Ki Hevesmegyének északi részeit, különösen a Mátra vidékét, bejárta, lehetetlen, hogy élénk benyomást ne tett volna rá a nagy különbség a nyelvben, mi olly nagy mértékben mutatkozik p. o. a palóczok és Hevesmegye többi magyar lakosai között. Világos példája annak, hogy a magyar népnél a hagyomány erősebb a nevelésnél.
Az utas, ha Gyöngyösről a Kékestetőn át, a Mátra hegycsucsán Parádra megy, még tökéletesen érti a köznép nyelvét, de Parádon tul Sirok, Recsk, Derecske, Pétervásár, Sz.-Domonkos, Sz.-Erzsébet, Sz.-Mária, Lelesz, Badony, Erdő-Kövesd stb. helységekben csodálkozva tapasztalja, hogy magyarok közt van ugyan, de mig hozzá nem szokik, a tizedik szót sem érti. E nép a palócz nép.
A népviselet azonban semmiben sem különbözik, mert a képünkön látható magas gomba alaku kalap, melly minél magasabb süvegforma karimával bir, annál kapósabb, Hevesmegyében átalánosan egyenlő. Ez a legénység szerelmi jelvényeinek, a virágbokrétának, árvalányhajnak, mellyet kedvesétől kapott, egész tárháza, de egyszersmind pipatartó és más apróságok kamrája. A néger füle mellé, vagy nyakgödreibe rakja a kapott apróságokat, a hevesi legény kalapkarimája mellé.
Hevesmegyének női népe kitünően szép, habár a palóczoknál az a szokás, hogy 14–15 éves korában férjhez adják a lányt s a vagyonosabbak egy hétig tartó vig lakomát csapnak, s ollyankor az egész falu mulat; s minden gazdának jó bora teremvén, képzelhetni, millyen széles kedvük van a lakadalmasoknak. Hevesnek e regényes vidékein sok omladék vár, történeti nevezetességü hely, szikla, üreg, csepegőkő-barlang van, mellyekről a nép száján számtalan rege él. A buzatermő földek többnyire hegyeken vagy egy omlott vár, vagy egy omlott kolostor, mellyből csak nehány kisebb rom látható, vagy valami hajdani menedékhely aljában levén, az eke számtalanszor csodás alaku régiségeket vet fel, gyakran aranyból és ezüstből; többnyire nyil, kard és lándsa maradványokat stb.
Különben a hevesmegyei nép a Mátra körül nagyon vallásos és erkölcsös; bucsujárásoknál mindig látható. Nem hiányoznak szent legendái, különösen a Saáron, még a sz. István által épittetett kolostor és később apátságról, mellynek most még romjai sem láthatók. Itt temettetett el Aba király; sirja a hires saári pinczében van, melly b. Baldácsyé*.
Itt volt a hajdani kolostor temetkező helye, s most hét ágra vagy utczára nyiló pincze van ott, telve saári és visontai jó és hires borokkal.
Jobb is e hűs pinczében egy pár pohár bor cseviczével, mint a pesti sétatéren port nyelve a tüdőrontó fagylalt.
Mivel pedig már benne vagyunk a borkóstolásban, ránduljunk el Egerbe, mellynek falainál 1552-ben a török roppant hatalma megtört a halhatatlan Dobó és hős népe vitézségén.
Nem is lehet az máskép, hol olly jó bor, és annyi szép leány terem. – Eger lakosai mind magyarok, s az ide bevándorolt német mesteremberek is mind jól beszélnek magyarul, és ugy mint a nép, magyarosan is hordja magát.
Képünk hű másolata az egri népviseletnek, vasárnap délután a vecsernye elvégeztetvén, igy gyülekeznek tánczra az ifjak, s ugyancsak megrakják, mig az esteli foglalkozás haza nem szólitja a leányokat, kik otthon a gazdaságot viszik.
Az egri kapás nép takarékos de vendégszerető, szőlőjét jól miveli, csakhogy borát kénytelen vagy maga meginni, vagy csekély árért odavaló borkereskedőknek eladni, kik azt rendesen Pestre küldik. Pesten azonban mégis igen ritkán kapni jó egri bort.
A czifra szűr és kivarrott hátu mellény legnagyobb fényüzési czikke a legénységnek, e mellé szükséges azonban a rojtos gyolcs gatya és csipkés gyolcs ing, s a kalap mellé szép bokréta. Az egri lányok krinolin nélkül is igen nagy helyet foglalnak el százránczu szoknyájokkal, s a piros szalagcsokor fejükön, és selyemkendőcske nyakukról soha el nem maradhat, a piros magas sarku csizmával egyetemben; a virágbokréták Tárkányból kerülnek ide, mert a tárkányi lányok az első ibolyával együtt jelennek meg Egerben, s ott mig a szamócza meg nem érik, virágokkal kereskednek, azután meg szamóczával s később izletes gyümölcscsel. (Az egri szamóczás leány rajzát már közöltük a V. U. 1857. – 11. számában.)
