A XVI. században a végvári harcok idején Eger vára élére a király ismert, dúsgazdag alattvalóit nevezte ki. Sok vitéz küzdött a hazáért, kiknek neve a feledés homályába jutott. Ilyen volt Balázsdeák István egri vicekapitány is az 1588-as szikszói győztes csata hőse.
A történet szerint 1588. október 8-án a törökök nagy létszámmal, 10-12000 fővel mentek Szikszó alá Kara Ali fehérvári bég vezetésével, hogy a ki nem fizetett adót behajtsák. Erejük tudatában magabiztosak voltak és nem számítottak támadásra. Amint az egriek ennek hírét vették a szomszéd végvárak vitézeivel Putnok alatt gyülekeztek és kb. 2600 katonával elindultak.
A mieink serege még így is jelentéktelen volt létszámban a törökök hadához mérten. A végbelieket Eger vár élére újonnan kinevezett Rákóczi Zsigmond főkapitány, későbbi Erdélyi fejedelem és Balázsdeák István vicekapitány vezette. Az egri várőrségből legalább 800-an, Kassáról Serényi Mihály körülbelül 200-an, Szendrőről Szécsi Tamás, Rottal János és Raibicz Albert 320 németet és magyart vegyesen, vezetett oda. Ezekhez járult még 230 fekete német lovas Szepsiből valamint piros és vörhenyeges Göncről, kiket katonaruhájukról neveztek el. Homonai Drugeth István saját zsoldosaival Diósgyőrből, de más végvárakból is összegyűlve indultak ki.
Sötétedésre érkezett meg a magyar had és vakmerő támadásba kezdett. Ezt tapasztalván Kara Ali bég felgyújtotta a Szikszót és a síkságon csatarendben állította csapatát. A két szárnyat szekérsánccal erősítette meg, középen Bajazidnak, a pesti hajóhad parancsnokának és Mehmed agának ágyúik bevetésével a mieinket meghátrálásra kényszerültek. Az égő város világánál támadó magyarok a túlerővel szemben vereséget szenvedtek. Sajnos Homonnai István diósgyőri kapitány is sokadmagával fogságba esett.
A kudarcot mindenki tudomásul vette el voltak keseregve a fogságba kerültek és a halottak miatt. Elsősorban Segnyey Jób és Pátzolth András egri hadnagyok követelték a hazavonulást a török túlerő miatt Rákóczi Zsigmond főkapitánytól. Balázsdeák István vicekapitány azonban nem nyugodott bele a vereségbe, összegyűjtött lovasság élére állt és az éjszaka megrohamozták a sikertől megittasult ellenséget. A küzdelem kegyetlen és véres volt.
A támadás elején Rákóczi Zsigmond trombitása, Jacob Korgisky a közeli szőlőhegyre sietett, ahol a trombitát a császáriak módjára megfújta. Az ellenség e hangjelzésre azt hitte, hogy egy nagyobb császári segélyhad közeledik, ezért zavarba jött, a csatarendje felbomlott. Ezt a lélektanilag fontos pillanatot a magyar sereg kihasználva újult erővel támadt az oszmánokra. Petényi György ifjú vitéz Kara Ali béget buzogánnyal
úgy fejbe vágta, hogy megsebesült és leeset fejéről a turbánja. Sajnos ezt követően sok török rárontott és megölték. Mehmed aga vezette janicsárok puskásai nagy tűzerővel lőtték a mieink sorait, Serényi Mihály német vértesei azonban szétzilálták soraikat.
A csatatér jobb szárnyán a füleki Kurkut bég lovasai szorították vissza a magyarokat. Bátor küzdelemben a mieinknek sikerült elfoglalni négy ágyút, melyeket az oszmánok ellen fordítattak és lőtték őket. Akkora lett a zűrzavar, hogy a törökök eszeveszett menekülésbe kezdtek, hátra hagyva rablott értékeiket. Az ellenségből közel kétezernél többet levágtak, 376-ot elfogtak 30 darab katonai zászlót szereztek, továbbá 482 lovat zsákmányoltak. A harcban Kara Ali bég és a szécsényi bég súlyosan megsebesült, de sikerült elmenekülniük. Musztafa szerencsi béget magyar lándzsa döfte halálra, de elesett Bajazid bég is.
A magyarok vesztesége sem volt csekély, meghalt 410 magyar és 220 német közvitéz. A hadnagyok közül elestek: Pethő György, Széchy Péter, Kerczi Lénárd, Tarnóczy Lukács, Raibicz Frigyes, Nintsch János és Prachich Kristóf. A harcok idején a felháborodott lakosok is sok menekülő ellenséget megöltek, akiket a Felsővadász felé vezető úton temettek el, közel a patakhoz, helyet a XIX. század végén is Törökhalomnak nevezték. Az időben még a település határában két másik dűlőnév is a csata emlékeként ismert. Ezek a Nyulmány és a Heling dűlők, az ütközetben részt vett német katonák vezetőinek neveit őrizték rontott névalakban. Az örvendetes szikszói győzelmi hír futótűzként terjedt el, nemcsak a császárvárosban, de szerte emlegették német földön is.
Következő 1589. évben a zsákmányolt javakból Rákóczi Zsigmond a hősiességükért pénzzel jutalmazta Barcay János, Siroki Péter és Szegedi István és Pándy Gergely hadnagyokat. Balázsdeák István vicekapitánynak a szikszói csata hősének Rudolf király 1589-ben nemesi rangot adományozott.
Megkapta Győrt és Berényt és ő lett a jászok kapitánya. Meg kell jegyezni, hogy Balázsdeák 1552-es várostrom után az egri végvári vitézek sorában a legkiválóbb katona volt, de jelenleg Eger város vezetése arra sem méltatja, hogy legalább egy utcát elnevezne róla. Rákóczi Zsigmond főkapitány is részesült a királytól jutalomként birtokadományban. Egy esemény még tartozik a históriához, ugyanis Segnyey Jób és Pátzolth András egri hadnagyoknak a szikszói csatában tanúsított gyáva viselkedésük miatt büntetésül egy-egy törökkel kellett bajvívásban megküzdeni. Mindketten tapasztalt harcosok voltak és legyőzték a muszlimokat.
Írta: Erdei László
Forrás: Sugár István: A szikszói csata1588-ban.
www.erdei.ewk.hu
Megjegyzés küldése