A legtöbben Egerszalókról a Sódombra, a gyógyvízre vagy a barlanglakásokra gondolnak. A település északi részén azonban egy sokkal csendesebb emlék őrzi a múltat: a Laskó-patak felett átívelő öreg kőhíd. A ma is használt építmény története egészen 1838-ig vezethető vissza, építőjének nevét is ismerjük.
Egerszalók egyik kevésbé ismert, mégis különleges műemléke az Egerszólát felé vezető úton álló egynyílású kőhíd. A település hivatalos honlapja is számon tartja az „Öreg kőhíd” néven ismert építményt, és XIX. századi alkotásként mutatja be.
A történet azonban ennél pontosabban is rekonstruálható.
1838 – és már az építő nevét is ismerjük
A híd keletkezésével kapcsolatban több helyen csak annyi olvasható, hogy a XIX. században vagy annak első felében épült. Az 1838-as dátumot azonban komoly történeti forrás is alátámasztja.
A Hungaricana gyűjteményében elérhető, 1998-ban kiadott Hidak Heves megyében című munkában ez szerepel:
„1838-ban Egerszalókon Hönsch Márton egri kőműves megépítette a ma is álló egynyílású, műemléki védettségű kőboltozatot.”
Vagyis nemcsak az építés évét, hanem a készítő nevét is sikerült megőrizni: Hönsch Márton egri kőműves munkájáról van szó.
Ez alapján a híd 2026-ban már 188 éves.
Miért építettek ilyen tartós kőhidakat?
A XVIII–XIX. század fordulóján Heves vármegye úthálózatán még nagyon sok fahíd állt. Ezeket az árvizek, a jég és az időjárás könnyebben károsította, ezért a fontosabb útvonalakon fokozatosan terjedtek el a jóval tartósabb boltozott kőhidak.
A Heves vármegyei hídtörténeti összefoglaló szerint az első katonai felmérés idején a Laskón hat hidat jelöltek, a XIX. század közepére pedig már jelentősen megnőtt a kőből épített átkelők aránya a térségben.
Az egerszalóki híd tehát egy olyan korszak kézzelfogható emléke, amikor az utak és átkelők tartósabbá tétele egyre fontosabbá vált.
Egyszerű szerkezet – éppen ettől szép
A híd különlegessége nem a díszítésében rejlik. Szerkezete kifejezetten letisztult: egynyílású, szegmentíves kőboltozat, amelynek hídfőinél a mellvéd trapéz alakban kiszélesedik. A tömör kőfalazat és a boltozat közel két évszázada viseli az út terhelését.
A felvételen az is jól megfigyelhető, hogy a boltozat és a falazat fugáin korábban állagmegóvó beavatkozásokat végeztek. Ez különösen fontos egy olyan építménynél, amely egyszerre történeti emlék és közlekedési létesítmény.
1994 óta hivatalosan is műemlék
Az öreg híd értékét jogszabály is elismeri.
Az 1994. március 30-án hatályba lépett rendelet műemlékké nyilvánította az Egerszalókon, a Laskó-patak fölött álló XIX. századi kőhidat. A jogszabály még azt is rögzíti, miért fontos a védelme: a cél a kőhíd mint „jellegzetes táji épített környezeti elem” fennmaradásának biztosítása.
Ez érdekes megfogalmazás, mert pontosan megmutatja a híd valódi jelentőségét. Nem monumentális műemlékről van szó, hanem egy olyan régi építményről, amely közel kétszáz éve hozzátartozik a Laskó völgyének képéhez.
A Laskó, amely összeköti a hidat és a víztározót
A híd alatt folyó Laskó-patak Egerszalóktól északra éri el a Laskó-völgyi víztározót, majd onnan folytatja útját a település irányába.
A víztározót a rendelkezésre álló helyi ismertetők szerint 1982-ben alakították ki a Laskó-patak felduzzasztásával. Elsődleges feladata a patak lefolyásának szabályozása és az árvízvédelem; vízfelülete mintegy 120 hektár.
Ez azt jelenti, hogy amikor Hönsch Márton 1838-ban megépítette a hidat, a ma ismert Laskó-völgyi víztározó természetesen még nem létezett. A híd több mint 140 évvel idősebb a tónál.
Amikor alig marad víz a Laskóban
Napjainkban egészen más probléma is láthatóvá válik ezen a tájon. Tartós száraz időszakokban a Laskó felsőbb szakaszain rendkívül kevés lehet a víz, helyenként a meder is kiszáradhat.
A hídnál ugyanakkor időnként még ilyenkor is találkozhatunk kisebb vízfolyással. Azt azonban külön vízügyi adat nélkül nem állítanám biztosan, hogy ez közvetlenül a víztározóból történő vízeresztés eredménye. A víztározó szabályozza a Laskó vízjárását, de egy adott napon tapasztalható vízhozam eredetét csak az üzemeltetési adatok ismeretében lehetne pontosan meghatározni.
Ez azért fontos különbség, mert a híd történeti bemutatását érdemes elválasztani a pillanatnyi hidrológiai helyzettől.
Egy 188 éves túlélő
Egerszalók öreg kőhídja mellett könnyű úgy elhaladni, hogy az ember észre sem veszi, milyen idős építményen kel át.
Pedig amikor 1838-ban elkészült, még V. Ferdinánd volt Magyarország királya, nem létezett a vasúti kapcsolat Eger térségében, és több mint egy évtized volt hátra az 1848–49-es szabadságharcig.
Azóta utak változtak meg, települések fejlődtek, megépült a közeli víztározó, Egerszalók pedig országosan ismert turisztikai célponttá vált.
A kis kőhíd közben maradt.
188 éve ugyanazon a helyen ível át a Laskó fölött – és talán éppen ez Egerszalók egyik legcsendesebb, mégis legszebb történelmi érdekessége.
Kapcsolódó előzmények
A Minden, ami Eger korábbi tartalmait külön is átnéztem Egerszalók + Laskó + kőhíd + öreg híd keresésekkel. Most nem találtam olyan korábbi blogbejegyzést, amely kifejezetten ennek a hídnak a történetét dolgozta volna fel, ezért ez önálló helytörténeti témaként is megállja a helyét, nem egy régi cikk ismétlése.
Források
- Hidak Heves megyében – Hungaricana, 1998 – az 1838-as építési év és Hönsch Márton neve innen igazolható.
- Nemzeti Jogszabálytár – a kőhíd 1994-es műemlékké nyilvánítása
- Egerszalók Község – Látnivalók: Öreg kőhíd
- Egerszalók és a Laskó-völgyi víztározó ismertetése
- Országjáró – az egerszalóki kőhíd szerkezeti leírása
Borítókép: az általad küldött eredeti fotót vágtam meg, nem változtattam meg a híd tartalmát. A 600 × 402 pixeles eredetiből 600 × 338 pixeles, pontos 16:9-es változat készült: