1552. szeptember 30-án, az egri vár ostromának egyik súlyos napján életét vesztette András diák, Eger városának bírája. A várvédők fennmaradt névsora szerint egy ágyúgolyó végzett vele, halála után pedig két árva maradt utána. Az ostrom ekkor már hetek óta tartott, a falakat folyamatosan rombolta az oszmán tüzérség, egy nappal korábban pedig lezajlott az első nagy roham. Bár szeptember 29-én a védők visszaverték a támadókat, a harc egy pillanatra sem ért véget: másnap ismét szóltak az ágyúk, és az egyik lövedék Eger bírájának életét követelte.
András diák története azért is különleges, mert jól mutatja, hogy 1552 őszén nem csupán katonák és végvári vitézek védték Egert. A város polgárai és vezetői közül is sokan részt vállaltak a küzdelemből. András diák sem maradt kívül a harcon, amikor saját városának sorsa forgott kockán.
A város bírája is fegyvert fogott
A 16. századi városi bíró tisztsége jóval többet jelentett annál, mint amit ma a szó hallatán gondolnánk. A bíró a település egyik legfontosabb vezetője volt, aki a város igazgatásában és közösségi életében is meghatározó szerepet töltött be.
1552 őszén azonban Egerben a megszokott városi élet gyakorlatilag megszűnt.
Az oszmán had közeledésekor a település védhetetlen részeit kiürítették, a lakosság egy része elmenekült, mások a várba húzódtak. Az ostrom kezdetére már nem a mindennapi ügyek intézése jelentette a legfontosabb feladatot, hanem az életben maradás és a vár megtartása.
András deák sem maradt kívül a harcon.
A történeti összefoglalók szerint az egri bíró a város fegyverfogásra képes férfilakosságát vezette a küzdelemben. Ezzel az ostrom egyik fontos sajátosságát is megmutatja a története: 1552-ben Eger védelme nem kizárólag katonai ügy volt.
A város és a vár sorsa ekkor már teljesen összefonódott.
Gárdonyi is megőrizte András deák alakját
András deák neve az Egri csillagok olvasóinak sem teljesen ismeretlen.
Gárdonyi Géza regényében az egri bíró fekete ruhában jelenik meg Dobó előtt. A történet egyik emlékezetes jelenetében a kapitány megkérdezi tőle, kit gyászol.
A válasz mindössze ennyi:
„A városomat.”
Gárdonyi természetesen regényt írt, ezért az irodalmi jeleneteket nem szabad minden részletükben történeti forrásként kezelni. András deák személye és halála azonban nem pusztán az író képzeletének szülötte.
A várvédők fennmaradt névsorában is szerepel.
A Gárdonyi hagyatékából ismert, később közölt névsor szerint András diák egri bíró volt, szeptember 30-án ágyúgolyó ölte meg, halála után pedig két árva maradt utána.
Néhány sor csupán – mégis egy egész emberi sors rajzolódik ki belőle.
Egy nappal korábban indult meg az első nagy roham
András deák halálának időpontja azért is fontos, mert 1552. szeptember 30-án az egri ostrom már új szakaszában járt.
Ahogy az elmúlt hetekben a Minden, ami Eger oldalán napról napra követtük az eseményeket, szeptember 9-én már megjelentek az oszmán csapatok Eger közelében. Néhány nappal később bezárult az ostromgyűrű, szeptember 17-én pedig megkezdődött a vár módszeres, nagy erejű ágyúzása.
A falakat napokon keresztül lőtték.
A védők nappal harcoltak, éjszaka pedig igyekeztek helyreállítani a sérült falszakaszokat. Földet, követ, gerendákat hordtak, betömték a réseket, új védőállásokat alakítottak ki, miközben tudták, hogy másnap minden kezdődhet elölről.
Szeptember 29-én aztán elérkezett az első nagy roham.
Az ostromlók az addigi tüzérségi előkészítés után megpróbálták áttörni a védelmet. A várvédők súlyos harcok árán visszaverték a támadást, de a győzelemnek ára volt. Halottak és sebesültek maradtak a falakon belül, miközben az oszmán sereg sem mondott le Eger elfoglalásáról.
Másnap, szeptember 30-án ismét megszólaltak az ágyúk.
Ekkor érte a halálos lövés Eger bíráját.
Az ágyúzás nem hagyott biztonságos helyet a várban
A 16. századi ostromok egyik legfélelmetesebb fegyvere éppen a nehéztüzérség volt.
Az ágyúk elsődleges feladata a falak megbontása volt, de a lövedékek nemcsak a kőfalakat pusztították. Egy becsapódó golyó köveket, gerendákat és törmeléket repíthetett szét, ezért akkor is halálos veszélyt jelentett, ha közvetlenül nem talált el valakit.
