A Bükk legszebb pontján felépült Palota-szálló a magyar építőművészet egyik mesterműve, míg a vele szerves egységet képező teraszos sétányrendszer, a függőkert egy egyedülálló tájépítészeti alkotás.
A falakkal, bástyákkal várrá képzett hegyoldal teraszain parkok, sétányok épültek, s lettek beültetve fákkal és virágokkal, nagy érzékenységgel, hogy az épített motívumokat az ültetett növények ne takarják.
Az 1930-as években, elsősorban exótákat ültettek szoliterként és csoportokban: duglászfenyőket (Pseudotsuga menziesii var. Glauca), lucfenyőket, Picea excelsa, jegenyefenyőket (Abies alba). Telepítésre kerültek még terebélyesre növő különleges lombhullató díszfák is, így a vérbükk (Fagus sylvatica „Atropurpurea”).
A gyepes teraszokat gazdag színvilágú virágágyásokkal díszítették. Az 1940-es évekig a függőkert és a szálloda déli kertjének virágosítására, növényekkel való ellátására külön kertészetet, pálmaházat állítottak fel Majláthon, a parkrendszert pedig főkertészi irányítással 25 kertész tartotta rendben.
A szocializmus éveiben a szálló, mint SZOT üdülő működött, gyakorlatilag sokáig érintetlenül hagyva a hely teljes külső és belső építészetét, ami igaz a Függőkertekre is, így napjainkban, a történeti kert kertesztétikai értékkel rendelkező fás növényanyagából az okszerű kertészeti beavatkozások hiányában csak néhány exzóta és lombhullató díszfa maradt meg az Ifjúság és a Költészet teraszán.
GUIDE@HAND - Lillafüredi függőkertek
Forrás: guideathand.com
Megjegyzés küldése