A szürke időnek azonban a hegyekben nyoma sem volt ezért gondoltam magam feltekerek a Mátrába, végső célpontom a Galya-kilátó volt. Indulás előtt hajnalban még megnéztem a kameraképeket, csakhogy biztos legyek benne maradt a derült ég.
Kedvezőnek ítéltem, vonatra ültem, negyed tíz után néhány perccel Jászberényből kezdtem utam. Háromnegyed tizenkettőkor már a ködös Sástón jártam ahonnan már csak néhány km kerekezés választott el a csodától, a napsütéstől. 650 m-en szinte egyik percről a másikra tűnt el a köd és hirtelen enyhe időt tapasztalhattam, addig ugyanis mindössze 12-13 fokban tekertem.
A napsütés oly nagy lendületet adott, hogy Mátraházán úgy döntöttem feltekerek a Kékestetőre. A bringás kabátot letehettem, a Kékestetőn 21 fokos késő nyáriasan meleg idő fogadott, a napsütötte déli oldalán kb. 25 fokos volt a hőérzet. Sokan döntöttek úgy, hogy a ködpaplan fölül szemrevételezik az október végi nyarat. Természetesen a tv torony kilátóba is felmentem, ahonnan többek között a szigetként kiemelkedő Galyatető is látható volt. Rövid pihenő után bringámra ültem és máris célba vettem Galyatetőt. Útközben némi fotózás, majd szállás (erről még írok) foglalás után azonnal a Galya-kilátóba mentem fel, éppen a legjobbkor érkeztem, a naplemente előtti fél órában már mesés színek szegezték tekintettem a Mátrára, illetve a nagyobb, a ködpaplan alól, kiemelkedő csúcsokra.
Érthető mód a kilátó zsúfolásig telt emberekkel, sokan még naplemente után 30-50 perccel is gyönyörködtek a látványban. Miután besötétedett elfoglaltam a bivakom a kilátóban. Vacsoráztam, pihentem, ezzel azonban még nem ért véget a nap. A ködtenger felett ragyogóan csillagos égbolt adta a témát és a késztetést arra, hogy ismét fényképezőt ragadjak. Különleges élmény ahogyan a ködpaplan alól a közelebbi, illetve távolabbi települések fényei látszódnak át. Este 10 körül kellemesen kifáradva tértem nyugovóra bivakomban, illetve hálózsákomban.
Feledékenységemnek köszönhetően elfelejtettem vizet felvinni és mivel lusta voltam késő este már nem vállaltam azt a 20 perces sétát és összesen legalább tíz emelet lépcsőzést amivel vízhez juthattam volna az Egererdő Zrt. Galyatetői Turistacentrumtól. A bivakolás különleges élmény, leginkább sátrazáshoz hasonlítható, attól azonban egy picit komfortosabb, hiszen zárt beton falak veszi körbe az embert. Ennél nagyobb luxusra azonban ne számítsunk, fűtés nincs, a bejárató ajtó résein a keresztül áramlik be a bivakba a levegő, azaz annyi hőmérséklet bent, mint kint.
Kettő konnektoraljzat és világítás adja a többletet a sátrazáshoz képest. Érdemes egy vastagabb polifoamot is magunkkal vinni, e nélkül ugyanis lehetetlen az alvás, a fekhely ugyanis egy raklaphoz hasonlítható alkalmasság. Az élmény azonban óriás a kilátóban ébredni ahonnan jóformán azonnal 360 fokos panorámában szemlélhetjük a napkeltét. Jómagam is kora hajnalban kipattantam “ágyamból”, akarom írni hálózsákomból és a napkelte fotózása előtt lesétáltam vízért.
A kilátó teraszárán elsőként tettem tiszteletem, rövidesen azonban egy kis csoportnyi ember verődött össze, halk suttogások és az erős szél suhogása mellett vártuk a napkorong megjelenését a ködtenger felett. Percenként más színekben tündökölt a ködpaplan, a Kékes tömbje. Amikor a ködtenger horizontjánál megjelent a napkorong a suttogó hangok is elcsendesedtek, lélegzetvisszfojtva figyeltük amint másodpercről-másodpercre láttunk többet a napkorongból. Minden másodperc egy örök élmény volt.
A napkelte folyamatosan változó gyönyörű színei még bő negyed óráig kitartottak. Nem sokkal ezután már svédasztalos reggeli várt a Turistacentrumban. A forró tea különösen jól jött, a hajnali erős szél másfél óra alatt rendesen áthűtött. Összecsomagolás előtt még egyszer felment a kilátó teraszára ahonnan már délelőtti fények fogadtak. Mátraházáig még sűrűn megálltam, ahogy az előző nap ezúttal is 700 m körül volt a ködtenger teteje. Mátraháza hajszál pontosan a határán volt, amíg a Kékestető felé tekintve szikrázóan kék volt az ég, addig az erdőben, lefelé nézve sűrű ködbe veszett el tekintettem, mindez palacsintázás közben igazán szép élmény volt.
Mátraházától lefelé Sástó felé meglehetősen sűrű ködben gurultam, a látótáv Sástóig mindössze 25-30 m volt. Mátrafüredre érve már a ködpaplan alá kerültem, azaz a látótáv sokat javult, ugyanakkor már nyoma sem volt derengő napfénynek sem. Innen bő másfél óra tekerés után Jászberényben gyakorlatilag befejeződött felejthetetlen túrám, vonaton ülve a fotóim lapozva gyorsan haza értem.
Az összeállítás eredeti helye, forrása:
Megjegyzés küldése