároztunk egy barátommal, és ott összejöttem egy német lánnyal. Addig voltam Szlovákiában, Ausztriában, és akkor kitaláltam, hogy meglátogatom őt nyáron Hamburgban. A szüleimtől megkaptam egy interrail elnevezésű egész Európában érvényes vonatbérletet. Máig csodálkozom, hogy elengedtek 15 évesen egyedül, egy szál hátizsákkal. A legtöbbet nekik köszönhetem.
– Kitől kaptad a Csámborgó becenevet?
– A Kistehén zenekarnak van egy Csámborgó című száma, amit sokat hallgattam, és a két-három blogom is volt ilyen névvel. Az utazások során nagyon sokan menekülnek valami elől, keresik önmagukat. Én megismertető szeretnék lenni, tudományos megalapozottsággal: tudni akarom, miből van a szikla, de azt is, hogy József Attila ott írta az Ódát... A földrajzi társaságnak a mottója – amit magaménak is érzek –, hogy: ésszel járom be a Földet.
– Vannak követőid, akik azért látogatnak el bizonyos helyekre, mert nálad már olvastak róla?
- Igen. Bár most a blogom szünetel, mégis sok olvasói levelet kapok. Egy éve voltunk Laoszban, sokan látták az ott készült fotóimat. Felhívott egy négytagú család, mert annyira megtetszett nekik, amit nálam találtak, és oda mentek nyaralni.
– Mennyi ideig készülsz egy-egy utazásra?
– Egy, háromnegyed év, amíg mindent megtervezek. Idejében kell foglalni, mert hamar elfogynak az olcsó jegyek. Utazás előtt az összes fellelhető szakirodalmat elolvasom, túraútvonalaknak nézek utána, megrendelem a részletes turistatérképet.
– Biztosan sokakat izgat, hogy mégis hogyan tudtok ennyit utazni, hisz' nem titok: te is és a feleséged is pedagógus, van két iskolás gyereketek, házatok és autótok, mégis futja az utakra…
– Egy ismerősöm azt mondta, hogy én vagyok a „maffia” – nevet. – Komolyra fordítva a szót: spórolunk, keveset vásárolunk. A fogyasztói társadalom által megkövetelt dolgokat már teljesen elengedtük. Ha nekem van 30 ezer forintom, nem egy újabb tárgyra költöm. Persze, kütyüjeim vannak, az okostelefont és a gps-t használom az utazásokkor. De egy 12 ezer forintos repülőjegyet, ami egy átlagfizetés 10 százaléka... úgy vélem, évente egyszer ezt mindenki megengedheti magának. Nincs bajom az utazási irodákkal, de... húsz forint a kávé, ha otthon főzöd, kétszáz, ha beülsz valahová. Az utazási iroda az olyan, mintha mindig csak egy kávézóban ülnél, és sokan nem tudják, hogy otthon is lehet kávét főzni. Én tudom a húsz forintosat utazásban, ez a módszerem.
– Érezted már magad életveszélyben?
– Persze, de ez bárhol előjöhet, még itt, Egerben az utcán sétálva is lehetek veszélyben... De, ha arra vagy kíváncsi, akkor féltem például a Himalájában attól, hogy lezuhan a busz a hegyi utakon, vagy hogy agyödémát kapok a magasságtól.
– Sorolj fel nekem öt olyan dolgot, ami feltétlenül szükséges egy úthoz!
– Egy kis hátizsák, amiben van egy váltás ruha, bankkártya, telefon és térkép. Ez az én túlélő készletem.
– Amerikában miért nem voltatok még?
– Ritkább az olcsó repülőjegy – vágta rá rögtön, s hozzátette: oda hosszabb időre kell menni. Legalább két hónap kellene hozzá, de nem vetettük el az ötletet. Engem Ázsia jobban vonz, egyelőre.
heol.hu
Mivel kollégánk, hiszen ő is újságíró, ezért a tegeződés.
– Hol töltötte a Barna család a karácsonyi ünnepeket?
– Az Arab-félszigeten, Dubaiban és az Ománi Szultánságban. Tizenhárom napot töltöttünk ott, bejártuk a sivatagokat, Wádikban túráztunk, városokat is néztünk, de főleg a természeti látnivalókon volt a hangsúly.
– Hogyan választod ki az úti célokat?
– Ez egy sokösszetevős mátrix: legyen ismeretlen, vonzzon, és természetesen nem árt, ha olcsó. Olyan hely legyen, ahol még nem jártam, és szeretnék bemutatni, mert ez nekem ugye munka is. Ha találok egy akciós repülőjegyet, ám az nem pont oda szól, ahová menni szeretnék, akkor nem esem kétségbe, elkezdek gondolkozni. Az Arab-félszigeten például sokkal kedvezőbb volt, ha autót béreltünk. Ománban a napi költségvetés nem ment hatezer forint felé, és ebből az egész család megvacsorázott, reggelizett, és telitankoltuk a kocsit.
– Mi a kezdőlapod, mikor megnyitod a böngészőt?
– Egy repülőjegyvadász-oldal, és egy szállásfoglaló. Naponta többször is megnézem, „ápolgatni” kell.
– Mikor kezdted a világjárást?
