Szmrecsányi Miklós 1854-ben született a felvidéki Sárosdarócon. Testvérei közül Pál szepesi, majd nagyváradi püspök, öccse Lajos, a későbbi egri érsek. Az elemi iskolát magánúton végezte el, majd Egerbe került a ciszterek főgimnáziumába.
Érettségi után a fővárosban jogi tanulmányokat folytatott, s az igazságügy szolgálatába lépett, majd 1882-ben az Országos Képzőművészeti Társulat titkára lett. 1895-ben kinevezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Osztálya vezetőjévé.
A fővárosban szoros kapcsolatban állt Munkácsy Mihállyal és Jókai Mórral is. 1898-ban megvált a minisztériumtól, s Egerbe jött öccséhez, aki már ekkor az érseki irodán dolgozott. Tevékeny szerepet vállalt a helyi műemlékek védelmében. Önkéntes, jó szándékú ellenőre volt szinte minden felújítási munkának. Nagy nehézségek árán érte el, hogy az új középületek a város régi műemlékeivel harmonizáljanak. Része volt abban, hogy az elhanyagolt Líceum épülete, a minoriták ritka szépségű barokk temploma és a trinitárius templom időtálló, új köntösbe öltözzék.
Szinte végrendeletszerűen óhajtotta, hogy a várbeli ásatások szakszerűek legyenek, s a feltárt köveket óvják meg a pusztulástól. Szmrecsányi Miklós nyaranta szakszerűen rendezte az érseki líceumi képtárat, a régiséggyűjteményt és a kőtárat, s ezekről pontos útmutatót készített. Több évtizedes műemléki kutatásairól cikkekben, tanulmányokban, közleményekben számolt be.
Nem volt nála fáradhatatlanabb idegenvezető, s akik az ő kalauzolásával tekintették meg a város látnivalóit, nagy élményben részesültek. Vass József miniszter eréllyel igyekezett megnyerni őt a Műemlékek Országos Bizottságának elnöki tisztségére. Ő azonban nem akart megválni szeretett városától, így Eger lakója maradt haláláig.
A város vezetése elismerve munkásságát, díszpolgári címmel tüntette ki. A püspöki karhoz eljuttatott emlékiratában gyakorlati tervet adott az egyházi műemlékek megóvására. Felmérhetetlen az ügyszeretete, az áldozatvállalása, amelyet egyrészt a növendékpapságra, másrészt az egyházmegye papságára és az egyházi építkezésekre gyakorolt.
Amikor 1936-ban meghalt, koporsójára az ország művészvilága kegyelettel borította a Munkácsy-leplet. Halála után Kapossy János és Radisics Elemér művészettörténész barátai válogatott tanulmányait Eger művészetéről: Tanulmányok és jegyzetek a hazai barokk történetéhez (1937) címmel adták közre. Hevesy Sándor egri építészmérnök életútját az Egri Magazin 2011. novemberi számában ismertettük. Hívására 1930 nyarán Egerbe érkezett hajdani tanára. Wälder Gyula, akinek irányításával, lelkes egyetemistákból álló csoport kezdte el az egri műemlékek felmérését. Hevesy szerint amíg a külföldi országok emlékeit sokszor a legaprólékosabban ismerjük, addig a hazai műemlékekről csak legkivételesebb esetekben szerezhetnek tudomást az érdeklődők, s azokról nem készültek megfelelő ismertetők.
A múlt építészeti emlékeinek tanulmányozása inspirálhatja a mai kor tervezőit is, és útmutatást adhat a problémák megoldására. A régi mesterművekben való elmélyedés szerzi meg azt az érzést és gondolkodást, amely a vérbeli építész sajátja. Csak ezzel lehet megnyerni azt a fegyelmezett ítélőképességet, amely nélkül nincs sem régi, sem új építőművészet.
A műemlékeinkkel való foglalkozás nemcsak az építészek feladata, de azokról legalább általános képet szerezni minden művelt magyar embernek kötelessége. Hevesy Sándor főmérnökként javasolta egy helyi műemlékvédelmi rendelet elkészítését, melyet a képviselő-testület 1933-ban elfogadott (A dokumentum Sopron város mintájára, az 1891. évi 39. törvénycikk alapján készült.).
Úgy határoztak, hogy Egerben is létre kell hozni egy bizottságot, amely folyamatosan foglalkozik a városi műemlékek kérdésével. A bizottság létrejött, és tagjai a polgármester, a főjegyző, a városi főmérnök, valamint néhány, a város múltját, műemlékeit jól ismerő egri polgár lett.
1936 szeptemberében a városi képviselő-testület a rendeletet módosította, és szeptember 27-én egy cikk jelent meg az Eger-Gyöngyösi Újságban Megvédik Eger barokk jellegét címmel, amelyből alább idézünk: „Eger természeti kincsei, történeti műemlékei mellett nagy részben annak köszönheti hírnevét, idegenforgalmi jelentőségét, hogy itt a barokk elemek épségben tartásával egységes és rendkívül megkapó városkép alakult ki s maradt fenn hosszú idők folyamán is…
A stíluskeveredés megakadályozása, illetve a barokk jelleg megőrzése érdekében figyelemre méltó javaslatot dolgozott ki Alföldi Béla dr.…
A tervezet szerint a szabályrendelet módosítás hatálya a barokk jelleg védelme szempontjából a következő utcákra terjed majd ki: Eszterházy-tér, Káptalan utca, Dobó, Harangöntő, Knézich utcák, Tűzoltó tér, a Széchenyi utcának a Tűzoltó tértől délre eső része, Csiky Sándor utca a Györgyényi utcáig, Györgyényi utca, Klebelsberg tér, Trinitárius utca, Telekesy utca, Hunyady tér és a felsorolt utcák által határolt belterületi városrész.” A fentieknek köszönhetően Egerben a barokk városmag épen megmaradt mindannyiunk és a turisták örömére.
szerző: Szecskó Károly
EGRIMAGAZIN.HU
Megjegyzés küldése