Az egri Kaszinó épülete nem csupán a város egyik legrégebbi háza, hanem egyben történelmi lenyomat is, amely hűen tükrözi Eger múltjának változásait. Sorsa valóban hányatott volt, amit már a homlokzatán olvasható latin felirat, a „FATI PARTUS” – azaz „a végzet szülötte” – is kifejez.
A török hódoltság idején még csak néhány romos kis ház állt a területén. Ezeket vásárolta meg 1690-ben Somogyi Mihály hajdúkapitány. Az igazi fejlődés azonban csak később kezdődött, amikor 1802-ben Spetz József, egy vállalkozó szellemű gyógyszerész lett a tulajdonos. Ő először egy földszintes házat épített, ahol patikáját működtette, majd a telek hátsó részében cukorkagyárat is létesített.
Spetz 1812-ben nagyszabású építkezésbe kezdett: az udvart teljesen körülépítette, és az épületet egy emelettel bővítette. Ezen az emeleten lakott 1823-ban Déryné, közvetlenül a nagyterem mellett, amely színpaddal is rendelkezett. Az épület terveit Povolni Ferenc, a helyi klasszicista építészet kiemelkedő alakja készítette.
Az épület azonban 1827-ben tűzvész áldozata lett. Spetz nem adta fel: újjáépíttette a házat, sőt még egy emeletet is ráépíttetett. Az újjászületést jelképezi a „FATI PARTUS” felirat is. Bár 1834-ig ő maradt az egyedüli tulajdonos, a ház egyes részeit bérbe adta. Végül 1841-ben, vállalkozásainak csődje miatt az épületet elárverezték.
Közben már 1833-ban megalakult az egri Kaszinó, amely kezdetben Spetztől bérelte az épület egy részét, majd később az új tulajdonosoktól, Rajner Károlytól és Frimm Jánostól. 1844-től az egész épületet birtokba vették bérlőként. A Kaszinó 1878-ban döntött úgy, hogy megvásárolja az ingatlant, amit 32 ezer forintért, részletfizetéssel tett meg.
A Kaszinó jelentős fejlesztéseket hajtott végre az épületen: 1883-ban parkettázták a nagytermet, 1886-ban új bejáratot nyitottak, majd az 1890-es években a második emeletet szállodává alakították. 1904-ben teljes felújításra került sor. Érdekesség, hogy az 1860-as években a környék még annyira sáros volt, hogy a bálozó hölgyeket dézsában vitték a Kaszinóba, ám az 1880-as évekre már aszfaltozott járdák segítették a közlekedést.
Az egri Kaszinó nemcsak épületként, hanem társadalmi intézményként is fontos szerepet töltött be. A város szellemi és társadalmi központja lett: bálokat, színielőadásokat és hangversenyeket rendeztek, valamint jótékony célokra gyűjtöttek adományokat. Kiemelt figyelmet fordítottak a könyvtár fejlesztésére is, és kapcsolatban álltak olyan szervezetekkel, mint a Kisfaludy Társaság és az Akadémia.
A második világháború után az épület funkciója megváltozott: előbb a szakszervezetek székháza lett, majd Ifjúsági Házként, később Művészetek Házaként működött. Napjainkban ismét megújuláson megy keresztül: egy korszerű, nemzetközi jelentőségű kortárs művészeti központ jön létre benne Kepes Nemzetközi Művészeti Központ néven, ahol többek között Kepes György hagyatékát is bemutatják.
Az egri Kaszinó épülete így nemcsak múltjával, hanem folyamatos megújulásával is bizonyítja, hogy valóban méltó a „végzet szülötte” elnevezésre.
Címlapfotó, Tóth Györgyi
Az 9sszeállítás eredeti helye, forrása: Beszélő utcanevek
Megjegyzés küldése