Dr. Sike József a Miskolc felnőtt gárdája élén, míg Balázs Miklós az utánpótlásban dolgozik.
A nyár közepén tartunk, így lassan beindul a munka a 2015/2016-os szezonra, az első osztályú együtteseknél pedig szinte már komplettek a keretek úgy a vízben, mint a medence partján. A heol.hu hírportálon is a témában jelent meg írás, ezért most Bódi Csaba anyagát idézzük fel.
„– A Kazanyban sorra kerülő világbajnokság helyett edzések vezetése Miskolcon. A különbség tetemes, még akkor, ha csupán a július végi programot nézzük. Mi döntött az utóbbi helyszín mellett?
– Kétezertizenhétig minden további nélkül maradhattam volna Új-Zélandon, ahol a Hutt Water Polo Wellington klubedzőjeként, továbbá az óceániai ország férfi és U20-as válogatottjának trénereként dolgoztam – válaszolta az egri Dr. Sike József. – Februárban el is kezdtük a felkészülést a világbajnokságra, ám pénzügyi problémák miatt végül a nemzeti csapat nem tudta vállalni a kazanyi fellépést. Az MVLC kispadjára Bíró Attila számított első számú jelöltnek, ám mivel a szintén egri szakember vezényli az új-zélandiak női és U20-as nemzeti csapatát, nem tudott élni a lehetőséggel. Ezek után kerülten képbe a miskolciaknál.
– Előrelépés, kihívás, nagy vállalás? A feladat szakmailag mit jelent az ön számára?
– Ha a piramist nézzük, akkor most visszafelé jövök, ha viszont onnan közelítünk, hogy Európa legjobb bajnokságában lehetek NB I-es edző, akkor a feladat megtisztelő.
– De még véletlenül sem nevezhető nyugdíjas állásnak…
– Nagyon szigorú feltételekkel kötöttem megállapodást a klubbal. Amennyiben a bajnokság végén nem végzünk a 9–12. hely valamelyikén, akkor az egylet vezetése felbonthatja a szerződést.
– A kitűzött célhoz vezető úton melyek lehetnek a buktatók?
– Az OB I-es szezonnal új időszámítás kezdődik a Miskolci VLC életében. Az OB I/B és az első osztály között óriási a különbség. Először is meg kell szokni a légkört, amelyben kérdés, miként veszi fel a ritmust a csapat. Rendkívül lényeges, hogy a három kiváló szerb játékost hogyan sikerül beépíteni az együttesbe. Itt elsősorban nem a légiósok tudásáról van szó, hanem a két nemzet sportágbeli és mentalitásbeli kultúrájának összehangolásáról. A szerbek fegyelmi téren és az egymásért való küzdeni tudásban is kiemelkedőek, ezeket az erényeket jó lenne a magyar pólósoknál is erőteljesebben viszontlátni. További buktatónak számíthat, hogy újoncként milyen módon tudjuk magunkat elfogadtatni a legjobbak mezőnyében.
– Ha csak abból indulunk ki, hogy a Radnicskitől érkezett Marko Petkovics és Milos Milicsics, továbbá Crvena Zvezdától igazolt Alexandar Njegovan sem az „olcsójános” kategóriába tartozik, akkor feltételezhető, hogy a klub anyagi háttere stabil alapokon nyugszik. Jól érzékeljük?
– Bachner András szakmai-vezető mindent megtesz, hogy a feltételek valamennyi téren rendelkezésre álljanak. A dr. Kemény Dénes uszodán kívül immár rendelkezésünkre áll egy 50 méteres, 1000 néző befogadására alkalmas létesítmény is.
– További egrivel erősödhet-e még a szakmai stáb?
– Közvetlen segítőm még nincs, de Tóth Kálmán meghosszabbított kezeként Balázs Miklós, az egri utánpótlás tréneri garnitúra tehetséges fiataljaként kapcsolódik be a nálunk zajló munkába. Ezért nagy köszönet jár Bárány Attilának, az EVK ügyvezető elnökének, aki közreműködött a zökkenőmentes váltásban.
– Váltott Hornyák Olivér is. Az U18-as világbajnoki címet nyert játékos szintén Miskolcon folytatja. Azért ő sem kis „húzás” az MVLC részéről!
– Nagyon örülünk – és itt újabb köszönet illeti Bárány Attilát –, hogy számíthatunk rá, hiszen reményteljes pólósról van szó, aki nálunk több szerephez juthat, mint a ZF-Egernél. Nemcsak miatta, de úgy általában a jövőt illetően is fontosnak tartanánk, ha a világszinten jegyzett egri klubbal kialakulhatna egy olyan kapcsolat, amelyet nevezhetünk akár fiókcsapat státusznak is. Ez mindkét egyesület számára gyümölcsöző lehet.
– Eljátszott már a gondolattal, hogy milyen érzés lesz miskolci edzőként kisétálni a kispadhoz a Bitskey-uszodában?
– Inkább az foglalkoztat, hogy megfelelő edzőpartnerei lehessünk a ZF-Egernek. Ha legalább nyolc gyakorló mérkőzésen találkozhatunk a Dabrowski Norbert vezényelte gárdával, akkor elmondhatjuk, hogy jó úton haladunk. Persze maximálisan tisztában vagyok azzal is, ha a már említett buktatókon nem tudunk úrrá lenni, és nem sikerül elérni a 9–12. hely valamelyikét, akkor számomra is egyértelmű lesz, hogy nincs helyem felnőtt szinten az OB I-ben. Ezzel azonban elég lesz később foglalkozni, most akadnak ettől sokkal fontosabb feladatok.”
