Eger múltja gazdag eseményekben és emlékekben, amelyek közül sok már csak régi írások lapjain él tovább. Ezek közé tartozik a régi egri városháza története is, amelynek lebontása 1898-ban jelentős fordulópontot jelentett a város életében. Egy korabeli feljegyzés szerint „most kapja az utolsó haláldöfést”, és néhány nap múlva már nyoma sem marad. Helyén egy új, modern és díszes épület emelkedett, amely méltó lett a fejlődő városhoz.
Eger azonban hosszú utat tett meg idáig. A török uralom alóli felszabadulás után, 1687-ben a város romokban hevert, lakossága megfogyatkozott. Az újjáépítés lassan indult meg, és csak a XVIII. század elején, a Rákóczi-szabadságharc után kezdett kialakulni az új, barokk arculatú Eger. A fejlődés szükségessé tette egy közigazgatási központ létrehozását, így épült meg az első városháza a mai Széchenyi utca környékén. Ez az épület azonban hamar kicsinek és gyengének bizonyult.
Városháza a tér felől (Anno), forrás: Demeter Pál, AI
A város vezetése ezért egy nagyobb és méltóbb városháza építésébe kezdett a mai Dobó István tér déli oldalán. Az 1714 és 1716 között megkezdett építkezés több éven át tartott, és folyamatos bővítésekkel, átalakításokkal vált egyre jelentősebbé. Az épület nemcsak közigazgatási központ volt, hanem a városi élet egyik fontos színtere is. Az építkezések során helyi mesterek dolgoztak, az anyagokat pedig gyakran a környékről szerezték be, ami jól mutatja a közösség összefogását.
Városháza udvarrésze (Anno), forrás: Demeter Pál, AI
Az idő múlásával azonban ez az épület is elavulttá vált. A XIX. század végére Eger már egy fejlődő, polgáriasodó város képét mutatta, amelyhez egy korszerű városháza illett. 1896-ban döntés született egy új épület tervezéséről, amelyet Wind István készített el. A kivitelezést Benedek Béla vezette, és 1898-ban megkezdődött a régi épületek bontása. Az új városháza 1900 januárjára készült el, és a kortársak szerint rendkívül szép, impozáns épület lett.
Az egri városháza története jól tükrözi a város fejlődését és megújulását. A régi épületek eltűntek, de helyükön mindig új, a kor igényeinek megfelelő alkotások születtek. Ez a folyamat nemcsak az építészetben, hanem a közösség életében is változásokat hozott. A múlt emlékei így nem vesznek el, hanem tovább élnek a jelenben, emlékeztetve bennünket arra, honnan indultunk, és milyen utat jártunk be.
Hevessy Sándor írása nyomán régivház
Megjegyzés küldése