Be kell vallanom, hogy bár életemben sok százszor elsétáltam az Érsekkert azon részén, ahol
a strand vize az Eger patakba folyik, még csak
véletlenül sem jutott eszembe, hogy a jelentős
mennyiségű – és szemmel láthatóan még mindig meleg – vizet valamiképpen hasznosítani
lehetne.
Ám, ha nekem nem is támadt ilyen ötletem, másoknak igen. Sőt, helyesebb, ha nem
is csupán ötletről beszélünk, ugyanis az egri
városházán abban bizakodnak, hogy amikor
eljön az ideje, sikerül majd olyan pályázati forrást találni, amelynek segítségével ,,,
,,, az egészen
a mai napig a semmibe elfolyó vizet értelmesen, a közösség számára hasznot hajtó módon
lehet kiaknázni.
Hogy miről is szól az elképzelés, és mikor válhat belőle valóság? Erről kérdeztük Mirkóczki Ádám polgármestert.
Elárulná, mit takar a gondolat, hogy a strand –
úgymond – kiszolgált vizét újra „munkára” lehetne
fogni?
Onnan kezdeném – mondja Mirkóczki Ádám –, hogy
az elmúlt évben megkértem Sasvári Szilárdot, a Heves
Megyei Vízmű Zrt. vezérigazgatóját, vizsgálják meg,
hogy azt a termálvizet, ami a strandról immár évtizedek
óta a patakba ömlik, valamely módon tudná-e a városunk hasznosítani. Nemrégiben aztán személyesen
is módom volt beszélgetni Sasvári Szilárddal erről az
ügyről, és ő is úgy vélte, hogy – természetesen a szükséges beruházások elvégzése után – az Egerben lévő
termálvízzel, közelebbről a patakba vezetett úgynevezett „hulladékhővel” sok-sok épület fűtését lehetne
biztosítani. Később a vízmű szakemberei nem csupán
számításokat végeztek, de a megvalósítás mikéntjét
is kidolgozták. Az ő költségbecslésük szerint mintegy
600 milliós beruházás kellene ahhoz, hogy intézményeket vagy éppen magántulajdonban lévő ingatlanokat lehessen ezzel a megoldással fűteni. A következő lépés az lenne, hogy erre az innovatív projektre
pályázati pénzeket találjunk. Meggyőződésem szerint
mindez már csak azért sem lenne túlzottan nehéz
feladat, mivel itt egy olyan elgondolásról van szó, ami
mind környezetvédelmi, mint pedig takarékossági
szempontból nagyon előremutató.
Ha jól tudom, a most ismertetett terv egyfajta
továbbgondolása az alapötletnek…
Így igaz, hiszen kezdetben „csupán” annyiról szólt
a történet, hogy ha az Érsekkertbe szánt rekortán
futópályát alácsöveznénk, majd abba belevezetnénk a patakba folyó meleg vizet, úgy a létesítményt a sportolni vágyók télen is minden
gond nélkül használhatnák. És aztán
ez az ötlet fejlődött tovább úgy, hogy
vajon nem lehetne-e például a stadion
pályafűtését vagy éppen a körcsarnok
hőenergiával való ellátását is e forrásból biztosítani. Amikor viszont a szakemberek még komolyabban utánaszámoltak a dolognak, kiderült, hogy az
említetteknél is nagyobb léptékben
lehet gondolkodni.
Nem hiszem, hogy az olvasókat különösebben izgatná, milyen beruházások kellenek ahhoz, hogy a strand vize
melegítsen intézményeket és otthonokat, ám az igen, vajon mennyi idő
alatt térülhetnek meg az erre fordított
tízmilliók…
Természetesen ezt pontosan kiszámoljuk majd, amikor arra kerül a sor,
de magam úgy vélem, már középtávon
is rentábilis lenne a dolog, onnantól
kezdve pedig még inkább nyerő helyzetben lennénk.
És arról van elképzelés, hogy mégis
hány intézmény fűtését lehetne ebben
a formában megoldani?
Hogyne. Megemlíthetném – többek
között – az uszodáinkat, a környéken
elhelyezkedő szállodákat, aztán a vízmű
ingatlanát, a Deák Ferenc úti Szent Imre
Katolikus Általános Iskolát, vagy éppen
a Szent István Rádió jelenlegi épületét.
Bár még lehetne folytatni a sort, azt
gondolom, ennyiből is jól kitűnik, hogy
itt egy olyan lehetőségről van szó, amit
kár lenne nem kihasználni.
Bár nem ismerem az Ön által említett
létesítmények, intézmények számláit,
gyanítom, nem csekély megtakarítást jelentene, ha azokat a jövőben
a mindmáig pocsékba menő meleg
vízzel fűtenék…
Az egyszerűség kedvéért vegyünk
csak egyetlen helyet, a Bitskey Aladár
Uszodát, amelynek a fűtése havonta
több millió forint. És akkor ott van még
egy csomó intézmény, közöttük azok,
amelyeket az imént felsoroltam. Arról
már nem is beszélve, hogy ezt az energiát akár értékesíthetnénk is például a
szállodáknak. Különösen, mert ez egy
olyan üzlet lenne, ami nekik is, nekünk
is megérné.
Egy fél mondat erejéig utalt a környezetvédelemre. Ami szerintem aligha
hagyható figyelmen kívül, ugyanis a geotermikus fűtés a hagyományos
megoldásokhoz képest kifejezetten
környezetbarátnak tekinthető…
Így igaz, s mindez a városunkban élők
egészségének védelme miatt sem
lényegtelen. Ott van rögtön a levegő
minősége, pontosabban a légszennyezettség. Aki figyeli a híreket, tisztában
van azzal, hogy e téren is bőven van mit
javítani a jelenlegi állapotokon. És erről
az oldalról megközelítve is igen fontos
lenne, hogy a most felvázolt elgondolásaink a lehető leghamarabb valósággá
váljanak. Megjegyzem, én a szükséges
hazai vagy európai uniós forrás elnyerését illetően kifejezetten optimista
vagyok, mert a klímavédelem, a „zöld”
politika napjainkban elsődlegességet
élvez, nem azért, mivel most épp ez a
divat, hanem mert szó szerint életbevágó kérdésekről van szó.
Úgy fogalmazott, jó lenne, ha a
tervek a lehető leghamarabb valósággá válnának. Az Ön olvasatában ez
milyen időintervallumot jelent?
Ez idő tájt az a leglényegesebb, hogy
záruljon le Eger és a kormányzat
között a kiesett iparűzési adó ellentételezéséről szóló egyeztetés, ám az
utána következő kör már a számunkra
kiemelt fontosságú fejlesztések forrásainak megteremtése, ami a minisztériumokkal való tárgyalásokat pont úgy
magába foglalja, mint az uniós lehetőségek figyelemmel kísérését. De hogy
ne kerüljem meg a válaszadást, azt
mondom, ha idén minden a várakozásainknak megfelelően alakul, 2022-ben
már a megvalósításról adhatunk hírt.
Mondta, de magam is úgy látom, hogy
a források előteremtése miatt nem
igazán fáj a feje. Miért?
Nos, mert a beruházás mellett számos
érv szól, ellene viszont egy sem.
SZERZŐ: STANGA ISTVÁN
EGRIMAGAZIN.HU
Megjegyzés küldése