(Forrás: heol.hu, Bódi Csaba, FOTÓ: youtube.com)
A nyár közepén tartunk, így lassan beindul a munka a 2015/2016-os szezonra, az első osztályú együtteseknél pedig szinte már komplettek a keretek úgy a vízben, mint a medence partján. A heol.hu hírportálon is a témában jelent meg írás, ezért most Bódi Csaba anyagát idézzük fel.
„– A Kazanyban sorra kerülő világbajnokság helyett edzések vezetése Miskolcon. A különbség tetemes, még akkor, ha csupán a július végi programot nézzük. Mi döntött az utóbbi helyszín mellett?
– Kétezertizenhétig minden további nélkül maradhattam volna Új-Zélandon, ahol a Hutt Water Polo Wellington klubedzőjeként, továbbá az óceániai ország férfi és U20-as válogatottjának trénereként dolgoztam – válaszolta az egri Dr. Sike József. – Februárban el is kezdtük a felkészülést a világbajnokságra, ám pénzügyi problémák miatt végül a nemzeti csapat nem tudta vállalni a kazanyi fellépést. Az MVLC kispadjára Bíró Attila számított első számú jelöltnek, ám mivel a szintén egri szakember vezényli az új-zélandiak női és U20-as nemzeti csapatát, nem tudott élni a lehetőséggel. Ezek után kerülten képbe a miskolciaknál.
– Előrelépés, kihívás, nagy vállalás? A feladat szakmailag mit jelent az ön számára?
– Ha a piramist nézzük, akkor most visszafelé jövök, ha viszont onnan közelítünk, hogy Európa legjobb bajnokságában lehetek NB I-es edző, akkor a feladat megtisztelő.
– De még véletlenül sem nevezhető nyugdíjas állásnak…
– Nagyon szigorú feltételekkel kötöttem megállapodást a klubbal. Amennyiben a bajnokság végén nem végzünk a 9–12. hely valamelyikén, akkor az egylet vezetése felbonthatja a szerződést.
– A kitűzött célhoz vezető úton melyek lehetnek a buktatók?
– Az OB I-es szezonnal új időszámítás kezdődik a Miskolci VLC életében. Az OB I/B és az első osztály között óriási a különbség. Először is meg kell szokni a légkört, amelyben kérdés, miként veszi fel a ritmust a csapat. Rendkívül lényeges, hogy a három kiváló szerb játékost hogyan sikerül beépíteni az együttesbe. Itt elsősorban nem a légiósok tudásáról van szó, hanem a két nemzet sportágbeli és mentalitásbeli kultúrájának összehangolásáról. A szerbek fegyelmi téren és az egymásért való küzdeni tudásban is kiemelkedőek, ezeket az erényeket jó lenne a magyar pólósoknál is erőteljesebben viszontlátni. További buktatónak számíthat, hogy újoncként milyen módon tudjuk magunkat elfogadtatni a legjobbak mezőnyében.
– Ha csak abból indulunk ki, hogy a Radnicskitől érkezett Marko Petkovics és Milos Milicsics, továbbá Crvena Zvezdától igazolt Alexandar Njegovan sem az „olcsójános” kategóriába tartozik, akkor feltételezhető, hogy a klub anyagi háttere stabil alapokon nyugszik. Jól érzékeljük?
– Bachner András szakmai-vezető mindent megtesz, hogy a feltételek valamennyi téren rendelkezésre álljanak. A dr. Kemény Dénes uszodán kívül immár rendelkezésünkre áll egy 50 méteres, 1000 néző befogadására alkalmas létesítmény is.
– További egrivel erősödhet-e még a szakmai stáb?
– Közvetlen segítőm még nincs, de Tóth Kálmán meghosszabbított kezeként Balázs Miklós, az egri utánpótlás tréneri garnitúra tehetséges fiataljaként kapcsolódik be a nálunk zajló munkába. Ezért nagy köszönet jár Bárány Attilának, az EVK ügyvezető elnökének, aki közreműködött a zökkenőmentes váltásban.
– Váltott Hornyák Olivér is. Az U18-as világbajnoki címet nyert játékos szintén Miskolcon folytatja. Azért ő sem kis „húzás” az MVLC részéről!
– Nagyon örülünk – és itt újabb köszönet illeti Bárány Attilát –, hogy számíthatunk rá, hiszen reményteljes pólósról van szó, aki nálunk több szerephez juthat, mint a ZF-Egernél. Nemcsak miatta, de úgy általában a jövőt illetően is fontosnak tartanánk, ha a világszinten jegyzett egri klubbal kialakulhatna egy olyan kapcsolat, amelyet nevezhetünk akár fiókcsapat státusznak is. Ez mindkét egyesület számára gyümölcsöző lehet.
– Eljátszott már a gondolattal, hogy milyen érzés lesz miskolci edzőként kisétálni a kispadhoz a Bitskey-uszodában?
– Inkább az foglalkoztat, hogy megfelelő edzőpartnerei lehessünk a ZF-Egernek. Ha legalább nyolc gyakorló mérkőzésen találkozhatunk a Dabrowski Norbert vezényelte gárdával, akkor elmondhatjuk, hogy jó úton haladunk. Persze maximálisan tisztában vagyok azzal is, ha a már említett buktatókon nem tudunk úrrá lenni, és nem sikerül elérni a 9–12. hely valamelyikét, akkor számomra is egyértelmű lesz, hogy nincs helyem felnőtt szinten az OB I-ben. Ezzel azonban elég lesz később foglalkozni, most akadnak ettől sokkal fontosabb feladatok.”
(Forrás: heol.hu, Bódi Csaba, FOTÓ: youtube.com)
Megjegyzés küldése