188 évvel ezelőtt, 1838. augusztus 24-én hunyt el Kölcsey Ferenc, a reformkor egyik legjelentősebb magyar költője, politikusa és szónoka, nemzeti imádságunk, a Himnusz szerzője. Bár életútja nem kötődött szorosan Egerhez, öröksége a város kulturális életében is jelen van: a magyar kultúra napját Egerben is évről évre megünneplik, és erről korábban a Minden, ami Eger is beszámolt.
188 éve hunyt el a Himnusz költője
Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren, és 1838. augusztus 24-én hunyt el Szatmárcsekén. Mindössze 48 éves volt.
A magyar irodalom és politika történetének különleges alakja lett: költőként, kritikusként, szónokként és politikusként egyaránt maradandót alkotott.
A Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd Kazinczy Ferenc hatására a magyar nyelvújítás egyik elkötelezett támogatójává vált. Később Szatmár vármegye közéletében vállalt szerepet, majd követként részt vett az 1832–1836-os reformországgyűlés munkájában.
Politikusként a jobbágyság helyzetének javításáért, a magyar nyelv jogaiért, a polgári átalakulásért és a reformokért emelt szót.
Kölcsey politikai hitvallását talán két szó foglalja össze a legjobban:
„Haza és haladás.”
1823. január 22. – megszületett a Himnusz
Kölcsey Ferenc nevét mindenekelőtt a Himnusz tette halhatatlanná.
Szatmárcsekén 1823. január 22-én tisztázta le a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeményének kéziratát. Ennek emlékére január 22. 1989 óta a magyar kultúra napja.
A verset Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg.
Kölcsey tehát már nem hallhatta azt a dallamot, amely később elválaszthatatlanná vált soraitól, és nem érhette meg azt sem, hogy költeménye a magyar nemzet egyik legfontosabb jelképévé váljon.
Egerben is él Kölcsey öröksége
Kölcsey életútjában nem találunk olyan meghatározó egri időszakot, mint Szatmárcsekén, Debrecenben vagy Pozsonyban. Egri kapcsolatát ezért nem lenne helyes mesterségesen felnagyítani.
Van azonban egy nagyon erős kapocs: a magyar kultúra napja.
Egerben is hagyományosan megemlékeznek január 22-éről, vagyis arról a napról, amely közvetlenül Kölcseyhez és a Himnusz születéséhez kötődik.
Erről a Minden, ami Eger oldalán is találunk korábbi beszámolót.
2015 januárjában például a Gárdonyi Géza Színház adott otthont a magyar kultúra napja alkalmából rendezett egri városi díszünnepségnek. Az eseményen Vozáry Dénest, a színház hangtárának vezetőjét Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el.
Vagyis Kölcsey 1823-ban papírra vetett művének emléknapja csaknem két évszázaddal később is része Eger kulturális életének.
Korábbi cikkünk: Vozáry Dénes kiváló munkáját díjazták – Magyar kultúra napi díszünnepség Egerben
Kölcsey és a reformkor – miközben Eger is átalakult
Érdemes Kölcsey utolsó éveit egri szemmel is elképzelni.
Miközben Kölcsey az 1830-as években az országgyűlésen a reformokért küzdött, Eger városképe is jelentős változáson ment keresztül.
Éppen Kölcsey életének utolsó éveiben, 1831 és 1837 között épült fel Hild József tervei alapján az egri főszékesegyház, a mai Bazilika.
Amikor tehát 1838-ban Kölcsey meghalt, Egerben a ma ismert monumentális Bazilika még szinte új épületnek számított.
Ez érdekes időbeli találkozás: a város egyik ma is meghatározó épülete ugyanannak a reformkori Magyarországnak a szülötte, amelyben Kölcsey politikusként és költőként dolgozott.
Sokkal több volt, mint a Himnusz szerzője
A Himnusz jelentősége miatt hajlamosak vagyunk Kölcsey teljes életművét egyetlen verssel azonosítani.
Pedig a magyar irodalomkritika fejlődésében is úttörő szerepet játszott. Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel költészetéről írt bírálatai komoly vitákat váltottak ki, ugyanakkor új szemléletet is hoztak a magyar irodalmi életbe.
Legismertebb művei közé tartozik a Huszt, a Vanitatum vanitas, valamint a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz.
Utóbbi erkölcsi útmutatásként született unokaöccséhez, de gondolatai jóval túlmutattak egy családi intelem keretein.
Kölcsey a Magyar Tudós Társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – tagja, valamint a Kisfaludy Társaság alapító tagja is volt.
1838. augusztus 24.
Életének utolsó időszakában sem vonult teljesen vissza a közélettől.
1838 nyarán azonban megbetegedett, és augusztus 24-én Szatmárcsekén meghalt.
A magyar reformkor egyik legnagyobb gondolkodója nem érhette meg az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, és azt sem láthatta, hogy azok a reformok, amelyekért az országgyűlésben küzdött, néhány évvel később milyen hatalmas történelmi változásokhoz vezetnek.
A Himnusz későbbi sorsát sem ismerhette.
Verse azonban túlélte szerzőjét, a reformkort, forradalmakat, háborúkat és történelmi rendszereket.
„Isten, áldd meg a magyart…”
188 év telt el Kölcsey Ferenc halála óta.
Kevés olyan magyar költő van, akinek szavait csaknem minden magyar ismeri, és még kevesebb, akinek műve nemzedékeken keresztül egy egész nemzet közös imádságává vált.
Amikor pedig január 22-én Egerben is megünnepeljük a magyar kultúra napját, valójában Kölcsey Ferenc 1823-ban papírra vetett soraira és mindarra is emlékezünk, amit a magyar kultúra azóta továbbörökített.
Források
Minden, ami Eger:
Vozáry Dénes kiváló munkáját díjazták – Magyar kultúra napi díszünnepség Egerben
Ezen a napon:
Kölcsey Ferenc halálának évfordulója – 1838. augusztus 24.
Magyar Elektronikus Könyvtár:
Kölcsey Ferenc művei és országgyűlési írásai
Magyar Tudományos Akadémia:
Nemzeti évfordulóink – Kölcsey Ferenc
Borítókép: Kölcsey Ferenc korabeli ábrázolása alapján készült illusztráció.