„Már megvan az a tudás, amit az elmúlt évben megszereztünk, de a mentális állapotunk romlott, ami hátráltat abban, hogy megtaláljuk magunkat a családon belül” – mondta Steigervald Krisztián generációkutató az M1 Ma reggel adásában.
„A remény kapta most a legnagyobb pofont”
– mondta.
Az egész társadalom bízott abban, hogy elindulunk a nyitás felé, amely most nem történt meg.
A szakértő szerint nem azzal van baj, hogy digitálisan élünk, hanem az, hogy ennek jelenleg nincs alternatívája.
Az ember társas lény és a digitális térben ez a társasági kötődés nem történik meg. Egy „mintha” érzés alakul ki, amely a pszichénkre rosszul hat. Az ember a korábbi társas élményeihez tud visszanyúlni, amikor egyedül van, viszont ez a közösségi élményszerzés tömeges szinten és régóta hiányzik életünkből.
Nehéz kiemelni, hogy melyik generációt lehet a mostani járványhelyzet legnagyobb vesztésének nevezni – mondta a generációkutató, aki a sorból az egyetemistákat és a középiskolásokat emelte ki.
Elmaradtak a diplomaosztók, a szalagavatók és számos olyan rituálé, amely egy fiatal életében fontos, mint az első szerelem vagy randevú, amelyek a felnőtté válás mérföldkövei – fogalmazott.
Az első évfolyamos egyetemisták csak online találkozhattak társaikkal, és ez hosszabb távon kihatással lehet szocializációjukra, gondolkodásmódjukra.
Az általános iskolások egy kibővített tavaszi szünetként élik meg a jelenlegi helyzetet.
Az óvodások számára is nehéz lehet feldogozni azt a fajta hullámzást, hogy most hosszabb ideig otthon vagyok, majd az óvodában, majd megint otthon.
A koronavírus óriási feladatokat ró a szülőkre. Most nincs akkora sokkhatása a szülőkre, mint egy éve, viszont mentálisan most rosszabb helyzetben vannak, elvesztettük a kapaszkodókat – fogalmazott.
„Meg kell találni a belső kapaszkodókat, stabilitásunkat, mert csak ez tud minket átsegíteni a jelenlegi problémákon” – fogalmazott Steigervald Krisztián.
A címlapfotó illusztráció
forrás: hirado.hu, M1
Megjegyzés küldése