Eger egyik régi utcáján járva könnyű megfeledkezni arról, hogy a mai belvárosi útvonalak egy része már a középkorban is fontos szerepet töltött be. Az Almagyar utca ilyen hely. Neve egy egykor önálló település emlékét őrzi, története pedig régi országútról, városkapuról, német betelepülőkről, tímárokról és a Maklári hóstya kialakulásáról is mesél.
Az utca múltja nem csupán a nevében érdekes. Az évszázadok során változott a környék lakossága, a mesterségek világa, az útvonalak szerepe és a város szerkezete is. A régi összeírásokból olyan elnevezések kerülnek elő, amelyek ma már szinte teljesen kikoptak az egri köztudatból.
Almagyar, az eltűnt település emléke
Az Almagyar elnevezés eredete jóval régebbi a mai utcánál. Eger déli részén egykor Almagyar nevű település létezett, amelynek emlékét a későbbi városfejlődés sem tudta teljesen eltüntetni. A név a középkori okleveles adatokban is felbukkan, 1331-ben Olmagari alakban szerepel.
A középkori település idővel beolvadt Eger környezetének történetébe, illetve elveszítette önálló jelentőségét. Neve azonban tovább élt a környék földrajzi elnevezéseiben. Az Almagyar utca mellett az Almagyar-domb és az Almagyar-dűlő neve is ezt a régi települést idézi.
Különösen érdekes, hogy egy már eltűnt falu neve ma is egy forgalmas egri utca tábláján olvasható. Ez a helynév nem egy későbbi személy vagy történelmi esemény emlékét őrzi, hanem egy olyan középkori települését, amelynek nyomai a mai város szerkezetében maradtak fenn.
A középkori országút fontos útvonala volt
Az Almagyar utca helyét elsősorban földrajzi adottságai határozták meg.
Már a középkorban erre vezetett az a jelentős országút, amely Makláron keresztül, az Eger völgyét követve biztosított összeköttetést az ország déli és keleti vidékeivel.
Ez az út nem egyszerű helyi közlekedési szakasz volt. A környékbeli települések és a távolabbi országrészek felé tartó utazók, kereskedők és fuvarosok is használták. Az útvonal a város egyik fontos kijáratához vezetett, ezért a környék fejlődését hosszú időn keresztül meghatározta.
Az Almagyar utca tehát nem egy újabb kori városrendezés eredménye. Nyomvonala olyan régi közlekedési kapcsolatot őriz, amely már Eger középkori életében is jelentős volt.
Német utca és Tímárok utcája – kik éltek itt?
A 18. század elején az utcának egészen más nevei voltak, mint napjainkban.
Az ide települő német bevándorlók Német utcának, illetve Tímárok utcájának nevezték. Ezek az elnevezések még az 1788-as utcaösszeírásban is szerepeltek.
A Tímárok utcája név különösen sokat elárul a korabeli környékről. A tímárság a bőr feldolgozásával foglalkozó mesterség volt, amelyhez nagy mennyiségű vízre volt szükség. Az Eger-patak egyik korábbi ága az Almagyar utca környéki telkek hátsó határa mentén haladt, így a terület kedvező lehetőséget biztosított a mesterség gyakorlásához.
A patak szabályozása azonban a környék életére is hatással volt. A vízfolyás átalakításával megváltoztak a korábbi telkek adottságai, és a tímárok számára is más körülmények alakultak ki.
Az utcanév így egy olyan időszakot idéz fel, amikor Eger egyes utcáinak jellegét még az ott élő iparosok és mesterségek határozták meg.
Várba út, Hosszú pince és Maklári-kapu utca
Az Almagyar utca történetében az egyik legérdekesebb részlet, hogy a mai utca különböző szakaszait korábban eltérő nevekkel illették.
A mai utca tölcsérszerű tágulatától a vár alsó kapujáig vezető részt Várba útnak nevezték. Az 1802-es összeírásban ugyanezen szakasz kapcsán a Hosszú pince elnevezés is feltűnik, amely az azonos nevű kocsmára utalt.
Innen a Szarvas tér irányába Maklári-kapu utca néven szerepelt az útvonal.
Ezek a régi nevek nem véletlenszerűen születtek. Mindegyik egy-egy helyi sajátosságra, épületre, vendéglátóhelyre vagy közlekedési irányra utalt.
