Heves vármegye tele van olyan apró településekkel, amelyek mellett könnyű lenne elsietni, pedig történetük, természeti környezetük és megőrzött értékeik miatt megérdemelnek egy hosszabb megállót. Bátor pontosan ilyen hely. Az Egri járáshoz tartozó község Egertől északnyugatra, erdőkkel és dombokkal körülvéve bújik meg. Nem a tömegturizmus helyszíne – éppen a csendje, természetközelsége és falusias hangulata adja különleges vonzerejét.
Egy falu, amelynek története évezredekre nyúlik vissza
Bátor környékének múltja jóval régebbi magánál a településnél. A Laskó és az Aranyos-patak vidékén előkerült pattintott kőeszközök és csiszolt csontból készült nyílhegyek arra utalnak, hogy a környéken már az újkőkorban is megjelent az ember. A bronzkorból, többek között a Kyjatice-kultúra időszakából szintén maradtak fenn régészeti emlékek. 1955-ben a Bátor fölötti Derencse-dűlőben szántás közben két bronzkori sír maradványaira bukkantak.
A honfoglalás idején a Tarna-völgy az Aba nemzetség birtokterületéhez tartozott, és Bátor mai területe is lakott lehetett. Ezt Árpád-kori kerámiatöredékek is alátámasztják, amelyeket 1974-ben pinceásás közben találtak a faluban. Bátor néprajzi szempontból Palócföld része, a község saját történeti összefoglalója pedig délről érkezve az első palóc faluként említi.
A középkori Bátor királyi várbirtok volt. 1283-ban IV. László király Pous comesnek adományozta, 1295-ben pedig már Batur néven szerepel az okleveles forrásokban. A 14. században a Bátory család birtokolta, később pedig az egri püspökséghez és a szarvaskői váruradalomhoz is szorosan kapcsolódott.
A török idők a falut sem kímélték. Az 1552-es hadjárat során elnéptelenedett, de 1598-ban Nagybátor már ismét lakott településként szerepelt. A község története ezt követően évszázadokon keresztül összefonódott az egri egyházi birtokok és a környékbeli erdők történetével.
Erdőből élő palóc világ
Bátor múltjának egyik érdekes fejezete az erdőhöz kötődő életforma. A környező hegyvidéki területeken a földművelés nem volt könnyű, ezért az itt élők megélhetésében fontos szerepet kapott az erdő.
Szenet és meszet égettek, gombát és vadgyümölcsöket gyűjtöttek, az összegyűjtött terményeket pedig többek között az egri piacon értékesítették. Az erdőket legeltetésre is használták, ősszel és tél elején pedig a sertéseket makkoltatták. A hegyvidéki gazdálkodás sajátossága volt az is, hogy a férfiak egy része az alföldi aratások idején summásmunkát vállalt, majd hazatérve a később érő helyi termést is betakarította.
Ez a világ ma már jórészt történelem, de Bátor tája még mindig sokat megőrzött abból a környezetből, amely évszázadokon át meghatározta az itt élők mindennapjait.
A Szent Imre-templom – Bátor egyik ékköve
A falu egyik legfontosabb épített emléke a Szent Imre templom.
A késő barokk templom 1775 és 1782 között épült Francz József tervei alapján. Oltárai és szószéke ugyancsak a 18. század végének késő barokk emlékei. A közeli katolikus plébániaház még korábbi: 1772-ben készült el.
A templom fehér falaival és tornyával ma is meghatározó eleme a faluképnek. Nem véletlen, hogy a Bátorról készült tájképeken és légifelvételeken gyakran ez az épület emelkedik ki a házak közül.
A Bátor Tanösvény – 165 millió év története egy kirándulásban
A természetjárók számára különösen érdekes a Bátor Tanösvény, amely nem egyszerű erdei sétaút.
A 8,2 kilométer hosszú tanösvény a helyi védettséget élvező Nagy-oldalt kerüli meg. Útközben a látogatók a környék természeti, földtani és kultúrtörténeti értékeivel ismerkedhetnek meg.
A földtörténeti időutazás különösen izgalmas: egészen a mintegy 165 millió évvel ezelőtti, tenger mélyén zajló vulkáni folyamatokig vezet vissza. A tanösvény bemutatja a vidék egykori barnakőszén-telepeinek kialakulását, a Nagy-oldal védett élővilágát, valamint Bátor több évezredes történetének emlékeit is.
Ezért Bátor jó célpont lehet azoknak is, akik egy egynapos kiránduláson nem csupán sétálni szeretnének, hanem közben a táj kialakulásáról és múltjáról is többet tudnának meg.
Dombok, erdők és csend
Bátor legnagyobb értéke talán mégsem egyetlen épület vagy látnivaló, hanem maga a táj.
Erdővel borított hegyoldalak, hullámzó dombság, rétek és csendes völgyek veszik körül a falut. A település hivatalos honlapja is ezt a természetközeli karaktert emeli ki: Bátort nyugodt, dombvidéki-erdőmenti faluként mutatja be, ahol az érintetlenebb természeti környezet és a kellemes levegő jelenti az egyik legnagyobb vonzerőt.
Aki nagy látványosságok és zsúfolt turistaközpontok helyett egy csendes Heves vármegyei falut keres, itt egészen más élményt kaphat: lassabb tempót, madárhangot, erdei utakat és hagyományos falusi utcaképeket.
Bátor, ahol érdemes egy kicsit lelassítani
Bátor nem akar versenyezni Eger műemlékeivel vagy a Bükk legismertebb kirándulóhelyeivel. Éppen ez adja a varázsát.
Egy apró település, amelynek határában bronzkori emlékek kerültek elő, amely évszázadokon keresztül kapcsolódott az egri egyházi birtokokhoz és Szarvaskőhöz, ahol a palóc hagyományok nyomai találkoznak a késő barokk építészettel, és ahol néhány lépéssel a házak után már a dombok és erdők világa kezdődik.
Bátor azok közé a Heves vármegyei falvak közé tartozik, amelyeket nem feltétlenül egyetlen híres nevezetesség miatt érdemes felkeresni. Hanem azért az összhatásért, amit a táj, a történelem, a templomtorony és a falusi csend együtt teremt.
Talán éppen ezért találó a település saját jelmondata is: „Bátor – Egy apró csoda Heves megyében.”
Források – aktív linkek
A cikkhez elsősorban Bátor Község Önkormányzatának részletes helytörténeti és turisztikai anyagait, valamint a térség turisztikai adatbázisát használtam.
Megjegyzés küldése