Az egri várvédők névsora több ilyen sorsot őrzött meg.
Voltak, akiket ágyúgolyó sebesített vagy ölt meg, másokra fal vagy kőtörmelék omlott, ismét mások puskaportól szenvedtek súlyos égési sérüléseket.
Az ostrom tehát nem csupán a nagy rohamok néhány órájából állt.
A két támadás közötti napok ugyanolyan veszélyesek lehettek.
András deák szeptember 30-i halála pontosan ezt mutatja meg.
Az előző napi rohamot Eger túlélte, de az ostrom nem állt meg.
A város vezetőjéből várvédő lett
András deák történetében talán éppen az a legérdekesebb, hogy személyében szinte összekapcsolódik a régi Eger és az ostromlott vár.
Békeidőben városi vezető volt.
1552 szeptemberében azonban ugyanaz az ember már a falakon belül küzdött.
Ez jól érzékelteti, mennyire rendkívüli helyzet alakult ki Egerben. A társadalmi különbségek nem tűntek el, de a vár védelmében szinte mindenkinek jutott feladat. Katonák, polgárok, mesteremberek és asszonyok dolgoztak és harcoltak azért, hogy a falak kitartsanak.
A várban minden kézre szükség volt.
Aki fegyvert tudott fogni, harcolhatott. Aki nem, követ, vizet vagy lőszert hordhatott, sebesülteket ápolhatott, tüzet olthatott vagy a sérült falak helyreállításában segíthetett.
Az egri diadal későbbi emlékezete ezért sem szűkíthető néhány híres névre.
Dobó István, Bornemissza Gergely és Mekcsey István mellett sok száz olyan ember állt a falakon, akiknek nevét ma már alig ismerjük.
András deák legalább név szerint megmaradt közöttük.
Két árva maradt utána
A várvédők névsorának András deákra vonatkozó bejegyzésében van egy különösen megrendítő részlet.
Két árvája maradt.
Ez az egyetlen rövid megjegyzés közelebb hozza azt, amit a több mint négy és fél évszázados távolság könnyen elfed.
Az ostrom térképein bástyákat, falakat és ágyúállásokat látunk. A történeti összefoglalók csapatlétszámokról, támadásokról, veszteségekről és hadmozdulatokról beszélnek.
Minden elesett ember mögött azonban család állt.
András deák esetében ezt külön is megőrizte az emlékezet.
szeptember 30-án Eger nem egyszerűen egy várvédőt veszített el.
A város elveszítette bíráját, két gyermek pedig az apját.
Egernek még több mint két hétig ki kellett tartania
András deák halálakor az ostrom vége még messze volt.
A védők nem tudhatták, meddig tartanak ki az ostromlók, mikor következik újabb roham, és érkezik-e egyáltalán felmentő sereg.
Az ágyúzás folytatódott, a falak állapota egyre romlott, az emberek fáradtak voltak, a veszteségek pedig napról napra növekedtek.
A legsúlyosabb megpróbáltatások egy része még előttük állt.
Októberben újabb nagy támadások következtek, és csak október közepén vált bizonyossá, hogy az oszmán had nem tudja elfoglalni a várat.
A győzelmet tehát azok is előkészítették, akik már nem érhették meg.
Közéjük tartozott András deák.
474 év után is érdemes kimondani a nevét
Az 1552-es egri ostrom történetének vannak olyan alakjai, akik szobrot kaptak, utcák és intézmények viselik a nevüket, történetüket pedig generációk ismerik.
És vannak olyanok, akikből csak néhány sor maradt.
András deák az utóbbiak közé tartozik.
Tudjuk róla, hogy Eger bírája volt. Tudjuk, hogy részt vett a város és a vár védelmében. Tudjuk, hogy 1552. szeptember 30-án egy ágyúgolyó végzett vele.
És tudjuk azt is, hogy két árva maradt utána.
474 évvel később, szeptember 30-án ezért nemcsak egy dátumra emlékezhetünk.
Hanem egy egri emberre is.
Egy városi bíróra, aki az ostrom idején maga is várvédővé vált, és nem élhette meg azt a napot, amikor az oszmán sereg végül feladta Eger ostromát.
Források
Minden, ami Eger – 474 éve ezen a napon kezdődött Eger történetének leghíresebb ostroma
Eger történeti ismerettára – 1552, Eger ostroma
Eger történeti ismerettára – Az 1552-es egri várvédők névsora
Magyar Elektronikus Könyvtár – Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Borítókép: Az egri vár az 1552-es ostrom idején – történeti rekonstrukció. Forrás: Pazirik Informatikai Kft. / Várlexikon.