Medve Imre.
EPA.HU
Az utas, ha Gyöngyösről a Kékestetőn át, a Mátra hegycsucsán Parádra megy, még tökéletesen érti a köznép nyelvét, de Parádon tul Sirok, Recsk, Derecske, Pétervásár, Sz.-Domonkos, Sz.-Erzsébet, Sz.-Mária, Lelesz, Badony, Erdő-Kövesd stb. helységekben csodálkozva tapasztalja, hogy magyarok közt van ugyan, de mig hozzá nem szokik, a tizedik szót sem érti. E nép a palócz nép.
A népviselet azonban semmiben sem különbözik, mert a képünkön látható magas gomba alaku kalap, melly minél magasabb süvegforma karimával bir, annál kapósabb, Hevesmegyében átalánosan egyenlő. Ez a legénység szerelmi jelvényeinek, a virágbokrétának, árvalányhajnak, mellyet kedvesétől kapott, egész tárháza, de egyszersmind pipatartó és más apróságok kamrája. A néger füle mellé, vagy nyakgödreibe rakja a kapott apróságokat, a hevesi legény kalapkarimája mellé.
Hevesmegyének női népe kitünően szép, habár a palóczoknál az a szokás, hogy 14–15 éves korában férjhez adják a lányt s a vagyonosabbak egy hétig tartó vig lakomát csapnak, s ollyankor az egész falu mulat; s minden gazdának jó bora teremvén, képzelhetni, millyen széles kedvük van a lakadalmasoknak. Hevesnek e regényes vidékein sok omladék vár, történeti nevezetességü hely, szikla, üreg, csepegőkő-barlang van, mellyekről a nép száján számtalan rege él. A buzatermő földek többnyire hegyeken vagy egy omlott vár, vagy egy omlott kolostor, mellyből csak nehány kisebb rom látható, vagy valami hajdani menedékhely aljában levén, az eke számtalanszor csodás alaku régiségeket vet fel, gyakran aranyból és ezüstből; többnyire nyil, kard és lándsa maradványokat stb.
Különben a hevesmegyei nép a Mátra körül nagyon vallásos és erkölcsös; bucsujárásoknál mindig látható. Nem hiányoznak szent legendái, különösen a Saáron, még a sz. István által épittetett kolostor és később apátságról, mellynek most még romjai sem láthatók. Itt temettetett el Aba király; sirja a hires saári pinczében van, melly b. Baldácsyé*.
Itt volt a hajdani kolostor temetkező helye, s most hét ágra vagy utczára nyiló pincze van ott, telve saári és visontai jó és hires borokkal.
Jobb is e hűs pinczében egy pár pohár bor cseviczével, mint a pesti sétatéren port nyelve a tüdőrontó fagylalt.
Mivel pedig már benne vagyunk a borkóstolásban, ránduljunk el Egerbe, mellynek falainál 1552-ben a török roppant hatalma megtört a halhatatlan Dobó és hős népe vitézségén.
Nem is lehet az máskép, hol olly jó bor, és annyi szép leány terem. – Eger lakosai mind magyarok, s az ide bevándorolt német mesteremberek is mind jól beszélnek magyarul, és ugy mint a nép, magyarosan is hordja magát.
Egri népviselet.
Hevesmegyei népviselet
Képünk hű másolata az egri népviseletnek, vasárnap délután a vecsernye elvégeztetvén, igy gyülekeznek tánczra az ifjak, s ugyancsak megrakják, mig az esteli foglalkozás haza nem szólitja a leányokat, kik otthon a gazdaságot viszik.
Az egri kapás nép takarékos de vendégszerető, szőlőjét jól miveli, csakhogy borát kénytelen vagy maga meginni, vagy csekély árért odavaló borkereskedőknek eladni, kik azt rendesen Pestre küldik. Pesten azonban mégis igen ritkán kapni jó egri bort.
A czifra szűr és kivarrott hátu mellény legnagyobb fényüzési czikke a legénységnek, e mellé szükséges azonban a rojtos gyolcs gatya és csipkés gyolcs ing, s a kalap mellé szép bokréta. Az egri lányok krinolin nélkül is igen nagy helyet foglalnak el százránczu szoknyájokkal, s a piros szalagcsokor fejükön, és selyemkendőcske nyakukról soha el nem maradhat, a piros magas sarku csizmával egyetemben; a virágbokréták Tárkányból kerülnek ide, mert a tárkányi lányok az első ibolyával együtt jelennek meg Egerben, s ott mig a szamócza meg nem érik, virágokkal kereskednek, azután meg szamóczával s később izletes gyümölcscsel. (Az egri szamóczás leány rajzát már közöltük a V. U. 1857. – 11. számában.)
Medve Imre.
EPA.HU
Megjegyzés küldése