– Eleinte csak biciklivel fedeztem fel a környéket, 6-7 évesen már eltekertem Adácsról a szomszédfaluba. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy mi van az utolsó házon túl. Elsős gimnazistaként már a Balatonhoz is elkerékpároztunk egy barátommal, és ott összejöttem egy német lánnyal. Addig voltam Szlovákiában, Ausztriában, és akkor kitaláltam, hogy meglátogatom őt nyáron Hamburgban. A szüleimtől megkaptam egy interrail elnevezésű egész Európában érvényes vonatbérletet. Máig csodálkozom, hogy elengedtek 15 évesen egyedül, egy szál hátizsákkal. A legtöbbet nekik köszönhetem.
– Kitől kaptad a Csámborgó becenevet?
– A Kistehén zenekarnak van egy Csámborgó című száma, amit sokat hallgattam, és a két-három blogom is volt ilyen névvel. Az utazások során nagyon sokan menekülnek valami elől, keresik önmagukat. Én megismertető szeretnék lenni, tudományos megalapozottsággal: tudni akarom, miből van a szikla, de azt is, hogy József Attila ott írta az Ódát... A földrajzi társaságnak a mottója – amit magaménak is érzek –, hogy: ésszel járom be a Földet.
– Vannak követőid, akik azért látogatnak el bizonyos helyekre, mert nálad már olvastak róla?
- Igen. Bár most a blogom szünetel, mégis sok olvasói levelet kapok. Egy éve voltunk Laoszban, sokan látták az ott készült fotóimat. Felhívott egy négytagú család, mert annyira megtetszett nekik, amit nálam találtak, és oda mentek nyaralni.
– Mennyi ideig készülsz egy-egy utazásra?
– Egy, háromnegyed év, amíg mindent megtervezek. Idejében kell foglalni, mert hamar elfogynak az olcsó jegyek. Utazás előtt az összes fellelhető szakirodalmat elolvasom, túraútvonalaknak nézek utána, megrendelem a részletes turistatérképet.
– Biztosan sokakat izgat, hogy mégis hogyan tudtok ennyit utazni, hisz' nem titok: te is és a feleséged is pedagógus, van két iskolás gyereketek, házatok és autótok, mégis futja az utakra…
– Egy ismerősöm azt mondta, hogy én vagyok a „maffia” – nevet. – Komolyra fordítva a szót: spórolunk, keveset vásárolunk. A fogyasztói társadalom által megkövetelt dolgokat már teljesen elengedtük. Ha nekem van 30 ezer forintom, nem egy újabb tárgyra költöm. Persze, kütyüjeim vannak, az okostelefont és a gps-t használom az utazásokkor. De egy 12 ezer forintos repülőjegyet, ami egy átlagfizetés 10 százaléka... úgy vélem, évente egyszer ezt mindenki megengedheti magának. Nincs bajom az utazási irodákkal, de... húsz forint a kávé, ha otthon főzöd, kétszáz, ha beülsz valahová. Az utazási iroda az olyan, mintha mindig csak egy kávézóban ülnél, és sokan nem tudják, hogy otthon is lehet kávét főzni. Én tudom a húsz forintosat utazásban, ez a módszerem.
– Érezted már magad életveszélyben?
– Persze, de ez bárhol előjöhet, még itt, Egerben az utcán sétálva is lehetek veszélyben... De, ha arra vagy kíváncsi, akkor féltem például a Himalájában attól, hogy lezuhan a busz a hegyi utakon, vagy hogy agyödémát kapok a magasságtól.
– Sorolj fel nekem öt olyan dolgot, ami feltétlenül szükséges egy úthoz!
– Egy kis hátizsák, amiben van egy váltás ruha, bankkártya, telefon és térkép. Ez az én túlélő készletem.
– Amerikában miért nem voltatok még?
– Ritkább az olcsó repülőjegy – vágta rá rögtön, s hozzátette: oda hosszabb időre kell menni. Legalább két hónap kellene hozzá, de nem vetettük el az ötletet. Engem Ázsia jobban vonz, egyelőre.
heol.hu
Szerkesztői nyilatkozat
A „Minden, ami Eger” oldalán megjelenő tartalmak elsődleges célja a tájékoztatás, valamint Eger és térsége eseményeinek, értékeinek, történetének és közéletének bemutatása. Törekszünk arra, hogy írásainkban a rendelkezésünkre álló információkat pontosan, tényszerűen és lehetőség szerint több forrás alapján közvetítsük.
Közéleti vagy politikai témák feldolgozásakor célunk a tárgyilagos tájékoztatás és a releváns nézőpontok bemutatása. Az ilyen témájú cikkek közlése önmagában nem jelenti valamely politikai párt, szervezet, jelölt vagy közéleti szereplő támogatását.
A cikkekben szereplő információk a közzétételkor rendelkezésre álló adatokon és megjelölt forrásokon alapulnak. Amennyiben új, hiteles információ válik ismertté, a tartalmakat szükség szerint pontosíthatjuk vagy frissíthetjük.
Az oldalon megjelenő tartalmak általános tájékoztatásul szolgálnak, és nem minősülnek jogi, pénzügyi, egészségügyi vagy más személyre szabott szakmai tanácsadásnak.