Biztosan sokan ismeritek a Szalajka-völgy vagy Lillafüred irigylésre méltó látnivalóit, de vajon tudjátok-e hol lapul az a varázslatos hegyi tó, amiben a végtelen égbolt tükröződik? Nos, Uppony és Dédestapolcsány között lelhettek rá a Bükk egyik legszebb kirándulóhelyére, a Lázbérci-víztározóra, ahol olyan érzésetek lesz, mintha csak két eget illesztettek volna egymásra. A mesésen tiszta hegyi tó déli partján vezet végig az Országos Kéktúra útvonala, de akár a Szalamandra tanösvény nyomvonalát is követhetitek.
Másszatok fel a Háromkő-bércre, és keressétek meg az Uppony-szoros csúcsán emelkedő Herkó páter keresztjét, ahonnan madártávlatból is szemügyre vehetitek a festői víztározót!
A Bükk északi lába és a kevésbé ismert Upponyi-hegység között található Bánvölgye igazi mesehelyszín. Patakok, dombok, erdők és legelők szabdalják a térséget. Színes települései a kultúrtörténet iránt érdeklődőket is könnyen magukkal ragadják. A tájat az itt élők Élmények völgyének nevezik.
Ha valaki csupán néhány napos túrára adja a fejét az Élmények völgyében, sok falu közül választhat a környéken. A gyönyörű dombok között található, kellemes fekvésű Upponyba az elmúlt évtizedekben már sokan beleszerettek, sőt azt is beszélik, hogy e táj ihlette Feszty Árpád világhírű körképének egy részletét is. Az itt élő Koós család művészi szintre fejlesztette a vendéglátást. Kellemes hangulatú vendégházat nyitottak, és örömmel osztják meg a falu iránti végtelen szeretetüket vendégeikkel – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.
„Uppony egy teknővölgyben terül el. Az év minden szakának megvan a maga jellegzetessége és szépsége. Hegyek, erdők veszik körül, és bármerre állatokat – őzet, szarvast, vaddisznót – lehet látni. A föld minősége viszont nem a legjobb. Csak azt képes megadni, ami egy családnak kell, de a nagy mezőgazdaság itt nem igazán életképes” – fogalmazott Koós Attila, a Koós vendégház társtulajdonosa.
A magyar hegyvidékek csodálatos kincsei - Lázbérci-víztározó
fotó: Pintér István
Egykor mindenki magának termelte a javakat a faluban, és a legtöbb porta végében a kistelepítésű szőlő is mindennapos volt. Ugyan szőlő ma már kevés akad a faluban, de a háztáji szőlőművelés emlékeit még őrzi az Uppony Mál-oldali dombjába még az 1800-as évek közepén vájt takaros pincesor. Az itteni föld ráadásul jó legelő, ami megkönnyíti a háziállatok tartását, ezt pedig a Koós család is kihasználja.
A Ravasz-lyuk tanyán állatokat nézhetnek meg a vendégek, akik nagyon szeretnek idejönni. Főleg szürke marhákat tartunk, amik a dombokon legelésznek, szabadtartásban. A tanyán látható még mangalica, baromfi, pulyka és nyúl is. Ezen a vidéken mindig is szarvasmarhákat tartottak, és ennek is köszönhető, hogy ilyen szép a táj – mutatta be Koós Judit, a vendégház másik tulajdonosa Uppony környékét.
A kímélő, a természeti értékeket megőrző legeltetéses állattartásnak sajátos rendszere van: általában tavasz közepétől ősz második harmadáig tart, a telet az állatok félig szabadon vagy istállókban töltik. A mezőgazdasági munka fázisai, az évszakok váltakozása a mindenkori tájételek alakulását, ritmusát és ízélményét is meghatározta. Sok volt a szarvasmarha, amelyek bőségesen ellátták a helyieket tejjel, amiből túrót és vajat állítottak elő.
Ősz végen, télidőben már a kemencéket is begyújtják. Az Upponytól mintegy harmincöt percre található Tardonán gyakoriak a közösségi összejövetelek, ahol a hagyományok őrzői szívesen adják át tudásukat az érdeklődőknek.
A vidám tardonai összejövetelen nemcsak a korgó gyomor, hanem a lélek is feltöltődik. A helyi asszonyok sütötte ínycsiklandó finomságoknak valódi fűszere a báj és a derű, amellyel a vendégeket várják.
forrás: M1
Megjegyzés küldése