A Hosszú pince például egy egykori kocsma emlékét őrzi, a Maklári-kapu utca pedig egyértelműen megmutatja, merre lehetett eljutni a városból.
Az Almagyari kaputól a Maklári kapuig
Az utca története szorosan összekapcsolódik az egykori városkapuval.
A régi Eger déli kijáratát korábban Almagyari kapunak is nevezték, később azonban a Maklári kapu elnevezés vált használatossá.
Egy 1695-ből származó tanúvallomás különösen értékes dokumentumot jelent. A vallomásban a tanút arról kérdezték, melyik utcát hívták Almagyar utcának, és melyik kaput nevezték Almagyari kapunak. A válasz szerint azt a kaput, amelyet korábban Almagyari kapunak hívtak, akkor már Maklári kapuként ismerték.
Ez az apró történeti részlet jól érzékelteti, hogyan változott Eger helyneveinek használata. Az egykori településnévhez kötődő elnevezés helyett egyre inkább az útirány, Maklár neve került előtérbe.
A kapu egyben a belváros és a Maklári hóstya közötti határ fontos pontja volt.
A Maklári hóstya mindennapjai
A városkapun túl kezdődött a Maklári hóstya, amely Eger egyik történetileg kialakult városrésze.
A hóstyák sajátos világot jelentettek. A belvároson kívüli területeken gazdák, iparosok és családok éltek, a házakhoz kertek, gazdasági udvarok és kisebb műhelyek tartoztak.
A régi iratok egészen hétköznapi eseményeket is megőriztek erről a környékről.
1756-ban a Maklári hóstyán a Nemes Káptalan Zöldfa vendégfogadója mellett álló ház tetejének leomlását jegyezték fel. 1782-ben egy új, két szobából álló kőházról készült bejegyzés.
Az 1805-ös feljegyzés pedig már a gazdálkodás mindennapjaiba enged bepillantást. A Maklári hóstyán tartott sertésnyáj a Kőporos felé haladva kárt tett a kerítésekben.
Ezek az adatok azért különösen érdekesek, mert nemcsak az épületek és az utcák történetét mutatják meg, hanem az egykori lakosság életmódját is.
A Maklári hóstya nem egyszerűen egy városszéli terület volt, hanem önálló karakterű, gazdálkodással és kézművességgel foglalkozó közösség.
Egy különleges alkotás az utca elején
Az Almagyar utca mai környezetének egyik érdekes köztéri alkotása az Alabárdos szobor.
Az Almagyar utca 2–4–6. szám alatti épületegyüttes sarkán elhelyezett mű Makrisz Agamemnon görög szobrászművész alkotása, 1984-ből. A zománcberakásos, hegesztett bronzlemezekből készült szobrot a helytörténeti leírások Don Quijote alakjával is kapcsolatba hozzák.
Ez már a modern Eger egy másik korszakát idézi. A régi utcák és történelmi épületek mellett a 20. század második felének városépítészeti és képzőművészeti emlékei is helyet kaptak a környéken.
Az Almagyar utca ma is a régi Eger része
Az utca mai szerepe már egészen más, mint a középkorban vagy a 18. században. A városkapu eltűnt, a tímárok műhelyei már nem működnek, a régi országút pedig a modern városi közlekedés részévé vált.
A környék azonban még ma is őrzi a történeti városszerkezet több fontos elemét. A Maklári hóstya kialakulását alapvetően meghatározó utak találkozása, a Szarvas tér szerepe és a régi telekstruktúra egyes fennmaradt részletei mind a korábbi évszázadokról mesélnek.
Az Almagyar utca története jól példázza, hogy Eger múltját nemcsak a vár, a templomok és a nagy történelmi események jelentik. Ugyanilyen fontosak azok az utcák is, amelyek egykor országutak, iparosnegyedek és városkapuk környezetében alakultak ki.
A mai utcanév pedig egy eltűnt középkori település emlékét őrzi tovább.
Források
Minden, ami Eger – Maklári hóstya – Almagyar utca
Heves megye műemlékei – Séta az Almagyar utcán, történeti adatok
Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról és kapuiról – Fertálymesteri Testület
Eger város településképi és építészeti értékeinek dokumentációja
Magyar Névtani kutatás – Almagyar történeti helynév
Borítókép: Eger, Almagyar utca, 1973. Fotó: Molnár István Géza (fotóművész).