Van értelme betiltani a műanyag szívószálat, miközben naponta ezrek kattintanak online rendelésre, a csomagok kontinenseken át utaznak, óriáshajók és repülők szelik keresztül-kasul a világot? Számít, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, ha közben ipari léptékben szennyezzük a környezetet?
Meddig terjed az egyén felelőssége, és hol kezdődnek azok a folyamatok, amelyekre már nincs valódi ráhatásunk?
Ezek a kérdések sokunkban megfogalmazódnak, mégis ritkán beszélünk róluk nyíltan. A fenntarthatóság így gyakran nem inspiráló céllá, hanem állandó belső feszültséggé válik: tudjuk, hogy tennünk kellene, de nem látjuk tisztán, mitől lenne valódi jelentősége a saját lépéseinknek. Pedig a lényeg éppen ebben a felismerésben rejlik: a változás nem kizárólag globális döntésekben, hanem egyéni lépések millióiban formálódik.
Fenntarthatóság és fejlődés: mit jelentenek valójában?
A fenntarthatóság alapelve egyszerűnek tűnik: úgy élni ma, hogy közben ne vegyük el a lehetőséget a holnaptól. A gyakorlatban azonban ez összetett gondolkodásmódot kíván. Nem csupán a környezet védelméről szól, hanem az erőforrások felelős használatáról, a társadalmi igazságosságról és egy stabil, hosszú távon is működő gazdasági rendszer megteremtéséről.
A Család-barát műsorában Sódar Gabriella, a Kék Bolygó Alapítvány igazgatóhelyettese a fenntartható fejlődés szókapcsolat körüli dilemmáról elmondta, hogy sokak számára ez a két szó nem is illik össze, hiszen ennentétes értelmű:
„Nem lehet fenntartható módon a végtelenségig fejlődni, hiszen a bolygó egy véges erőforrással rendelkezik.”
Úgy gondolja, hogy nagyon komoly szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy valóban fenntarthatóbban tudjunk élni.
„Azon is el kell gondolkozni, hogy mit jelent valójában a fejlődés. Hiszen, amit mi fejlődésnek gondolunk, az tulajdonképpen az életszínvonalunkat már nem is növeli”
– tette hozzá a szakember.
A fejlődés ebben az összefüggésben nem a korlátlan növekedést jelenti, hanem az okos alkalmazkodást. Az innováció akkor válik valódi értékké, ha csökkenti a terhelést, javítja az életminőséget és közben megőrzi a természeti egyensúlyt. Vagyis nem kevesebbet élni, hanem tudatosabban: kevesebb pazarlással, több odafigyeléssel, jobb megoldásokkal.
Döbbenetes számok a vízkészletről
Ennek egyik sarokköve a mindennapi vízhasználatunk. Mi, itt a Kárpát-medencében nem tanultunk meg spórolni a vízzel, mert nem voltunk sosem rászorulva, mindig bőséges vízraktárakkal rendelkeztünk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy „víznagyhatalom” vagyunk, de Dr. Bíró Tibor, a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke azonban döbbenetes változásról számolt be a műsorban.
„Ha az elmúlt évek csapadékhiányát nézzük, ami halmozódik az elmúlt 50 évben, akkor lassan botswanai szintre kerülünk csapadékmennyiséget tekintve. Úgyhogy egyáltalán nem állunk olyan jól, és nem is lehetünk olyan nyugodtak”
– hívta fel a figyelmet a szakember. Konkrét számokról is beszámolt a hazánkba érkező vízmennyiséget tekintve.
„Míg a 2010-es évek közepén is azt lehetett olvasni, hogy magyarországra 114 köbkilometer víz érkezik évente, ez az elmúlt 5 évben lement 98 köbkilométerre. Tehát nagyon komoly hiányokkal küzködünk mind felszín feletti vízekben, mind a felszín alattiakban”
– világított rá a döbbenetes csökkenésre.
Hol találkozik mindez a hétköznapokkal?
A fenntartható életmód nem egyik napról a másikra történő radikális váltás, hanem apró, következetes döntések sorozata. A vásárlási szokásaink, az étkezésünk, a közlekedési módjaink, az energiafelhasználásunk mind-mind hatással vannak a környezetre. Egyetlen ember változtatása nem váltja meg a világot – de millióké igen.
Kevesen tudják, de a textílipar a második legszennyezőbb iparág a világon, a fast faschion (gyors divat) miatt hegyekben állnak a ruhák, amikkel nem tudnak mit kezdeni.
