Az extrém szárazság miatt a Tarna egyes szakaszain már csak kisebb vízfoltok maradtak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei Szajla és Sirok között bajba jutott halakat és több száz szitakötőlárvát mentettek ki. A történet különösen érdekes tanulsága, hogy a kimentett állatok számára éppen egy hódgát mögött visszatartott víz jelentett biztonságos menedéket.
A tartós hőség és az aszály nemcsak a mezőgazdaságban okoz egyre látványosabb problémákat, hanem a kisebb patakok és vízfolyások élővilágát is komolyan veszélyezteti. Ennek egyik látványos példájáról számolt be 2026. augusztus 14-én a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
A természetvédelmi őrszolgálat két munkatársa a Tarnán kialakult hódgátakat dokumentálta, amikor a kiszáradó patakmeder megmaradt pocsolyáiban rekedt halakra figyeltek fel. A magas hőmérséklet miatt nem lehetett sokáig várni: gyors természetvédelmi beavatkozásra volt szükség.
Halmentés Szajla és Sirok között
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai önkéntesek és az igazgatóság hidrobiológusának közreműködésével kezdték meg a mentést.
A kiszáradó medencékből 36 védett vágó csíkot (Cobitis elongatoides), egy fenékjáró küllőt (Gobio gobio), nyolc domolykót (Squalius cephalus) és két szilvaorrú keszeget (Vimba vimba) sikerült kimenteni.
Nemcsak halak kerültek azonban veszélybe: több száz szitakötőlárvát is biztonságba helyeztek.
A megmentett állatokat nem kellett messzire szállítani. Egy közeli, hódgát által visszaduzzasztott, mélyebb és nagyobb kiterjedésű medencébe helyezték át őket, ahol az aszály ellenére még megfelelő mennyiségű víz maradt.
A hódgát most életet mentett
A történet egyik legérdekesebb része éppen a hódok szerepe.
A hódok által épített gátak lassítják a víz lefolyását, és bizonyos helyeken jelentős mennyiségű vizet képesek visszatartani. Ez különösen aszályos időszakban válhat fontossá.
A BNPI szakembereinek tapasztalatai szerint az elmúlt időszakban több kisebb vízfolyásnál is előfordult, hogy már szinte kizárólag a hódgátak mögött maradt fenn számottevő vízi élővilág.
Ezek a vízfelületek ilyenkor apró természeti oázisokká változnak.
Nemcsak a halaknak jelentenek menedéket. Madarak, kisemlősök és nagyobb patás állatok is felkereshetik ezeket a helyeket inni, miközben egyes szitakötőfajok számára akár az utolsó megmaradt szaporodóhelyet is jelenthetik.
Amikor néhány méternyi vízfelület válik létfontosságúvá
Normális vízjárás mellett egy kisebb, hódgát mögött kialakuló medence talán nem tűnik különösebben jelentősnek. Extrém aszályban azonban teljesen más a helyzet.
Amikor a környező patakmeder kiszárad, a visszatartott mélyebb vízterület egyfajta természetes menedékhellyé válhat.
A BNPI szerint a Tarnán a halmentés célhelyszínéül szolgáló, hódok által létrehozott víztér a jelenlegi szélsőségesen száraz időszakban is tartósnak és ellenállónak bizonyult.
A jelenség nem új: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság korábbi szakmai beszámolójában a 2022-es súlyos aszállyal kapcsolatban is megjelent, hogy a hódgátak mögött visszatartott víz számos élőlény fennmaradását, valamint a talajvízszint megtartását segítette.
Az aszály egyre komolyabb kihívás a vízi élővilágnak
A Tarna esete egy nagyobb problémára is felhívja a figyelmet. A tartós csapadékhiány és a magas hőmérséklet következtében a sekély vízterek gyorsan felmelegszenek, összezsugorodnak, végül pedig teljesen kiszáradhatnak.
2026 nyarán Magyarország más területein is szükségessé vált halmentés. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság például a rendkívül alacsony vízállású Kolon-tónál kezdett mentésbe, ahol többek között fokozottan védett lápi pócokat helyeztek biztonságba.
Mindez jól mutatja, hogy a víz természetes megtartása egyre fontosabb természetvédelmi kérdéssé válik.
A hód mint természetes vízépítő
A hódok tevékenysége nem minden helyzetben konfliktusmentes. Gátjaik helyenként mezőgazdasági területeket, utakat vagy más emberi létesítményeket is érinthetnek, ezért a jelenlétükkel kapcsolatos problémákat mindig az adott terület sajátosságainak figyelembevételével kell kezelni.
Ökológiai szerepük ugyanakkor jelentős.
A gátak mögött kialakuló vizes élőhelyek változatosabb környezetet teremthetnek, lassíthatják a víz távozását és olyan menedékhelyeket alakíthatnak ki, amelyek szélsőségesen száraz időszakokban különösen felértékelődnek.
A Tarna Szajla és Sirok közötti szakaszán most ennek nagyon kézzelfogható példáját lehetett látni: ahol a patakmeder más részei már kiszáradóban voltak, a hódok által visszatartott vízben még élet maradt.
Egy kis „oázis” a kiszáradó Tarnán
A halmentés története így jóval többről szól néhány tucat hal megmentésénél.
Megmutatja, milyen gyorsan sérülékennyé válhatnak a kisebb vízfolyások az extrém szárazság idején, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a természet saját folyamatai bizonyos esetekben képesek enyhíteni a szélsőséges időjárás következményeit.
A Tarna kiszáradó medrében egy hódgát mögött fennmaradt víz most 36 védett vágó csíknak, további halaknak és több száz szitakötőlárvának adott új esélyt a túlélésre.
Az aszály közepette ez a kis vízfelület valóban menedékké vált.
Források
A cikk alapjául szolgáló beszámoló és fotók: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Menedéket nyújtanak a hódgátak az extrém aszály idején
További háttér: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – szakmai beszámoló
Kapcsolódó 2026-os halmentés: Sokszínű Vidék – Fokozottan védett halakat mentettek a kiszáradó izsáki tóból
Fotó: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság / BNPI archív
Megjegyzés küldése