Változnak a vadászat szabályai – Heves vármegyében is fontos újdonságok lépnek életbe

Nagyobb létszámú társas nagyvadvadászatokat engedélyeznek, több vadfajnál bővül az éjszakai vadászat és az elektronikus eszközök használatának lehetősége is. Az augusztus 30-án hatályba lépő változások Heves vármegyében különösen érdekesek, hiszen a Mátra és a Bükk erdőségei az ország jelentős nagyvadas területei közé tartoznak. A szabályok sokat változtak az elmúlt évtizedekben – egykor még egészen más eszközökkel és feltételekkel folyt a vadászat.

A vadászat és a vadgazdálkodás több részletszabálya is módosul Magyarországon. A Magyar Közlönyben megjelent 16/2026. (VIII. 27.) AÉM rendelet rendelkezéseinek jelentős része 2026. augusztus 30-án lép hatályba.

Az egyik legfontosabb változás a társas nagyvadvadászatokat érinti. Az általános felső határ továbbra is 25 vadász, de meghatározott feltételek teljesülése esetén akár 40 vadász is részt vehet egy társas nagyvadvadászaton. Ehhez legalább tízezer hektáros, minimum ötvenszázalékos erdősültségű vadászterület szükséges, és a szervezés során ki kell zárni az összelövés lehetőségét. Minden megkezdett tíz vadász után legalább egy hivatásos vadásznak kell jelen lennie, és feltűnő színű felsőruházat viselése is kötelező.

Az éjszakai vadászat szabályai is változnak

Az új szabályozás szerint az éjszaka vadászható fajok köre a pézsmapocokkal bővül. Az éjszakai vadászatnál továbbra is előírás a keresőtávcső, a céltávcső és a lámpa használata. Mesterséges fényforrás többek között vaddisznó, róka, nyestkutya, mosómedve, illetve az új szabály szerint pézsmapocok elejtésénél alkalmazható.

Az elektronikus akusztikai – vagyis a vad hívását, megtévesztését szolgáló – eszközök alkalmazási köre szintén jelentősen bővül. Bizonyos fajoknál ugyanakkor továbbra is hatósági engedély szükséges.

A szelektív vadbefogó hálók alkalmazását is kiterjesztik: az új rendelkezés alapján valamennyi nagyvadfaj befogható ilyen módon, természetesen a jogszabályban meghatározott keretek között.

Heves vármegyében különösen fontos a vadállomány szabályozása

A változásoknak Heves vármegyében is komoly gyakorlati jelentőségük lehet. A Mátra és a Bükk nagy összefüggő erdőségei, valamint a hegylábi mezőgazdasági területek jelentős nagyvadállománynak adnak otthont.

A vármegye egyik legelterjedtebb nagyvadja az őz: a 2024/2025-ös adatok alapján mintegy 13,7 ezer egyedre becsülték a Heves vármegyei állományt. A térségben a gímszarvas és a vaddisznó jelenléte ugyancsak meghatározó.

A vadgazdálkodás jelentőségét az is mutatja, hogy a nagyvad egyre gyakrabban jelenik meg lakott területeken. Heves vármegyében elsősorban a vaddisznó és a gímszarvas okoz problémát a települések belterületén, de őzek és rókák is rendszeresen feltűnnek.

Különösen érzékeny kérdés a vaddisznóállomány szabályozása az afrikai sertéspestis miatt. Magyarországon 2018-ban éppen Heves vármegyében mutatták ki először a betegséget vaddisznóban. Az állomány azóta jelentősen csökkent: míg a 2017/2018-as vadgazdálkodási évben több mint 4700 vaddisznóra becsülték a vármegye állományát és 7722 egyed került terítékre, 2024/2025-re a becsült állomány nagyjából 1500 egyedre csökkent, miközben közel háromezer vaddisznót ejtettek el.

Ez jól mutatja, hogy a mai vadászat már nem pusztán az elejtésről szól: a vadállomány szabályozása, az állategészségügy, a vadkárok mérséklése és a természetes egyensúly fenntartása egyaránt a vadgazdálkodás része.

Közeledik a szarvasbőgés időszaka

A változás időpontja azért is érdekes, mert néhány nappal a gímszarvas vadászati idényének egyik legfontosabb időszaka előtt lép életbe.

A gímszarvasbika vadászati idénye szeptember 1-jén kezdődik, az érett bikáké október 31-ig tart. A szeptember pedig hagyományosan a szarvasbőgés időszaka, amely a Mátra és a Bükk erdeiben is az ősz egyik legjellegzetesebb természeti eseménye.

Ebben az időszakban az autósoknak is fokozott figyelemre van szükségük. A Mátra és a Bükk erdőségeit átszelő utak több helyen keresztezik a vad természetes mozgási útvonalait, miközben a bőgési időszakban a szarvasok viselkedése és mozgása is megváltozik.

Hogyan vadásztak régen Hevesben?

A vadászat Heves vármegye történetében természetesen jóval régebbi, mint a modern vadásztársaságok és vadgazdálkodási rendszerek.

Különösen érdekes forrás Pálosné Nagy Rózsa „A népi vadfogás néhány változata Heves megye déli részén” című tanulmánya, amely a Mátrai Tanulmányok 1993-as kötetében jelent meg.

A kutatás szerint a vadászati jogból hosszú időn keresztül kiszorított egyszerű falusi emberek saját, sokszor évszázados eredetű módszerekkel fogtak vadat. A népi vadfogás nem feltétlenül szórakozás vagy sport volt, hanem a megélhetés kiegészítésének egyik módja.

Használtak különféle csapdákat és egyszerű vadfogó szerkezeteket, amelyek működtetéséhez alaposan ismerni kellett az állatok járását, szokásait és élőhelyét.

Mindez éles kontrasztban áll a mai vadászattal, ahol jogszabályok, vadászjegy, fegyvertartási engedély, vadgazdálkodási tervek, trófeabírálat, hivatásos vadászok és egyre korszerűbb technikai eszközök határozzák meg a tevékenységet. 2026-ban vadászni továbbra is csak érvényes vadászjeggyel lehet.

A technika fejlődik, a biztonság továbbra is alapvető

Az éjjellátó keresőtávcsövek, elektronikus képátalakítók, mesterséges fényforrások és akusztikai hívóeszközök alkalmazása néhány évtized alatt alapvetően megváltoztatta a vadászat technikai lehetőségeit.

Érdekes összehasonlítás, hogy egy 1993-as szabályozás még kifejezetten tiltotta éjszaka az infratávcső használatát, és lényegében a hagyományos optikai eszközökre, valamint a lámpára korlátozta a lehetőségeket.

A mostani módosítás tehát egy hosszabb folyamat újabb állomása. A korszerű technika egyre nagyobb szerepet kap, miközben a szabályozásnak egyszerre kell szolgálnia az eredményes vadgazdálkodást, az állategészségügyi célokat és mindenekelőtt a biztonságot.

Heves vármegyében pedig mindez különösen fontos: a Mátra, a Bükk és a vármegye déli síkvidéki területei együtt rendkívül változatos vadgazdálkodási térséget alkotnak.