Az egyéni felelősség határa ott húzódik, ahol már rendszerszintű megoldásokra van szükség. A globális szállítmányozás, az ipari termelés vagy az energetikai infrastruktúra átalakítása kormányzati és vállalati döntések kérdése. Azonban a fogyasztói szokásaink iránytűként működnek: az igény teremti meg a kínálatot. Amire kereslet van, az fejlődik – így a tudatos választás közvetetten rendszerszintű változást indíthat el.
(Forrás: MTVA)
Planet Budapest 2026
Ebben a gondolkodásmódban született meg a Planet Budapest 2026 élményalapú kiállítás koncepciója is. A február 25. és március 29. között megrendezett esemény a Vasúttörténeti Park területén olyan komplex élményt kínál, amely egyszerre informatív, inspiráló és gondolatébresztő. Célja nem az, hogy kész válaszokat adjon, hanem hogy kérdéseket tegyen fel – és teret nyisson a közös gondolkodásnak.
Az interaktív kiállítási terek bemutatják a klímaváltozás összefüggéseit, a fenntartható technológiai megoldásokat, a körkörös gazdaság működését, valamint azokat az innovációkat, amelyek már ma is elérhetőek.
A látogatók nem pusztán szemlélők, hanem aktív résztvevők lehetnek: döntéseket hoznak, következményeket tapasztalnak meg, és közvetlen élményen keresztül érthetik meg saját szerepüket a rendszerben.
A szervezől kiemelik, hogy a kiállítás kimondottan arra fókuszál, hogy ne egy bűntudatkeltő esemény legyen, hanem az összefüggéseket szeretnék megvizsgálni és érthetővé tenni.
„Nagyon fontos, hogy érezzük azt, hogy nem biztos, hogy a műanyag szívószál a legnagyobb ellenségünk. Mi az, aminek sokkal nagyobb hatása van a bolygónkra? Például a lakások megfelelő szigetelése, ami sokkal nagyobb nyomot tud hagyni, ha az otthonok hűtés-fűtése egész évben kevesebb erőforrást igényel”
– hívta fel rá a figyelmet Sódar Gabriella hozzátéve, hogy ha kevesebb ruhát vásárolunk, ha nem a világ másik végéről utaztatjuk ide a pár száz forinttal olcsóbb telefontokot, akkor már sokat tettünk a bolygónkért.
„Ezt mutatja meg a kiállítás, hogy mire kell fókuszálni, mit tudunk tenni egyéni szinten, de megmutatja azt is, hogy a cégek hogyan állnak ehhez a kérdéshez, és hogy lássuk: több láb kell a változáshoz.”
Élményalapú tanulás – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt
Külön figyelmet kap az oktatás és a fiatal generáció megszólítása. A diákok számára kialakított élményprogramok játékos formában vezetik be a fenntarthatóság alapelveit, miközben fejlesztik a kritikus gondolkodást és a felelősségtudatot. A pedagógusok számára szakmai programok és módszertani inspirációk segítik a téma beépítését az oktatás mindennapjaiba.
A szervezők célja, hogy a látogatók ne csupán információval, hanem valódi belső motivációval távozzanak: felismerve, hogy a változás nem egy elérhetetlen, globális cél, hanem a saját döntéseikben kezdődik.
A jövő a képernyőn is formálódik
A Planet Budapest üzenete nem áll meg a kiállítás falain belül. A fenntarthatóság gondolatisága a közmédián keresztül is eljut az ország minden pontjára: február 23. és március 1. között tematikus televíziós és rádiós műsorok sora kapcsolódik az eseményhez. A Duna, az M1, az M2, az M5 és a Petőfi TV magazinműsorai, híradásai és kulturális programjai a tudatos fogyasztás, az újrahasznosítás, a slow fashion, a természetvédelem és a technológiai fejlődés társadalmi hatásait járják körül. Külön figyelmet kapnak a gyerekek is: meséken, játékos kvízeken és ifjúsági műsorokon keresztül ismerkedhetnek meg a környezettudatos szemlélettel. A közmédia rádiócsatornái pedig szakmai beszélgetésekkel, háttérelemzésekkel és inspiráló történetekkel segítik a mélyebb megértést, erősítve azt az üzenetet, hogy a fenntarthatóság közös ügy, amelyben mindannyiunknak van szerepe.
Fotók: Pixels
Forrás: | Ridikül
Megjegyzés küldése